34913. lajstromszámú szabadalom • Berendezés munkaáramköröknek váltakozó árammal való táplálására

- 2 <-5, ) leágazásaival való közvetlen összeköttetésénél oly erős szikrázás keletkezik, mely a kontaktusfelületeket szétrombolja és esetleg a gépészt is veszélyezteti. Ezen hátrány elkerülése czéljából a jelen találmánynak egyik foganatosítási alakja szerint a (3, 4, 5 ) leágazásoknak szomszédos (12, 121, 122 ) kontaktusaival összekötendő két (10 és 11) kontaktus'közé az aránylag nagy ohinikus (13) ellenállást és a (14) auto-transformatort iktatjuk párhuzamosan, melynek középső pontjait vagy más pontjait egymással és a (7) mótor (9) kapcsával kötjük össze. Midőn a (10 és 11) kontaktusok a (121) és (122) kontaktusokkal érintkeznek, a (7) mótor a (4 ós 5) leágazások által a (14) auto-transzformatornak (16 és 17) részein keresztül tápláltatik árammal, (9) a kapocsoldal felöl. Az (5) leágazás nagyobb potenciállal bírván a (4) leágazásnál, a (16) tekercsrészbe jutó magasabb a (17) tekercsrészbe futó feszültségnél; minthogy azonban ezen két tekercsrész, ugyanazon mágneses áramkörben van elrendezve, azért a (14) tekercsnek, (19) középpontja és a (10) ill. (11) kontaktusok között uralkodó potenciál-különbözetek közel egyenlők egymással, mivel a (16) rész induktív hatást fejt ki a (17) részre. A mótorkapcsokba jutó áramnak feszültsége ennek következtében közel egyenlő azon potencialkülönbözettel, mely a főtranszformatornak (8) vége és a (4 és 5) leágazások között levő középpont között uralkodik. A (14) tekercsnek (16 és 17) részein átáramoló áramok értékei között csekély eltérés van, mivel a (16) résznek egyúttal a mágneses áramkörben elrendezett vas mágnesezéséhez szüséges áramot kell szolgáltatnia. A (2) főtranszformatortekercsnek a, (4 és 5) leágazások között levő része rövidre van zárva, midőn a szabályozónak részei az éppen leirt helyzetben vannak, a mikor is az ohmikus (13) ellenállás ezen áramkörbe van kapcsolva oly czélból, hogy az áramot aránylag kis értékig redukálja. Ha már most a (7) motort nagyobb feszültséggel kell táplálni, akkor a (10) kontaktust akként mozgatjuk, hogy az a (123) kontaktussal jöjjön érintkezésbe. Midőn a (10) é,s a (121) kontaktusok megszakíttatnak, mérsékelt szikrázás keletkezik, mivel a helyi áramkör megszakíttatik; ezen szikrázás azonban sokkal kisebb, mint a milyen ily berendezésnél rendesen föllépni szokott, mivel a (10 é3 11) kontaktusok ós a (14) tekercs (19) középpontja között uralkodó potenciálkülönbözetek közel egyenlők egymással és mivel a (13 és 14) elemeknek (15), ill. (16) részei a (7) mótor által megkövetelt áramot egymagukban is képesek vezetni. Miután a (10) kontaktus a (121) kontaktustól eltávolíttatott, a mótor a (13 és 14) elemeknek (15 és 16) részein át párhuzamosan kapcsolásban tápláltatik árammal és azt találjuk, hogy a legjobb eredményeket akkor érjük el, ha az említett elemek akként vannak méretezve, hogy azoknak ezen említett két részén átfolyó áramok közel egyenlők egymással. Minthogy a (14) tekercsnek (16 és 17) részei ugyanazon mágneses áramkörben vannak elrendezve, a (17) részben a (16) rész feszültségével közel egyenlő feszültség indukáltatik és a (14 és 13) elemeknek (17, 18) részei egy önmagában zárt áramkört alkotnak. Minthogy ezen áramkörök vagy az ezekhez hasonló áramkörök mindig teljesek,- azért aránylag csak kis szikrázás lép fel, midőn a (10 és 11) kontaktusoknak a főtransformatortekerccsel való összeköttetését akár kisebb feszültségről nagyobbra, akár nagyobb feszültségről kisebbre való áttérés alkalmával megváltoztatjuk. A helyett, hogy a (10) kontaktust a (121) kontaktustól a (123) kontaktusra mozgatnék, a (11) kontaktust hozhatjuk összeköttetésbe a (123) kontaktussal és a (10) kontaktust a (122) kontaktussal; ezen esetben azonban a (10) kontaktusnak a (121) kontaktussal való érintkezését meg kell szakítani és a (10) kontaktust a (122) kontaktussal érintkezésbe hozni, mielőtt még a (11) kontaktus és a (122) kontaktus közötti összeköttetást félbeszakítanék oly czélból, hogy a jelen találmánnyal elérendő czél megvalósíttassék.