35490. lajstromszámú szabadalom • Folyékony szénhydrogénekhez való lángzó

helyzetbe. Ez által jelentékeny nagyságú fölfileti érintkezés létesül a bél és a (D) belső lángzócső közt, úgy hogy a bél által fölszívott folyékony tüzelőanyag, a bél csupasz felületén gyorsan elgőzölög és nagy mennyiségekben a (81) keverő kamrába áramlik, a hol levegővel keveredik és ikönynyen égő gázt szolgáltat. E gáz a (31) nyílásokon keresztül kiáramlik és az (X) izzóharisnyán keresztül a lámpaüvegbe jut, úgy hogy gyufa segélyével a keverék a lámpaüveg fölött meggyújtható, hogy láng keletkezzék, mely gyorsan sülyed és a tuíajdonképeni lángzólángot alkotja. A lángzótest előmelegítésére és a folyékony tüzelőanyag elgőzölögtetésére csak ig'en rövid időre van szükség. A lángzórészek átlyukgatásainak száma és nagysága oly bőven van megszabva, hogy minden esetben elegendő légmennyiség áramolhat be, mely a legelőnyösebb huzamot biztosítja. Miután meglehetős fontos, hogy a bél meggyújtásakor, illetőleg a tüzelőanyag előmelegítésekor is füstmentes lángot nyerjünk, czélszerű, ha megfelelő eszközökkel rendelkezünk, szükség esetén nagyobb légmennyiségek bebocsátására, mely czélból, a jelen kiviteli alaknál, például három, egymástól egyenlő távolságokban elrendezett (82) csap (1. 3. ábrák) van a (20) gyűrűbe erősítve, melyekre az alsó (39) párkány kicsipkézett alsó szélét ráilleszthetjük, hogy az ezen (39) párkányban lévő légnyílásokat kissé a (20) gyűrű fölé emeljük. Ha a belet eloltottuk, a (C) lángzórészt elforgatjuk, hogy mélyebbre helyezését eszközöljük, mikor is a (33) karima szorosan ráfekszik a (19) karimára, míg a (82) csapok a (39) párkány két-két csipkéje közti horonyba illeszkednek be. A lángzó működése közben a (31) nyílásoknál keletkező láng a (30) külső lángzócsövet fölhevíti, mely a melegei a (D) elgázosító csővel való kapcolata, valamint a sugárzás folytán ezen (D) csőnek adja át. E meleget azután a (D) cső lefelé vezeti, a hol is az a bél által fölszívott folyékony tüzelőanyag gyors elgőzölögtetését eszközli. Az elgőzölögtetett tüzelőanyag mennyiségte az elgázosító cső és ennek a bélfölülettel való érintkezési fölülete hőmérsékletétől függ, mely érintkezés mértéke a bél emelése és sülyesztése által szabályozható. A (10) tokfáiban lévő nyílásokon keresztül beáramló levegő a (12) és (13) csőszerű nyúlványokon át a béltok (4., 5. ábrák) belsejébe nyomul és a belső léghuzamot képezi, mely az (E) dugóba ütközve, általa félretereltetik, illetőleg' oszlik és a (D) elgázosító cső lyukain át a bél fölső vége fölött a (81) keverő kamrába áramlik, miközben az elgőzölögtetett tüzelőanyagot a bélről a keverő kamra belsejébe magával ragadja. A (18) tokfái nyílásain át beáramló levegő a (28) válaszfal lyukain át fölfelé nyomul, a hol is ketté oszlik, úgy hogy egy része a csupasz bélfölület mentén, a külső (30) lángzócső belsejében, a keverő kamrába jut, míg másik része a (33) karima lyukain keresztülnyomul és innen a (34) süveg hengeres karimája által képezett üregen keresztül fölfelé áramlik az (X) izzóharisnyához. Azon levegő, mely a (36) gyűrű nyílásain át jut be, közvetlenül a lámpaüvegbe áramlik és a (34) süveg mentén fölfelé nyomul. A (D) elgázosító cső olyan vastag és olyan lyukasztású fémből van készítve, hogy a cső belsejében létrejövő légáram elég erős legyen, a nélkül, hogy a csövön keresztül lefelé terjedő hő átvitelét akadályozna. Látható, hogy a lángzónak a jelen találmány szerint való berendezése folytán az alkalmas huzamcsatornákon keresztül vezetett légáramok a tüzelőanyag gázaival benső érintkezésbe jönnek, úgy hogy a keverék tökéletes elégése mehet végbe és az izzóharisnya izzása jelentékény mértékben fokozódik. Látható továbbá, hogy a bélnek az elgázosító cső mentén való elmozgatása, ill. elállítása alkalmával egyidejűleg a dugó is eltolódik, úgy, hogy ez áltíal a belső és külső légáramok közt folytonosan egyensúly uralkodik, melynek folytonos létezése egyébként az által is biztosítható, hogy az