34465. lajstromszámú szabadalom • Füstemésztő berendezés házi és ipari tüzelésekhez

gerendákra, másrészt pedig a tűzállóanyagból készült és az (i) lánghidon nyugvó (k) tartókra támaszkodik és arra szolgál, hogy a hőt az (e) kamarákban visszatartsa, a lángokat pedig a lánghídra szorítva az elvezető nyilás egész keresztmetszetének kitöltésére kényszerítse, úgy hogy a huzatokba el nem égett gázok be ne juthassanak. A berendezés rendes üzeménél a kémény huzatának hatása alatt a külső levegő az állandó, aránylag kis ellenállású izzó tüzelőanyagrétegen a (d) nyílások felé áramlik, míg a tüzelőanyag lepárlásánál fejlődött gázok fölemelkednek és a friss levegővel találkozva meggyuladnak. Ez a két égő gázáram a bennök levő levegőfölösleggel együtt hosszú, oxydáló lángot képez, mely fúvó lángnak tekinthető és csésze alakban csap át a (d) nyílásokon az (e) kamarákba, melyek nagy fajhővel bíró tűzálló bélését annyira fölmelegíti, illetőleg ebben annyi hőt tároz, hogy az (e) kamarák a primér tűzhely hőmérsékletváltozásaival szemben érzéketlenekké válnak. Ezenkívül az (i) födőlemez a lángot az (e) kamarák kiáramló nyílásainál le is szorítja a (j) lánghídra, úgy hogy a láng a kiáramló nyilasok egész keresztmetszetét kitölti és az (f) csatornán jövő, levegővel kevert égéstermények a lángon kénytelenek áthatolni. Az égéstermények a szekundar tűzhelyekben magasabb hőmérsékletnek lévén kitéve, mint a primér tűzhelyben és ezenkívül még benső érintkezésben lévén az igen meleg oxydáló lánggal, ezenközben teljesen elégnek. Leírt berendezésem bármely tetszőleges kazán, pl. nagy vízterű vagy csöves kazán fűtésére alkalmas. A csatolt rajz 4. ábráján a berendezés Solignac-Grille-féle kazánnal alkalmazva van föltüntetve, mikor a lényegében véve ugyanazon részekből áll, mint az előbb leírt foganatosítási alaknál. Ép így alkalmazható a berendezés tetszőleges kemenczéknél, pl. kavaró vagy olvasztókemenczéknél is. Az 5—8. ábrán a berendezés légfűtés fűtőszerkezeténél alkalmazva látható, mikor csak egyetlen szekundér fűtőtér van alkalmazva és a gáz és füstvezetése a szekundér fűtőtérbe más módon történik. A rostély ebben az esetben két (1) fal között vau beépítve, melyek a tüzelés oldalfalaitól bizonyos távolságban vannak, úgy hogy két oldalt (f) csatornák képződnek, melyek a görbülő (fl) csatornák útján közlekednek az (e) szekundérkamarákkal. A szekundér levegő bevezetése az (f) csatornákba történik, a homlokfal egy nyílásán át, mikor a lejtős (g) fal a levegőt akként vezeti, hogy az égésterményekkel csakis az (fl) csatornák torkolatánál keverődhessék. A 9. ábrán ugyanez a berendezés pinczegazdasági czélokra szolgáló tűzhelynél van alkalmazva. A 10—12. ábrán látható takaréktűzhelynél a primér tüzelőteret egy üreges (a) öntvény képezi, mely mellett a tűzhely külső falai között (f) csatornák maradnak az égéstermények elvezetésére. Az (a) tüzelőtér hátsó falának fölső részén (al) nyújtványa van, mely egészen a tűzhely fölső részéig emelkedik (10. ábra) és meggátolja, hogy a füstgázok közvetlenül a kéménybe menjenek. Az (e) szekundér tüzelőtér ép oly széles, mint az (a) primér tüzelőtér (d) csatornája és egy tűzállóanyagból készült, két (e2) oldalfallal biró (el) részből áll, úgy hogy a füstgázok az (fl) csatornán a (d) nyílásból kicsapó lángok alatt juthatnak csak be a szekundér tüzelőtérbe. A szekundér levegő vagy a tűzhely főzőlemezének (m) tányérján, vagy pedig a tányért körülvevő gyűrűk hézagain jut be. A rostélynak (n) nyújtványa van, mely meggátolja a tüzelőanyag hátracsúszását, a rostély nyújtványát képező pálczák között az (f) csatornába hulló salakot az (ol) ellensúly által zárva tartott (o) csapóajtón át lehet kiüríteni. A 13. és 14. ábrán egy közönséges kályhánál van a találmány tárgyát képező berendezés alkalmazva, mely csupa öntöttvas részből áll és melynél az (e) kamarába egy (n) rostély van beépítve, hogy a (d) nyíláson a töltésnél bejutó tüzelőanyagot visszatartsa. Ugyanez a berendezés töltőkályhánál is