35156. lajstromszámú szabadalom • Gázturbinatelep

szerű átmérőjéhez képest hosszúra kiképezni, míg ellenben a (29) dugattyú járatának nem szükséges nagynak lennie. A dugattyú mozgatására csatlórúd, forgattyú vagy excenter szolgálhat, azonban, mint a 6. ábra mutatja, a (29) dugattyú egy (32) hengerben mozgó (33) hydraulikus dugatytyú segélyével is működtethető. A föntebb ismertetett gázfejlesztők alkalmazása esetén a külön elégési kamrák esetleg elhagyhatók s az égéstermékek közvetlenül a fúvókákhoz vezethetők. Ekkor azonban gondoskodni kell arról, hogy pl. a kipuffogó gázok egy részének újbóli bebocsátása által elegendő mennyiségű hajtóközeg vezettessék be. Ez esetben czélszerű a gázfejlesztőt és az elégési kamrát egyetlen darabból készíteni, s a tüzelőanyagot a f öntebb leírt módon a kamrának egy rostélyára szállítani. Akiterjeszkedési kamrába való belépéselőtt elegendő levegő vezettetik be, hogy az elégés befejeződjék s kitérjeszikedés előtt a folyamat legmagasabb hőmérséke legyen ! létesíthető. A rostély alatti (34) hamúakna elég nagyra készítendő, hogy a lehulló hamut hosszabb ideig befogadhassa. A rostéllyal czélszerű forgó és ide-oda vagy föl s alá járó mozgást közölni, hogy a hamu lehulljon. Gőz bevezetése esetén ez utóbbit a kamra alsó részén, illetve egy (35) csövön bocsátjuk be (6. ábra), hogy a gőz a hamuban lévő meleget fölvegye. Azonkívül a kamra alsó részébe levegő is bocsátható, mely a hőmérséket itt alacsony fokon tartja s a hőveszteségeket megakadályozza. Mivel az elégési kamrában igen magas nyomás uralkodik, egy (36) kibocsátó nyílás alkalmazható, melyen keresztül egy alkalmas szelep segélyével a visszamaradó hamu és a köves részek eltávolíthatók. Ez esetben természetesen a kamra alsó végét nem kell olyan nagyra készíteni. A 7—9. ábrákon ezen szelepelrendezés részletei láthatók. A (14) gázfejlesztő alsó részét egy (37) szelep a (38) kibocsátó kamrával köti össze, melyet viszont a (39) szelep zár el a külső levegőtől. A hamu fölvételére egy (40) tartány szolgál. A 8. és 9. ábrán látható metszetek szerint a (41) szelep egy (42) nyílással ellátott lapos tolattyúból áll, melyet a (43) rúd egy (45) hydraulikus henger (44) dugattyújával köt össze. A szelepek önmagukat beállító fészkekkel látható el s egyik oldalukon rúgónyomás alatt állhatnak. Az egész szelepelrendezést czélszerű azon vízzel hűteni, mely üzemközben használtatik. A (38) kibocsátó kamrával egy (46) cső áll összeköttetésben, melyen a gázfejlesztő nyomásánál valamivel magasabb nyomás alatt levegő vagy gáz vezethető be a szivárgás megakadályozása czéljából. Ez esetben szivárgás útján csakis levegő vagy gőz mehetne veszendőbe. Az ismertetett szelepelrendezés a maradékok kibocsátása helyett szén bevezetésére is alkalmazható volna. Könnyen belátható, hogy a regenerátort arra is használhatjuk, hogy a levegő vagy a gáz, vagy pedig mindkettő az összenyomás után fölhevíttessék. A levegő és gáz fölhevítésére különálló generátorok is alkalmazhatók, vagy pedig a regenerátorok gőzt is fejleszthetnek és hevíthetnek, mely aztán a folyamatban elhasználtatik. Az üzemközben fölmelegedett hűtővizet czélszerű a gázfejlesztőknél fölhasználni. Ha a sűrítésre szolgáló nyomás annyira fokozható, hogy a kitérj eszkedés elegendő mértékű legyen arra, hogy a működő közegben lévő összes meleg munkává alakuljon, akkor a regenerátor el is hagyható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gázturbinatelep, jellemezve az által, hogy az elégési levegő több lépcsőben történő kompresszió útján s az egyes lépcsők között hűtést alkalmazva, lényegileg izotermikusan erősen összesűríttetik s szükség esetén generátorokban folhevíttetik és azután az elégési kamrákba vezettetik, melyekben a tüzelőanyag és a levegő elégése magas nyomás alatt megy végbe, mire a gázok hőmérséke és nyomása, egyetlen lépcsőben