34711. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vákuumlámpa

— 2 — használatával pépet készítünk. Ebben az állapotban a sellakot lakkozásra lehet használni és megszáradása után kemény bevonatot képez a lámpát képező tartály belső felületén vagy az elektródán, mely repedésektől teljesen mentes. További előnye eme keverék alkalmazásának, hogy a keverék nem illanó. Ha a keveréket az elektródán alkalmazzuk, ezt először vékony réteggel vonjuk be, mely a platinából vagy más anyagból készült sarkot csak épen fedi és csak ezután alkalmazzuk a második, vastagabb réteget, mely nyújtványt vagy más nagy felületü testet képez, hogy mikor a lámpán erős áram megy át, föl ne hevüljön é3 el ne bomoljék. Az első réteget öt rész grafit és egy rész sellak keverékéből állítjuk elő, melyet alkohollal enyvsűrűségű tömeggé alakítunk. Evvel a keverékkel az árambevezetőket teljesen bevonjuk, azután a bevonatot levegőáramban megszárítjuk és az alkohol gőzök tökéletes kiűzése czéljából némileg megmelegítjük. Ily bevonatot a második, vastagabb bevonat létesítésére szolgáló pép nem bontja el, illetőleg nem oldja fel. A keverék készítésénél a grafit-és sellakport összedörzsöljük és a képződött benső keverékhez annyi alkoholt adunk, hogy az sűrű tejfelszerüvé váljék. Ezt a keveréket azután az elektródát magába záró kis csőbe töltjük, a csövet pedig ferde helyzetbe állítva gyors forgásnak indítjuk, úgy hogy a keverék a cső torkolata felé haladva a cső belső felületét bevonja, a felesleges keverék pedig a csőből kifolyjon. Ezután a cső bevonatát levegőbe fuvatásával megszárítjuk, mielőtt még teljesen megszáradt volna, alkohollal nedvesített rongygyal a cső torkolatától néhány centiméter távolságig letöröljük, úgy hogy a jelzett csőrészt az elektródával együtt a lámpatartály hosszú, világító részéhez forraszthatjuk, anélkül, hogy a bevonat eléghetne. A csatolt rajz 1. ábráján a lámpa egy foganatosítási alakjának egyik vége látható, az árambevezető drótot (1), ennek villás végét (2), a tartály bevont részét (3) és az elektróda meggyújtását (4) jelzi, míg (5) a tartály világító része. A 2. és 3. ábra a lámpa két más foganatosítási alakja. A föntebb jelzett anyagokkal fölszerelt lámpatartályt egy csővel az áram átvezetése közben szivattyúzzuk ki és azonnal leforrasztjuk, amint a lámpa a megkívánt fényerővel világít. Hogy a föntebb jelzett anyagoknak mi a hatásuk, azt teljesen, pontosan megállapítani nem tudjuk, általában azonban azt mondhatjuk, hogy azok a hő és elektromosság hatása alatt oly gázokat fejlesztenek, melyek a lámpák fényerejét növelik. A hőhatást vagy csak a lámpa belsejében végbemenő elektromos jelenségek idézik elő, vagy pedig a lámpán kívül alkalmazott fűtőberendezések. A találmány tárgyának egy más foganatosítási alakja a 2. ábrán látható, melj'nél a lámpában elhelyezett és a gázalakú vezetőt szolgáltató széntartalmú anyag nem képezi az elektródának vagy bevonatának részét, mint az 1. ábrán, hanem a lámpa falán az elektródáktól elkülönítve és elszigetelve van elrendezve, mely elektróda ebben az esetben a hozzávezetődrótokat magába záró tivegcsapra szerelt grafitrudacskából áll. A gázt szolgáltató anyag — mint az a rajzon látható — az elektróda hátsó vége körül van a lámpa falán felrakva, mert valamely vakuumlámpa akkor működik legjobban, mikor az üzemközben teljesen ionosított gázzal van töltve és mert ily lámpáknál az elektróda körül levő gyűrűalakú térben alkalmazott (8) bevonatból vagy itt elhelyezett angagból fejlődött gázok vannak az elektródák ionosító hatásának a legnagyobb mértékben kitéve. Találmányunk egy harmadik foganatosítási alakja a 3. ábrán látható, hol a gázfejlesztőanyag a lámpatartály egy (6) nyujtványában van elhelyezve, mely üreges hengert képez és melyet a (7) fiitőcséve fűt. A (9) elektróda hengeres, fenekén át van fúrva, úgy hogy a nyújtványokban fejlődött gázok az elektródán kénytelenek áthatolni és ionosodnak, mielőtt azok a tulajdonképeni világító részbe jutnának. További előnye emez elrendezésnek az, hogy a lám-