34331. lajstromszámú szabadalom • Újítások robbantások által nyert kőzettörmelékek gyors eltakarítására szolgáló készülékeken

— 3 -Ha tehát a tartány fenéklapjának mellső részét fa vagy más puha anyag helyett ke- S mény anyagból, pl. vasúti sínekből, bádogtáblákból stb. készítjük, akkor ez anyag a kőzetnek nem ad többé alkalmat a gyors leülepedésre, hanem a kőzet a benne rejlő eleven erőnél fogva ezen csekély súrlódású pályán tovacsúszik, míg a fához nem ér, a hol tovacsúszása a fönt említett okokból megakadályoztatik. A tartány anyagának ezen különbözősége igen lényeges és fontos körülmény a tartánnyal végzendő munkák foganatosítása szempontjából. j A tartány rugalmasságának növelésére természetesen a tengelyek rugalmasan lehetnek ágyazva; továbbá azt tapasztaltuk, ' hogy különlegesen szerkesztett rugók, melyeket csak a robbantásnál helyezünk a tartány alá, igen kedvező hatással vannak. A (b) oldal-csapóajtók, mint könnyen belátható, sohasem támaszkodnak úgy a vájatfalra, hogy egyetlen összefüggő ferde síkot alkossanak, melyen a kőzettörmelékek könnyen begördülhetnek a tartányba, hanem ott, á hol a hézag a vájatfal és a tartány fala közt nagyobb, a csapóajtók helyzete majdnem vízszintes, míg ott, hol e hézag csekély, a csapóajtók meredekebben állnak. Ha már most valamely, a robbantandó sziklafalhoz közel eső csapóajtó áll majdnem vízszintesen, a vele szomszédos pedig meredekebben, akkor ezen második csapóajtó :a robbantáskor rendszerint erősen megsérül, ha ugyan nem szakíttatik teljesen le. A hézag folytán azonban, melyet a két nem egyforma lejtősen álló csapóajtó alkot, e helyen mindenkor anyag fog a tartány oldalfala és a vájat oldalfala közé jutni, a mit pedig ezen csapóajtók alkalmazásával épen elkerülni akarunk. E hátrányon a jelen találmány értelmében úgy segítünk, hogy a tartány oldalfalainak fölső része és a vájat oldalfalai közti hézagot olyan szerkezeti elemekkel zárjuk el, melyek ezen, a legnagyobb mértékben szabálytalan hézaghoz lehetőleg jól hozzási- j múlnak. Sikerült ugyanis ezen czélnak igen jól megfelelő berendezést találnunk, a menynyiben a (b) csapóajtók helyett egyszerű (e) kengyeleket alkalmazunk (7. ábra), és pedig rövidebbeket vagy hosszabbakat a tartány oldalfalának fölső széle és a vájatfal illető része közti távolságnak megfelelően. E kengyeleket azután, mivel valamennyien egy síkban feküsznek, czélszerűen bádogtáblákkal, (f) deszkákkal (7. ábra) vagy rőzsekötegekkel lehet befödni. Ily módon a hulló kőzettörmelékeknek igen jó ellenállást nyújtó elzárás létesíthető a tartány és a vájat fala közt. Az ajtószerű (c) homlok-csapóajtók helyett külön e czélra alkalmas pajzs- vagy pánczéllemezeket használunk, melyek fölső részükön oly magasra nyúlnak föl, hogy a tartány és a vájatfala közti oldalborításokat a közvetlen robbantásoktól megóvják. Miután szélesebb vájatprofiloknál a robbantott kőzettörmelékek súlya oly nagy, hogy a tengelycsapágyak, sínek stb., ebből eredő megterhelése szerkezeti és gyakorlati szempontból túlságos nagy, azért egy szélesebb tartány helyett czélszerűen több, külön-külön mozgatható, egymás mellett fekvő olyan tartányt alkalmazunk, a minőt az előző fejtegetésekben ismertettünk. (4. ábra). Ez által nemcsak az válik lehetővé, hogy a bányavasutak normális nyomtávolságai alkalmazhatók és hogy a tartánnyal, illetőleg ennek egyes részeivel való egész manipuláció könnyebb, hanem az is, hogy szállító kocsikkal stb. juthassunk kényelmesen balról és jobbról a keskenyebb tartányok mellé, kanyarulatokat járhassunk vele be, a tartány mellett fúrókocsikat tolhassunk tova, a 'mi mind olyan előny, melynek elérése egyetlen nagy, teljes szélességű tartánynál el nem érhető. A súly szétosztása folytán azonban különösen az válik lehetővé, hogy ezen kettős és többszörös tartány okkal jelentékenyen nagyobb távolságra való szállítás eszközölhető, mint ahogy az teljes szélesség esetén lehetséges lenne.