34892. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

alsó (13) és (14) nyúlványaiba eresztett siilyesztett fejű csavarok segélyével. A (10) rész csavarmenetes furatában van a 15. ábrán föltüntetett és a kocsi alváza alatt végéig vonuló, az alvázon alkalmas helyen megerősített (15) vonórúd becsavarolva, mely azon fölül az önkényes elcsavarodás ellen a (10) részben a 16. és 17. ábrákon látható ékkel van biztosítva a (15) vonórúd a kocsi alvázához erősített pontján két (16) és (17) feszítő rúgóval van támasztva, melyek a lökő, illetőleg rántó igénybevételeket vannak hivatva csökkenteni és egyik végükkel a tartó ponthoz, másikkal a rúdon alkalmazott állítógyűrűhöz támaszkodnak. A horogház kiszélesedő elejéhez csatlakozik a záróütköaő (5., 6. és 7. ábrák), mely fönt és lent a horogház idomaihoz simuló két (18) és (19) lapos vasból, ezeknek elől szétterpeszkedő talpaihoz illeszkedő (20) ütközőből, mely a fönt es lent sülyesztett fejű csavarokkal van odaerősítve, továbbá a (18) és (19) lapos vasak szétterpeszkedő talpaiba becsavarolt (21) és (22) vezetőrudakból áll. A záróütköző (18) és (19) lemezein vágott (22) nyíláson a horogház (24) nyílásán is áthaladó (25) keresztelés megy át (1., 4., 5. és 7. ábrák). A (21) és (22) vezetőrudakon (26) és (27) rugók feszülnek, melyek egyrészt a (20) ütközőhöz, illetőleg a záróütköző (18) és (19) laposvasainak a (20) ütközőre erősített talpaihoz, másrészt a (25) keresztléczhez támaszkodnak. A záróütköző lemezei azonkívül még egy (54) támasztórúd által is össze vannak kötve, mely az (1) és (2) lemez (9) hosszúkás nyílásain megy át. Az így fölszerelt horogház a (15) vonórúdnak a kocsi alján való alátámasztásán kívül a kocsi aljának elején levő (28) vastartóhoz erősített horogháztartóban (18. és 19. ábra) is meg van fogva. A horogháztartó a (28) vastartóhoz szögecsekkel vagy csavarokkkal erősített (29) tartóból és az éhhez szintén szögecsekkel vagy csavarokkal erősített (30) U-vasból áll. Föl van azonkívül szerelve a horogház irányára merőleges (31) rúddal, a melyen alkalmazott (32) és (33) rugók a (34) és (35) pofalapokat a horogház lemezeihez szorítják. E rugók a kanyarulatokban bekövetkező és egyéb okok által előidézett oldalirányú kilengések folytán előálló kitérésekhez képest kibillenő horogházat az axiális irányba visszatéríteni vannak hivatva. A 22. ábrán oldalnézetben külön föltüntetett és a 21. 24. és 26. ábrákon fölülnézetben bemutatott (38) horog tulajdonképen egy kétkarú emeltyű, melynek egyik karja hosszabb, vastagabb ós (37) kampóval bír, másik karja rövidebb, vékonyabb és a következőkben egyszerűen (38) faroknak van nevezve. A horog forgáspontját a horogban alkalmazott (39) furatba tett és a horogház (1) és (2) lemezeinek kiugró (4) részén lévő (6) lyukakon is átmenő (40) csap képezi. A (36) horog a (40) csap előtt egy hassal és ez alatt egy (42) orral bír, azonkívül egy (43) öböllel és egy az (1) és (2) lemezekbe vágott (7) lyukakba erősített csapra simuló (44) körívvel van ellátva. A horogház (1) és (2) lemezeinek (4) kiugrásán az (5) fúrat körüli kisebb méretű lyukakba csavarok segítségével van erősítve a (46) csigaállvány (4. és 9. ábra), mely egy kisebb (46) és egy nagyobb (47) csigával bír. E csigák hornyába sodronyzsineg van betéve, melynek (48) szára a (47) csigán megy át és az (50) csapszöget tartja, a (49) szára pedig a négyszögletes keresztmetszetű (51) rudat tartja. Ez az (51) rúd a horogház (1) és (2) lemezeinek hosszúkás (8) nyílásain és a záró ütköző megfelelő négyzet alakú nyílásain halad át. Ezen az (51) rúdon egy (52) kampó van elrendezve (12., 13. és 14. ábrák), mely az (51) rúdon orrával fölfelé a záróütköző (19) lemezéhez simuló (1) lemez mellett ül. A horogház (1) lemezéhez még egy lefelé nyúló (53) tarló van szögecselve, mely fölött az (1) lemezbe vágott (62) nyíláson az (53) tartóban forgathatóan megerősített (55) súlytartó rúd fölső szára nyúlik be. A (46) és (47) csigákon áttett zsinór hurkába egy másik fémzsinór is van hurkolva (20., 21., 23., 24., 25. és 26. ábrák), melynek (60) és (61) szárai a kocsi előlapján