34727. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vonatbiztosító berendezés
— 2 — összeköttetésben, melynek príméi1 tekercse a (3) ívlámpát tápláló (2) áramforrásnak egy mellékáramkörében fekszik. A szikraköz mellett oldalt, ennek áramkörébe (10) relais van kapcsolva, melynek (11) munkakontaktusa egy további (12) áramkör zárására szolgál, mely a fékemelőt vagy más jeladó készüléket hozza működésbe. A berendezés működése a következő: Az induktor a mozdony haladása alatt működésben van s a felfogó (6 7) elektródái úgy vannak állítva, hogy a szikraköz a szikrák átugrását csak akkor engedi meg, ha a szikraköz ellenállása az ibolyántúli sugarak beesése folytán csökken. Ha azon eset lép föl, hogy két vonat ugyanazon a vágányon mozog, akkor a (3) ívlámpákból kiinduló ibolyántúli sugárkévék a fölfogókat már nagy (kb. 300 m.) távolságból találják s az ellenállás csökkenését idézik elő, minek következtében szikrakisülés lép föl, melynek elektromos rezgései a relais-áramot ismert módon zárni fogják, minek további következményeképpen a relais (12) munkaárama záródik s esetleg a gőzsíp és a fék is önmagától működésbe jön; az utóbbit pl. egy kis gőzhenger dugattyúja hozhatja működésbe, melybe a gőz a munkaáram zárása alkalmával lép be. Ily módon mindkét mozdony egyidejűleg kapja és adja meg a jelt és mindkettő idejében megállítható. Hogy az induktor és az elektromos ívlámpa akkor is -működésben maradjon, ha a mozdony áll, azon ismereteB berendezés van foganatosítva, hogy a dinamó a vonat haladása közben az ívlámpákon és induktoron kívül egy (13) szekundérteiepet is táplál, illetve megtölt, mely a töltés megtörténte után a (2) dinamóról önműködően lekapcsolódik, a vonat állása alkalmával pedig az ívlámpát és induktort táplálja. Az ívlámpákat ernyő veszi körül, mely a kisugárzó ibolyán túli sugarak számára üuom hasítékkal bír s a gép mindenkori kanyarodása, illetve hajlása szerint egy kis petroleumkatarakt segélyével forgatható el, minek következtében a fénysugarak eltéríttetnek. A petroleumkatarakt pl. két egymással közlekedő hengerből állhat, melyek petroleumot tartalmaznak, a metyekben rudazatok segélyével összekötött dugattyúk vannak elrendezve. Ha a mozdony kanyarulatokban oldalt hajlik, akkor a petróleumtükrök a hengerekben megváltoznak s ennek következtében az ernyő elfordul. Ezen berendezés különösen egyvágányú pályaszakaszokon alkalmazandó, hol a kanyarulatokban semmit sem árt, ha a sugarak 300 m. távolságra a vágányvonalból kilépnek; ellenben másként áll a dolog, ha a kanyarulatok pályaudvarok bejáratánál, többvágányú pályaszakaszokban vannak, mely esetben az erősen kanyarodó szakaszokon a következő berendezést kellene foganatosítani. A rendszer ekkor bizonyos mértékben blokkberendezésekkel egyesíttetik, melyek abban állnak, hogy a kanyarulatok kezdete előtt rövid távolságban helytálló (14 15) jeladók, illetve ívlámpák vannak fölállítva (2. ábra), melyek ugyanolyan szerkezettel bírnak, mint a föntebb leírt ívlámpák s ugy állíttatnak föl, hogy sugárkévéiket egyenes pályaszakaszokra vetítik. A pályának a (14 15) jeladók között fekvő részén (16) kontaktusín van elrendezve, melyhez a kanyarulat két végén álló (15 15) lámpák csatlakoznak, melyek másfelől a földhöz vannak kapcsolva. Mindegyik mozdonyon, a jeladót tápláló áramforrás mellékáramkörében (15) csúszókontaktus foglal helyet, mely úgy van állítva, hogy a (16) kontaktussínnel érintkezésbe lép, ha a mozdony az illető pályaszakaszon áthalad ; a második dinamókapocs és a sínek, illetve a föld között a mellékáramkörnek megfelelő összeköttetés van létesítve. A mellékáramkörbe azonkívül (18) szolenoid van iktatva, melybe a (19) kétkarú emelőre függesztett két (2) mag nyúl. Ezen emelő egy megfelelő erősségű rúgó ellenében, normális áramerősségnél bizonyos szöggel elforgattatik, a normális áramerőssé. get lényegesen túllépő áramerősségnél pedig bizonyos véghelyzetbe forgattatik, melyben tetszőleges mechanikai vagy elektromágneses úton egy, a mozdonyon alkalmazott jelzést vált ki és pedig azt, melyet a jeladó hozna
