34331. lajstromszámú szabadalom • Újítások robbantások által nyert kőzettörmelékek gyors eltakarítására szolgáló készülékeken

2 -munkamódra mutat rá, mely szerint a tar­tány erős, körkeresztmetszetű fatuskókon rögzíttetik a sziklafal előtt. Ha most a tartány a robbantások folytán meg van telve, csigasor segélyével e tuskókon -egy készen álló kocsialvázra gördíthető rá és ezen tovaszállítható; a 3. ábra három kisebb tartányt ábrázol, melyek közül a legelső lejtősen van építv-e, míg a másik kettő vízszintesen; a 4. ábra szélesebb vájatprofiloknál egy­más mellett több tartány alkalmazását mu­tatja. A tartányok két szélső oldalfala és a vá­jat oldalfalai közti, úgyszintén a tartányok egymással szomszédos oldalfalai közti hé­zag természetesen el van zárva, hogy a kő­zettörmelékek le ne hullhassanak. Ezen el­záró szerkezetek vagy csapóajtók lehetnek, a minők a törzsszabadalomban vannak is­mertetve, vagy pedig kengyelek reájuk fek­tetett vasbádogtáblákkal, deszkákkal, rőzse­kötegekkel stb., a mint azt a 7. ábra mu­tatja és a mint az alább részletesen ismer­tetve van. Különösen figyelemre méltó a tartányok egymással szomszédos oldalfa­laira illesztett elzáró szerkezetek vagy bo­rítások berendezése, melyek, hogy a hulló kőzettörmelékek ellenében kellő védelmet nyújtsanak, rugalmasan lehetnek szer­kesztve, a mint CLZ & 6. ábrából kitűnik; i végre az 5. ábra a tartány kiürítésének egyik ké­nyelmes módját ábrázolja. A találmány értelmében az oldalfalakkal ellátott mozgatható (a) tartányt, mely a törzsszabadalom értelmében a robbantás által nyert kőzettörmelékek fölfogására szolgál, elől, azaz ama végén, mely a rob­bantandó sziklafal felé esik, úgy szerkeszt­jük, hogy mellső (d) homlokoldalával köz­vetlenül a sziklafal talpához érjen, úgy hogy tehát a törzsszabadalomban ismerte­tett talpcsapóajtókra többé nincs szükség, mi mellett valamely keresztben elhelyezett akadály, pl. (dl) lécz, sín stb. gátolja meg a tartány visszahúzása alkalmával az ezen ferde (d) lapon fekvő kőzet lecsúszását. Ezen legelői lévő ferde (d) lap vagy az egyetlen hosszú (a) tartány mellső végét alkothatja (1., 2. ábrák), vagy pedig, mint különálló, a tartány többi részétől füg­getlenül mozgatható tartány van kiképezve (3. ábra), mely a hátrább álló és rendsze­rint vízszintesen épített többi tartánnyal kapcsolatban áll. Fődolog, hogy ezen több tartányból, ösz­szetett vagy egy darabból álló tartány mellső széle lehetőleg szorosan illeszked­jék a robbantandó sziklafalhoz. A talpcsapóajtók helyett egy elől lej­tős (d) fenék alkalmazása lényegesen elő­segíti a tartány fenéklapja mellső részé­nek anyagául ellenállóbb anyagnak, például vasúti síneknek, bádogtábláknak stb. alkal­mazását. Ez által a hulló kőzet nagyobb el­lenállásra talál a tartány mellső részében, mint ha a fenék fából, vagy általában pu­hább anyagból állana. A tartány fenekének hátulsó része ellen­ben, melyre a kőzettörmelékek már nem oly meredeken hullanak, igen jól készít­hető közönséges, puha anyagból, pl. fából stb. Ezen lényegtelennek látszó konstruktív elrendezés egész különleges czélra szolgál. Ha ugyanis az egész tartányfenék fából volna készítve, ellenállóképesség és szilárd­ság tekintetében azonban megfelelne az igé­nyeknek, a reá hulló kőzet mozgásból igen hirtelen jönne nyugalomba, miután repü­lése közben aránylag puha alzatra hullana, tehát abba benyomulna és mozgása meg­szűnnék. A kőzet tehát a fenéken hirtelen megáll és a többi kőzettörmeléknek, mely a legközelebbi robbanás folytán hull a fe­nékre, akadályul szolgál és így azt szin­tén gyorsan megállni kényszeríti. Ennek folytán a fenéken jó messzire, elől, az anyag összehalmozódása következik be, tör­melékgát képződik, mely esetleg meggá­tolja, hogy a tartány hátulsó része kellően töltessék meg. Ezen nagy hátrányt majdnem tökélete­sen el lehet kerülni, ha gondoskodás tör­ténik arról, hogy az első robbantásokból nyert törmelék lehetőleg messze hátra jus­son.

Next

/
Oldalképek
Tartalom