34840. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti és más járművek számára való önműködő vákuumfékeken

_ 4 — mása egymást igen gyorsan kiegyenlítheti, , minthogy ezen helyzetben a nyílások egész keresztmetszete szabaddá van téve. Ha a fogantyút az óramutatóval ellentétes irányban tovább mozgatjuk, akkor a (17) szelep (29) nyílása a tok (23) nyílásával jön kapcsolatba, miáltal úgy a vonatvezeték, mint az előtartány a külléggel szabadon közlekedhetik és pedig először egy szűk nyíláson át, mely az (E) helyzetig fokozatosan nagyobbodik, úgy hogy ezen helyzetben a kiillég a (27) csatornán. (23, 29) nyílásokon, (32) csatornán, (28, 22) nyílásokon és (25) csatornán át nagy keresztmetszeten áramolhatik az előtartányba, míg a (28, 21) nyílásokon és (24) csatornán át a vonatvezetékbe. Ennélfogva tehát ezen helyzetben a fékekteljesen meg vannak húzva. A fékszelep fönt leírt szerkezete mellett látható tehát, hogy a fékek részleges meghúzása után a fékszelepet csak a záróhelyzetbe kell mozgatni, hogy a levegőnek a vonatvezetékbe való további beáramlását megakadályozzuk, valamint hogy az előtartányt a küllégtől elzárjuk. Ha tehát a fékek erre következő erősebb meghúzására van szükség, akkor a fogantyút megfelelő helyzetbe mozgatjuk, úgy hogy a fogantyú helyzetének megfelelően, bizonyos mennyiségű levegő áramolhatik a vonatvezetékbe, minthogy eközben a tartányban a légnyomás nem állt ismét helyre. Miután a nyomás az előtartányban és a vonatvezetékben kiegyenlíttetett, ezen szelep segélyével a fékek még jobban meghúzhatok, amennyiben a fogantyút a teljes meghúzásnak megfelelő helyzetbe mozgatjuk vagy pedig azáltal, hogy a fogantyút előbb a töltőhelyzetbe mozgatjuk, úgy hogy az előtartány ismét megtelik. Némely esetben a (C) záróhelyzet elhagyható és a (20) fogantyú a fékek minden részleges vagy teljes meghúzása után a (B) töltőhelyzetbe visszavezettetik; a berendezést oly módon is foganatosíthatjuk, hogy a kiillégnek az előtartányba való betáplálását, a szeleppel való szabályozás helyett, egy szűk nyílás végezheti, melyet a tartány falában képezünk ki és mely lehetővé teszi, hogy a tartány légköri nyomással bíró levegővel ismét megteljék. Ezen utóbb említett esetben a (30, 31) nyílások és a (33) csatorna elhagyható. Ahelyett, hogy az előtartányt a mozdonyvezető által kezelendő különleges fékszelephez alkalmazzuk, az előtartányt ugyané czélra oly esetekben is alkalmazhatjuk, melyekben a levegőnek a vonatvezetékbe való táplálását az ejektor fogantyújával létesítjük és pedig oly módon, amint az a vakuumfékek kezelésében gyakorlatban bírók előtt ismeretes, miért is nem szükséges e helyen részletesen leírni. Az 5. ábra az 1. ábrabeli (5) szelep kiviteli alakját mutatja, melynél a (14) működtetőtér és a vonatvezeték között egy segédcsatorna létesül, ha a szelep nyitva van. A (12) szeleprúd üregesre van készítve és helytálló (36) csapot vesz körűi, mely aránylag nagy átmérővel bíró központos (37) furattal bír. A szeleprúd (38) süveggel bír. mely szűk (39) nyílással van ellátva; utóbbi a (37) furaton át a (14) működtető tér és az (1) vonatvezeték között állandó közlekedést biztosít. A (12) szeleprúd ezenkívül egy vagy több (40) nyílással van ellátva, melyek belső végét a helytálló (37) csap befödi, ha a (7) szelep zárt helyzetben van, mint azt a rajz mutatja. Ha ellenben a szelep fölemeltetik, akkor a (40) nyílások belső vége szabaddá tétetik, miáltal a vonatvezetékböl a központos (37) furaton át a (40) nyílások is levegőt vezethetnek a (14) működtetőtérbe. Ezen elrendezés mellett a szelep nyitott helyzetében a működtető tér és a vonatvezeték nyomása a (40) nyílásokon át igen gyorsan kiegyenlítődik és a szelep biztosan záratik. A szelep zárását, mint a rajz mutatja, rúgó alkalmazása is elősegítheti. A szelepnek a vonatvezeték nyomásváltozásai folytán bekövetkező működései lényegükben megegyeznek az 1. ábrában föltüntetett szelepre való hivatkozással leírt működésekre, miért is e működéseket nem szükséges ismét leírni. A 6. ábra azt mutatja, hogy miképpen alkalmazhatjuk az előtartányt oly ismert i 34) gyorsítószelephez, mint amilyen eddig-