34536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék szénhydrogen gőzök elégetésére

- 2 közelítőleg egyenlő, mielőtt kifelé hajtatnának, különösen akkor, ha a vezeték nem fekszik teljesen kívül az elgázosítón és az utóbbival együtt a lángban vörös izzásig fölhevíttetik; 3. az újból való megsűrűsödés szintén beáll, ha az a szűk cső, mely a gőzöket a gázosítótól a lánghoz vezeti, valamely, a levegő hozzávezetésére rendelt csőben van elhelyezve. Ha a gőzöknek a kibocsátó fúvókákban újból való kondenzálását meg akarjuk akadályozni, akkor az említett vékony csövet nem a levegő hozzávezetésére rendelt csőben, hanem a szabad levegőn kell elhelyezni; 4. A gőzöknek újból való lecsapódása a szabad levegőre történő kitódulása után akkor is bekövetkezik, ha a gőzök a kitódulás helyétől az elégés helyéig való vezetésükre rendelt pályájukon akadályokhoz ütköznek, kiterjeszkednek, vagy pedig alacsonyabb hőmérsékletű falakkal jutnak érintkezésbe, melyek által megakadályoztatnak abban, hogy egészen egyenes úton vezettessenek a lánghoz. Mindez esetekben azonkívül a gőzöknek, különösen pedig a nehezebb szénhidrogéngőzöknek (petróleum) viselkedése sem egészen kifogástalan, mert ha nincsenek elegendőleg túlhevítve, akkor a gázosítót csakhamar petroleumrészecskékkel, illetőleg maradványokkal tömik el, vagy pedig a sugárzó cső belsejében kondenzálódnak s így a kitódulásra szánt nyílásokat eltömik, vagy esetleg az injektoron kívül kondenzálódnak s ekkor viszont a légkamrát tömik el s így kormozó lángot szolgáltatnak. Az előadottakból látható, hogy a szénhidrogéngőzöknek az elgázosítás után újból bekövetkező kondenzálódása a készülékek kielégítő működését vagy az egyik vagy a másik esetben mindenkor meggátolja, A találmány tárgyát képező eljárásnak egyedüli czélja az, hogy segélyével a föntebb említett okok, melyek a gőzöknek újból történő lecsapódására alkalmat adnak, kiküszöböltetnek, mi az által éretik el, hogy: 1. a tulajdonképeni gázosító középen, a lángban van elhelyezve és a helyzeténél fogva kapott hőséget átviszi arra a szénhidrogénre, melynek benne gőzzé kell alakíttatnia. Ez elrendezés czélja az, hogy a gázosítón átvezetett gőzök az előbbinek vörös izzásban lévő falaival történő érintkezésük következtében, kivezetésük előtttúlhevíttessenek. 2. A lángzónak egy részét egy vagy több vezeték vagy gőzinjektor képezi, melyeknek átmérője lényegesen kisebb a gázosító átmérőjénél s a nevezett gázosító fölső végének külső oldalairól indulnak ki, úgy hogy az utóbbinak végével együtt a lángban vörös izzásra hevíttetnek, hol a vezeték vagy vezetékek a gőzöket a gázosítótól ahhoz a ponthoz vezetik, melynél azok kifelé hajtatnak, vagy azért, hogy közvetetlenül elégettessenek, vagy pedig hogy egy különleges berendezés segélyével anryi levegő elegyíttessék hozzájuk, mely a kék vagy Bunsen-láng előidézéséhez szükséges. Ez el-i rendezés czélja az, hogy a gőzök a vezeték vagy vezetékek csekély belső átmérője által kényszeríttessenek arra, hogy csakis a gázosítóban gyűljenek össze, hogy aztán túlhevített állapotban vezettessenek a kibocsátó nyílásokhoz, a nélkül, hogy a lehűlésre idő hagyatnék. 3. A föntebb említett vezetéket, vezetékeket, vagy gőziinjektorokat a szabad levegőn, minden léghuzattól mentesen kell elrendezni. Nem szabad tehát e csöveket sem a Bunsen-lángzó belsejében, sem az utóbbinak bebocsátó nyílásai közelében, sem pedig a lámpahenger mellett elrendezni, mert ez esetekben a gőzök a fúvókákban újból lecsapódnának még akkor is, ha különben a föntebb említett föltételeknek minden tekintetben elég volna is téve. Továbbá e szűk csőnek (injektor) a lángból való kilépése után semmiféle fémanyaggal nem szabad összeköttetésben állania, mely annak lehűtését és evvel a benne lévő gőzöknek újból való kondenzálását idézhetné elő. De nem szabad e csőnek sem a gőzkamrához, sem bármely más fémből készült 1 részhez forrasztva lennie, hanem védve