35006. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó áramfejlesztő csoportok számára

- 2 Ha a terhelés zérus, úgy a részek a következő állásban vannak : Az (y2) kon­taktus az (y3) helyen áll úgy, hogy a (d) tekercsen áram nem megy keresztül, mivel ekkor a (d) tekercs mindkét sarka közvet­lenül ugyanazon (Ll) pólussal van kapcsolva. A (k, kl) rúd hossza ekkor a legkisebb, az (R) ellenállás pedig teljesen be van iktatva, vagyis akkora ellenállás van bekap­csolva a (G) generátor gerjesztőáramkörébe, hogy a generátor az üresjárásnál a normális feszültséget adja. Üresjárásnál az (S) tekercsen sem megy áram keresztül, tehát a (g) fegyverzet nem szolgáltathat áramot az (F) fegyverzetbe. Ha most a megterhelés hirtelen bizonyos értéket vesz föl azáltal, hogy az (Ll L2) áramkörbe valamely fogyasztó kapcsoltatik, úgy az (S) tekercsben föllépő áram a (g) fegyverzetben áramot indít, mely az (M) mótor (P) fegyverzetét forgásba hozza. Ez által a (k, kl) rúd hossza megnövekszik és egyrészről az (R) ellenállás csökkentése által a főgenerátor gerjesztését, másrészről pedig a (V) regulátorra működvén, a gene­rátort hajtó erőgép hajtóközegének ad­misszióját növeli. Az (P) fegyverzet azon­ban az (y2) kontaktust az (y3) helyzettől a rajzolt állás felé is eltolja, miáltal a (d) tekercsbe áram jut, mely fokozatosan növek­szik, míg a (d) terkercsen átfolyó ampere­menetek száma az (S) tekercs ampere­meneteivel megegyezik mikor is az (F) fegy­verzet és a vele összefüggő részek mozgása megszűnik. Ha az (R) és (r) ellenállások fokozatai helyesen vannak méretezve, elérhetjük, hogy a feszültség és a sebesség szigorúan állan­dóak maradnak. Ha azonban ezen ellen­állások nem lennének helyesen méretezve, illetve ha ezen méretezés nem egészen pontos, úgy egyrészről a sebességregulátor, másrészről a feszültségszabályozó maguk fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a még szük­séges korrekciókat létesítsék. Nagy fontossággal bír azon körülmény, hogy ezen berendezés lehetővé teszi, hogy terhelés alatt nagyobb sebességre és feszült­ségre tegyünk szert, mint üres járásnál, tehát lehetővé teszi, hogy a terheléssel nö­vekvő vezetési veszteségeket igen egy­szerűen kompenzáljuk. Ehhez elegendő, hogy az (R) és (r) ellenállások fokozatait úgy válasszuk meg, hogy a generátor túl­gerj esszük. A terhelés csökkenése, mely a (d) tekercs­ampéremeneteit nem csökkenti, a (g) fegy­verzetben a terhelés emelkedésénél indukált árammal ellenkező irányú áramot fog indu­kálni, mivel ekkor a (d) tekercs ellenkező irányú mezeje jut előtérbe, miáltal az (M) mótor fordított értelmében működvén, a hajtógép admisszióját csökkenti és a gene­rátor gerjesztését is annyira szállítja le, hogy a kivánt sebesség és feszültség fen­tartatik. Fölemlítendő, hogy a pótgenerátor elren­dezése igen nagy érzékenység elérését teszi lehetővé amihez elegendő, hogy a pótgene­rátor úgy legyen szerkesztve, hogy mágneses áramköre igen telített legyen, pl. oly fő­áramértékre, mely a maximális értéknek 1 /s -e. Az (M) mótor nyugalmi állapotában nor­mális forgatónyomatékát fejti ki, ha a pót­generátor feszültsége maximális értékének bizonyos törtrészét, pl. 1 /l t teszi ki. Ezen példa gyanánt szolgáló számokkal a mótor normális forgató nyomatékát a főáram Vso részénél vagy 2%-ánál fogja kifejteni. A szabályozó közegek mozgásának sebes­sége annál nagyobb lesz, mennél nagyobb a terhelésben beálló változás, mely az em­lített mozgást létesíti. A pótgenerátor mág­neses áramkörének gyors telítődése által a fegyverzet megsérülésének minden veszé­lyét kikerülhetjük. A fönti módszer, mely­lyel az érzékenységet fokozzuk általánosít­ható. Ha a pótgenerátorok számát meg­sokszorozzuk és ezeket kaszkádkapcsolásba hozzuk, vagyis a második pótgenerátor ger­jesztőtekercselését az előtte lévő generátor fegyverzetével kötjük össze, vagyis általá­nosságban az n-edik pótgenerátor gerjesztő­tekercsét az n-l-edik pótgenerátor fegyver­zetéből tápláljuk, elérhetjük, hogy az (M) mótor normális forgatónyomatékát már a főáram kisebb változásánál is eléri. Ha az első pótgenerátor a főáram maxi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom