34892. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

- 499 -(18., 19., 20., 21., 23., 24., 25. és 26. ábrák) levő (28) tartón megerősített függőleges (56) ós (57) csigákon át a (28) tartó végein alkalmazott (58) és (59) kampókba vannak lazán beakasztva. Nyitott állapotában a kocsikapcsoló a 20 és 21. ábrákon vázolt helyzetet foglalja el. A horog ki van nyitva és farka az alsó (44) körív részletével a (7) csaphoz támaszkodik, (50) csapszög kissé föl van emelkedve és kúpos aljával a (38) farokra nehezedik, tehát a horogház (1) lemezének (5) furatában nincs benne (20. ábra oldalnézet). A horgot abba a helyzetbe az (55) súly kényszeríti, mely a (38) farkot a (7) csaphoz szorítja és ez által a horgot nyitva tartja. A mint két kocsi (20) ütközői egymáshoz ütődnek (23. és 24. ábrák), a záróiitköző (20) lapja a (3) tömbhöz nyomul, ugyanekkor a (18) és (19) lemezek az (1) és (2) lemezek széles részén ugyanennyivel elcsúsznak és magukkal viszik a beléjük illesztett (51) rudat is, mely az (1) és (2) lemez (9) hosszúkás nyílásában eltolódhat és a rajta ülő (52) kampó orrával a (36) horog (42) orra ellen nyomul, a horgot a (40) csap körül az (55) súly ellenében elforgatja, a mint azután a horog a (37) kampója a másik kocsi hasonlóan (szimmetrikusan) kiképezett (20) záróütközője mögött levő (3) tömbbe jobb oldalt bekapaszkodik (23. és 24. ábra) (és ugyanekkor a másik kapcsoló készülék horga az első kapcsoló készülék (3) tömbjébe balodalt bekapaszkodik) a (36) horog (38) farka előbbi helyzetéből hátra mozdult s a rajta elcsúszó (50) csapszög alatt elforogva, az saját súlyánál fogva leesik és beleereszkedik az (1) lemez megfelelő (5) furatába, a horgot tehát az önkényes kinyílás ellen rögzíti, mivel az ütközés megszűntekor az (55) súly egyensúlyi helyzetébe kívánkozván, a horog (38) farkát az (50) csapszöghez szorítja, mely farok a csapszöghez (43) öblével támaszkodik. Ha a kocsikapcsolatot oldani akarjuk, a mit bármely oldalról eszközölhetünk, akkor egyszerűen csak a kocsi alján alkalmazott (28) tartón elrendezett (58) ós (59) kampókba akasztott sodronyzsineg egyik szárát meg- ' húzzuk, ez kiemeli a (45) állvány csigáin vezetett sodronyzsineg segélyével egyrészt az (50) csapszöget, miáltal a (38) farok szabaddá válik, másrészt kihúzza az (51) rudat annyira, hogy az erre szerelt (52) kampó a (36) horog (42) orrát is szabaddá teszi és az egyensúlyi helyzetbe térni törekvő (55) súly a (38) farokra nyomást gyakorolván, a horgot kinyitja. Természetes, hogy az oldó sodronyzsinegeket a kocsiba magába, illetőleg annak tornáczára (plattform) is föl lehet vezetni, valamint magától értetődik, hogy a két megoldandó kocsi zsinegeit egy személy két kezével egyszerre ránthatja meg. Oldás után a zsinegeket beleeresztjük, minek folytán az (50) csapszög, valamint az (51) rúd saját súlyuknál fogva leesnek, de természetesen csak addig, míg a (36) horog engedi, vagyis az (50) csapszög újra kinyílt horog farkára, az (51) rúd pedig csak addig, míg a rajta lilő (52) kampó a horog orrában meg nem akad. (25. és 26 ábrák). Ez az állapot addig tart, míg a kocsik egymástól el nem váltak. Ha a kocsi kapcsolat már meg van oldva, de a kocsik még eggütt vannak, vagyis a záróütközők egymást nyomják, tehát a (26) és (27) rugókat összeszorítva tartják, akkor a záróütközőbe illesztett és a horogház (1) és (2) lemezein vágott téglalap alakú (8) nyílásban hátratolt (51) rudat és az ezen ülő (52) kampót még mindig hátraszorítva tartják. A mint a kocsik szétváltak, az eddig összenyomott (26) és (27) rugók a záróíitközőt előre szorítják, az tehát magával viszi az (51) rudat is, melyen levő kampó most már megszabadul a horog (42) orrának gátló hatása alól és így az (51) rúd beeshetik az (1) és (19) lemezen számára vágott nyílásokba, míg az (52) kampó a horogház (1) lemezeihez símúl, orra pedig a horog (42) orrával szemközt helyezkedik el, úgy hogy a kocsik újbóli összeütközésekor képes a horgot orránál fogva újra zárásra kényszeríti. Ez a helyzet tehát a 20. és 21. ábrákon föltüntetett kezdeti, vagyis nyitott állapotnak felel meg.