34965. lajstromszámú szabadalom • Jeladóból és jelvevőből álló berendezés vasúti megállóhelyeknek a kocsiszakaszokba való jelzésére

— 3 — lincs csak egy fog hosszával forgattatik előre és vissza. Azon eltolódás, melyet a (12) záró fogazás a (18) excentertengelynek a (13 14) és (15 16) megakasztó emelőkre gyakorolt hatása folytán szenved, a (13 14) emelőnél még azon további hatást eredményezi, hogy megfelelő számú kontaktus záródik. Ugyanis a (14) emelőkarok, melyek a (20) helyen a fémes állványrészektől és a (13) karoktól el vannak szigetelve s ezé lszerűen kissé rugalmas kiképezéssel bírnak, a (10) éleknek az előre mozgó fogak hátlapján való csúszása alkalmával fölemeltetnek s eközben az állványon elrendezett (21) fémrugókkal jönnek mindenkor érintkezésbe, minek következtében, mint később ki lesz fejtve, a jelvevő készülékek megfelelően befolyásoltatnak. A (18) excentertengelyt egy óramű hozza mozgásba, melyet a (22) rúgótokban elhelyezett rúgó ismert módon hajt. Ha az óraművet a (23) kulcscsap segélyével fölhúzzuk, akkor a (18) excentertengely az óramű lejárása alkalmával a záró fogazás előforduló mozgásainak megfelelően körülbelül (30) fordulatot tesz s azután megállíttatik. Az óramű megállítása a következő módon megy végbe: a (22) rúgótok egyik fölületén két diametrálisan átellenes (25) peczek van elrendezve (4. ábra), melyek forgás közben egymásután a (26) csillagkerék fogaihoz ütköznek s azt mindig egy foggal forgatják tovább. A (26) csillagkerék ezen időszakos mozgásának megfelelően a csillagkerék tengelyének mellső végére erősített s kerületén (27) bevágással ellátott (28) tárcsa (1. ábra) a belerajzolt nyíl irányában mindaddig tovavitetik, míg csak a (29) karon rugalmasan elrendezett (30) megakasztó peczek, mely a (28) tárcsa forgása alkalmával annak kerületén csúszott, a (27) bevágásba nem esik, minek következtében egyidejűleg a (29) kar (31) tengelye kissé elfordul s a (32) peczekkel ellátott (33) szögemelő a (18) excentertengelyen ülő (35) megakasztó tárcsa (34) bevágásába esik s végül a (31) tengelyre erősített (36) kar a (24) szélszárny forgási pályájába sülyed (3. és 4. ábra). Ennek folytán a készülék összes részei működésen kívül helyeztetnek. A (23) kulcscsapnak az újbóli működésbe hozatal czéljából szükséges fölhúzása a (41) tengelyre erősített (42) bütyöktárcsa egyszeri körülfordulását vonja maga után, mivel a kulcscsap forgását a (37 38 39 40) fogaskerekek a (41) tengelyre viszik át. A (42) tárcsa forgása közben ennek orralakú (43) toldata a mozgási pályájában fekvő (44) peczekhez ütközik, mely a (31) tengelyre erősített (45) karon van elrendezve. A (45) kar ennélfogva kissé lefelé fordul, minek következtében a (36 32 29) fékező részek az általuk megfékezett szerkezetekből fölfelé kilépnek, és pedig a (29) emelő azért, mert egy lemezrúgón ülő s elől kissé lerézselt (30) peczke a (28) tárcsa (27) bevágásából (vagyis a papir síkjából) előre nyomódik, úgy hogy az óramű fölszabadul. A (13 14) és (15 16) akasztó emelők egyidejű csekély mérvű fölemelését, a mi a (6) kilincsnek a nyíl irányában nyugalmi helyzetébe való visszaforgatására szükséges, az óramű fölhúzása alkalmával a (41) tengely forgásai létesítik. Ezen tengelyre egy (46) tárcsa van erősítve (6. ábra), melynek kivágásával a (48) pont körül forgatható (49 50) kétkarú emelő kilincsalakú vége kapcsolódik. A másik szabad (50) emelőkar (51) tartócsővel van fölszerelve, melynek kerületére az összes (16) záróemelők végei feküsznek. Az (52) pont körül forgatható (53) egykarú emelő az (50) emelőt keresztező helyzetben ez utóbbinak (54) ütközőjére fekszik s fönt a (13 14) záróemelők tartására szolgáló (55) csövet > hordja. Ha most a (41) tengely a 6. ábrán látható nyíl irányában forog, akkor a (49) emelőkar kilincsalakú vége a (46) tárcsa kivágásából kilép, minek következtében az (50) és (53) karok fölemelkednek s ez által a (13 14) és (15 16) záróemelők (10 és 11) éleit a (12) fogazásból kikap| csolják, úgy hogy a (6) kilincs most már a ; (9) nyíl irányában (1. ábra) jobbra vissza; lendülhet. A (13 14) és (15 16) kilincsemelőknek