35156. lajstromszámú szabadalom • Gázturbinatelep

a (d) regenerátorokba érkezik s ezekből a leírt módon az elégési kamrákba jut. A kompresszort vagy kompresszorokat nem szükséges a tulajdonképeni munkaturbinának hajtania, a mennyiben külön kompresszorok is alkalmazhatók, melyek levegőt szállítnak egy tartányba s a levegő ezen tartányból a turbina vagy turbinák elégési kamráihoz jut. A 3. ábra szerint a sűrített levegő számára közös (5) tartány van alkalmazva, melyet pl. három, több lépcsős (6) kompresszor táplál. Minden kompresszor minden egyes lépcső számára egy (7) hűtővel bír, hogy az összenyomás megközelítőleg izotermikus legyen. Minden kompreszszort a föntebb leírt (8) turbinák egyike hajtja. Ezen turbinák mindnyájan (9) elégési kamrával vannak ellátva, melybe a közös (5) tartányból a (10) csövön, (11) regenerátoron és a (12) csövön keresztül sűrített levegő vezettetik. A telep leírt része a kompresszorrendszert képezi. Ha tüzelőanyag gyanánt gáz van alkalmazva, akkor a gáz összenyomására hasonló rendszer szolgál s az elégési kamrákat a (13) fő gázcső táplálja. Azonkívül olaj is fölhalmozható nyomás alatt s az elégési kamrákba szorítható. Az olaj által szükségelt nyomás szintén a sűrített levegő (5) tartányából vehető. A 3. ábrán föltüntetett rendszer három (m) turbinából áll, melyek mindegyike egy (n) dimamógép vagy hasonló hajtására szolgálhat. A sűrített levegőt mindegyik turbina elégési kamrája a közös (5) tartányból kapja a (d) regenerátoron keresztül, a tüzelőanyagot pedig egy (13) csővezetékből, mely viszont ugyancsak egy független kompresszorrendszer által tápláltatok. Azonban, mint már említve volt, a tüzelőanyag a sűrített levegő segélyével is bevezethető volna. A találmánynak a 4. ábrán bemutatott kiviteli alakja szerint a gáz egy zárt (14) generátorban fejlesztetik, mely oly erősre van véve, hogy a munkafolyamat legnagyobb nyomását is kibírja. A (15) tüzelőanyag a gázfejlesztőbe vezettetik s azután a gázfejlesztő elzáratik és a (16 17) csöveken keresztül a kellő arányban levegő és gőz vezettetik be. A gázfejlődés a lehető legalacsonyabb hőmérsék mellett megy végbe, míg a nyomás magasabb, mint a munkafolyamat legnagyobb nyomása. A levegő és a gőz a generátor (19) kamráját körülvevő (18) üregben lefelé halad és a (20) nyílásokon keresztül a tulajdonképeni gázfejlesztőbe jut. A fejlesztett gázt saját nyomása a (21) összekötő csövön keresztül az elégési kamrába szorítja, melybe az (e) csövön át elegendő pótlevegő vezettetik be oly czélból, hogy az elégés befejeztessék s magasnyomású és magas hőmérsékű hajtóközeg.képződjék, mely a fúvókákban a már megadott módon terjeszkedik ki. Az utóbb ismertetett berendezés, mintáz 5. ábra- mutatja, a (14) gázfejlesztők és (f) elégési kamrák segélyével is működtethető. Az 5. ábra szerint a fejlesztett gáz egy közös (22) tartányba jut s a gázfejlesztők mindegyike tisztításra alkalmas (23) szelepekkel zárható el. A sűrített levegő a (24) fővezetékből jut az elégési kamrákba, míg a levegő és gőz a (25) és (26) főcsöveken keresztül vezettetik a (14) gázfejlesztőkbe. Hogy az üzem a gázfejlesztők megtöltése alatt félbeszakítást ne szenvedjen, a tüzelőanyag, szén vagy efféle, szivattyú segélyével is bevezethető a gázfejlesztőbe. Szükség esetén a szén az adagoló tölcsérbe való vezetés előtt fölaprózható, azonban ez nem mindig szükséges, mivel a szenet már a magas nyomás is szétzúzza. A 6. ábra szerint a szén a (27) tölcsérből a hosszú (28) csatornán keresztül egy (29) dugattyú segélyével vezettetik be. A (28) csatornának a gázfejlesztőbe torkoló végét vízköpeny veszi körül s a csatornának ezen vége kibővül, hogy a gázfejlesztőben uralkodó nyomás a szenet vissza ne szoríthassa, midőn a (29) dugattyú friss szén bevezetése czéljából visszahúzatik. A (28) csatorna belső vége fogakkal is ellátható, melyek a tüzelőanyag visszafelé mozgását megakadályozzák. A bevezető csatornát czél-