35484. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

— 3 — ki hatást. Ez nagy előnye e kapcsolásnak, melyet mint azt a 3. ábra mutatja, meglévő kapcsoló szerkezettel fölszerelt kocsival vegyest is alkalmazhatunk. E czélból a találmány tárgyát képező kapcsoló szerkezettel ellátott kocsinál a vasúti munkás mindenek előtt a (6) szög kihúzása után elfordítja az (5) kapcsoló horgot, a (6) szeget újra visszadugja, — ily módon a horog visszaforgását megakadályozva — mire a szembe jövő és a régi rendszerű kapcsolással fölszerelt kocsi (29) kapcsoló horga az előbb említetthez hasonló módon a (10) kapcsoló fejjel kapcsolatba jön. A kapcsoló fejet ez esetben a (15) tengelyre ékelt (30) foganttyúval is lehet záró helyzetébe hozni. A kocsik szétkapcsolása egyszerű módon azáltal történik, hogy a (15) tengelyt a fogantyús (24) súly segélyével elforgatjuk, mikor is a kettős lemeztárcsa hidpeczkeinek egyike a (20) kart kényszermozgásulag magával viszi, mely kar szabad vége a (10) kapcsoló fejet (14) fülénél fogva az 1. ábrán látható nyitott helyzetbe hozza. A kocsik most már minden fönnakadás nélkül szétmehetnek, mivel a kapcsoló horgok a (7) lemezrúgók hatása alatt kissé oldalt állanak. Vegyes kapcsolású kocsik esetében a kocsik szétmenése után az (5) kapcsoló horgot ismét visszaállítjuk rendes helyzetébe és az előzőleg kihúzott (6) szög segélyével az (5) horgot a (2) villával összekötjük. Az imént leírt kapcsoló szerkezet egyszerű és biztos módon működik és vele minden kocsi könnyűséggel és kevés költséggel fölszerelhető. A be- és kikapcsolás semmiféle nagyobb erőfeszítést nem igényel. Az egyes részek kiképzése a találmány keretén belül természetesen sokféleképen módosítható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsolás, jellemezve a vonórúd külső végére szilárdan erősített, egyszersmind központi ütköző gyanánt használható tölcsér által, melynek belsejében a vonórúd végére csapszög körül elforduló kétágú villa és ennek végére a villa folytatását képező és a tölcsérből kiálló vonóhorog, a villa két ága között pedig csapszög körül elforduló kapcsolófej van elrendezve, mely a szembe jövő kocsi vonóhorogjával önműködőan kapcsolódik, ily módon kettős kapcsolást létesítve. 2. Az 1. alatt védett önműködő kocsikapcsolás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (10) kapcsoló fejnek a (8) tölcsér oldalhasítékán kiálló (13) nyúlványa szabad végén (14) füllé van kiképezve, melybe a tölcsér alatt ágyazott működtető (15) tengelyre ékelt kettős (19) lemeztárcsa között lazán elhelyezett (20) rúd vége nyúlik, mimellett a tárcsa két lemeze hidpeczkek útján van egymással összekötve, úgy hogy a (15) tengely elforgatásánál a lemeztárcsa a (20) rúd útján az egyik vagy másik hidpeczekkel a kapcsoló fej (13) nyúlványát kényszer-mozgásulag magával viszi, vagyis a kapcsoló fejet záró illetőleg nyitott helyzetbe hozza. 3. Az 1—2. alatt védett önműködő kocsikapcsolás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (2) villaágak alsó végükön (6) rugók segélyével vannak a tölcsér fenekéhez erősítve, úgy, hogy a villával egyet képező kapcsoló horog a rugók hatása alatt kissé oldalt áll, s ily módon meg van akadályozva az, hogy a kocsik Összekapcsolásánál a kapcsoló horgok fejrészei összeütközzenek. 4. Az 1—3. alatt védett önműködő kocsikapcsolás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolófej átfektetését végző (15) tengely a kocsi homlokoldalából kiálló (21) rudakat viselő és a rudakon a kocsi hosszirányában eltolható (22) csapágyhűvellyel egy darabban álló, keresztben fekvő tengelytokon megy keresztül oly czélból, hogy a központi ütköző gyanánt szolgáló tölcsér elmozdulásával a (15) tengelyrúd is elmozdulhasson. 5. Az 1—4. alatt védett önműködő kocsikapcsolás kiviteli alakja, azáltal jellé-