34711. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vákuumlámpa
- 3 — pának tulajdonképeni és az elektródákat magába záró tartálya aránylag hideg, vagyis annak hőmérséklete állandóan ugyanaz lehet. Ugyanis a legtöbb eddig szerkesztett belső elektrodás vákuumlámpáknál arra törekedtek, hogy a vákum lehetőleg nagyfokú, tehát a lámpában uralkodó nyomás lehetőleg kicsi legyen, mikor állandó feszültségű táplálóáram esetében a lámpa munkafogyasztása nő és végül maximális értéket vesz föl, mely általában összeesik a gáz által szolgáltatott legnagyobb fényerősséggel. A munkafogyasztás változása a találmány szerint akként kerülhető el, hogy a (7) fütőcsévéket a lámpa elé kapcsoljuk, mikor a lámpa áramfogyasztásának növekedtével a fütőcsévék által szolgáltatott hő is nő, tehát a párolgás következtében fejlődő gázmennyiség is nő és így a vákuumot rontja, vagy pedig csak annyira hevíti föl a gázfejlesztő anyagot, hogy ez az előzetesen ionosított és azután az ionok egymásba ütközése következtében közömbösített gázokkal egyesülhessen, Lehet a föntebb jelzett anyagot nem csak a tartálynak, hanem maguknak az elektródáknak bevonására használni. Ily esetekben az elektródák Iegelőnyesebben grafitból készülnek és azokat a sellak vagy más oldattal egyszerűen impregnáljuk, de lehet a sellakot az elektródába már ennek készítésénél is bevinni, mely esetben a porrátört grafitot sellakkal vagy más hasonló anyaggal keverjük és a keletkezett képlékeny anyagból állítjuk elő az elektródát. Grafitsav — vagy mint azt néha nevezik, grafitoxyd — akként állítható elő, hogy grafitot igen tömény salétromsav és chlorsavaskáli hatásának tesszük ki. A grafitsavat, melynek képlete (Cu , H4 , 06 ) porrátörve helyezzük el a lámpában, de lehetőleg távol az elektródáktól vagy más oly helyen, hol magasabb hőmérsékletnek kitéve nincs, mert ilyen esetben könnyen robban. Lehet azonban a grafitsavat más módon is alkalmazni. Ugyancsak a sellak vagy grafitsav helyettesítésére alkalmas anyagot kapunk akkor, mikor a benzol származékokat képező szénhydrogéneket, minő maga a benzol, a toluol és a származékai nevezetesen a nitrogénmentes származékok közül pld. az ánizs- és benzoesav, a nitrogéntartalmúnk közül pedig a hippursav és benzanid. elektrolysisnek vetünk alá. Az elektrolysist magában a lámpában végezhetjük, melynek külső süvegei vannak, hogy a nagy feszültségű áramot mint elektrostatikus töltést vigyék át a lámpa tartalmára, vagy pedig szabad levegőn, mikor az anyagot egy alkalmas lemezen terítjük ki és a nagyfeszültségű áramkör egyik sarkát a lemezhez, másik sarkát az ezen kiterített anyaghoz közelítjük. Ha az etektrolysist a lámpában végezzük, a szilárd halmazállapotú szénhydrogént porrátörve helyezzük el a lámpában és ebben a lámpa forgatásával egyenletesen szétosztjuk, hogy pedig az anyag a lámpatartály falához tapadjon, a tartályt kívülről némileg felhevítjük. Ha a szilárd szénhydrogén bomlás nélkül sublimálódik, mint pld. az ánizs- vagy benzoesav, azt a lámpatartályba vagy ennek nyújtványába helyezzük és elpárologtatjuk, mikor a szénhydrogén hevítés közben elpárolog és a tartály falain lecsapódik. Ha a szénhydrogén cseppfolyós, azt alkalmas módon vékony rétegbe osztjuk szét. Elektrolysisnél szilárd, többé kevésbbé szivacsos, de jól tapadó bevonat marad hátra, mely nagyobb mennyiségű benzamidot, néha acetamidot is tartalmaz ; az ennek képezésére szolgáló nitrogént a lámpába bezárva volt levegő szolgáltatta. Az elektrolysis terméke több oxygént tartalmaz, mint a használt nyers anyag. Ugyanígy járhatunk el nitrogént tartalmazó nyersanyag, mint pld. benzonitril, benzaj mid, acetamid, stb. vagy anizssavalhyd föl' dolgozásánál. Ez a képződött anyag vagy már képződésénél bevonatot alkot a lámpában, vagy a használt fölületről levakarható és laza állapotban helyezhető el a lámpában vagy lakká alakítva használható a bevonatnak vagy magának az elektródának elkészítésére. Ha a föntebb jelzett anyagokat laza állapotban helyezzük el a tartályban, mintegy 300 m. hosszú cső által képezett tartályhoz 3—í g. ily anyag szükséges.
