35484. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

kapcsolásánál a szembejövő kapcsolóhorgok fejei ne találkozhassanak, hanem oldalt kitérjenek. Az imént leírt szerkezet, valamint alábbiakban ismertetendő kapcsoló fej nagyrészt a harangalaku (8) tölcsérben van elrendezve, mely az (l) vonórúddal szilárd összeköttetésben áll. A tölcsér (9) fenekén belül a (2) villa alsó végeivel összekötött (7) lemezrúgó egyik vége van megerősítve. A kapcsoló horog ennek következtében t. i. a lemezrugók hatása alatt, mint említettük, kissé oldalt áll. A (2) villa két ága között a (10) kapcsoló fej mozoghat, mely a villa két ágán is keresztüljáró (11) csapszög körül elfordulhat. A kapcsolófej három részre oszlik: (10) törzsre, (12) kampóra és (13) karra, melynek (14) vége fülszerüen van kiképezve. A (8) tölcsér alsó külső részére be- és kikapcsolást közvetítő (15) rúd ágyazására szolgáló (26) csapágy (lásd 4. ábrát) van erősítve vagy avval egy darabban öntve. A (15) rúdra a tölcsértől csekély távolságra az egymással (16, 17, 18) hidak által összekötött kettős (19) lemeztárcsa van ékelve, a (15) rúdnak (tengelynek) a tárcsák között fekvő részét pedig (20) rúd fogja lazán körül, mely szabad végével a kapcsoló fej kiálló (13) fülrészébe nyúlik. A (15) tengely azonkívül a kocái homlokoldalából kiálló, az 5. ábrán távlati képben föltüntetett (21) rúdon nyugvó csapágyban Tan ágyazva (lásd 6. ábrát is), mely csapágy a (15) tengelyrudat, illetve a (21) rudakat átbocsátó, egymásra keresztben álló furatokkal van ellátva. Ily módon a (15) tengely nemcsak elforoghat, hanem a kocsi hosszirányában is elmozoghat, amennyiben a (ál) rudak a (22) hüvelyben eltolódhatnak. Ennek az elrendezésnek czélja az alábbiakból fog kitűnni. A tölcsérek ugyanis mint említettük, központi ütközőkül is szolgálhatnak, mely czélra a velük összekötött vonórudak a kocsi alvázában rugalmasan vannak ágyazva. Minthogy pedig a (15) tengely a tölcsérrel helytáUóaa összekötött vagy avval egy darabban készült (26) csapágyon megy át, a tölcsér vagyis központi ütköző elmozgásánál a csapágy és vele a (15) tengely is elmozog. Ennek a kocsi hosszirányában történő elmozgásnak lehetővé tételére szolgál a (22) hüvelyes csapágy. A (15) tengely oldalt kiálló két végére a be- és kikapcsolás eszközlésére szolgáló, (23) fogantyúkkal bíró (24) súlyok vannak szerelve, melyek a (25) súlytartó rúdon beállíthatók. A kocsik összekapcsolása a következő módon történik: Tegyük föl, hogy a kapcsolandó kocsik mindegyike föl van szerelve a kapcsoló szerkezetekkel. Ekkor a vasúti munkás mindenekelőtt kívülről, tehát veszélyeztetése nélkül a (23) fogantyú segélyével mindkét kapcsolónál a (24) súlyt úgy fogja átfektetni, vagyis a (15) tengelyeket úgy elforgatni, hogy a kapcsoló fejek bekapcsolt helyzetben lesznek, a mint az a 2. ábrán van föltüntetve. A kapcsolófejnek ezen elfoi'gatását a (19) lemeztárcsa végzi annak következtében, hogy a tengely elfordulásánál az erre ékelt (18) kettős tárcsa egyik (16, 17) vagy (18) hídpeczke a kapcsoló fej nyúlványán kiképezett fülön átnyúló (20) rudat magával meneszti és ily módon a (10) kapcsoló fejet záró helyzetbe átfekteti. A kapcsoló fej ezen elmozdulását a (8) tölcsérben kiképezett (27) hasíték teszi lehetővé. Ha már most ezen zárt kapcsoló szerkezetekkel bíró kocsik egymás felé haladnak, a kissé oldalt elálló (5) kapcsoló horgok egymás mellett elhaladva és a (2) villák oldalán kiképezett (28) orrok által elterelve az ellentétes kapcsoló fejeken elcsúsznak, a kapcsolófej (12) kampóját a tölcsér belső falától kissé elmozgatták, úgy hogy az így támadt résen át az egyik kocsi kapcsoló horga a másik kocsi kapcsolófejének kampójába kapaszkodik. Ily módon tökéletes és biztos kapcsolás létesül még pedig kettős kapcsolás, melyek egyike tartalékkapcsoló gyanánt szolgál. Ez a tartalékkapcsoló is minden körülmények között huz, ellentétben az eddigi kocsikapcsolásokkal, a hol a tartalókkapcsolás csak szükség esetében fejt