34305. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés öntvénytárgyak előállítására

- 2 — szerűen az öntőmintafal ráépítéseiben vagy áttöréseiben rendeztetik el. Az ezen eljárás foganatosítására szolgáló berendezés szintén a találmány keretébe tartozik és utóbbi a termékre is kiterjed. A föntebbiekben általánosan megadott találmány az alábbiakban egy kiviteli példa alapján van leírva, mi mellett megjegyzendő, hogy az e mellett példaképen választott két anyag más (hasonló vegyi tulajdonságokkal bíró és ugyanazon hatást létrehozó) anyagokkal is helyettesíthető. Megjegyzendő, továbbá, hogy a találmány értelmében, azaz az eljárás és az ennek foganatosítására szolgáló készülék segélyével tetszés szerinti tárgyakat önthetünk. A mellékelt rajzon példaképen vasúti kocsikerekek öntőmintája van föltüntetve. Maga az öntőminta lényegében szokásos berendezéssel bír és (b) fölső részből, valamint (c) alsó szekrényből áll, melynek belső alakja (vagy ürege) megfelel az öntendő tárgy alakjának. Az alsó szekrény egyik (d) fala öntőcsésze vagy kokilla gyanánt van kiképezve, míg a fölső rész (h) öntőlyukkal bír. A találmány értelmében a kokillában (e) áttörések vagy mélyítések sorozata van elrendezve. Mielőtt a mintát elzárjuk, egy megsemmisíthető (a jelen esetben gyűrűalakú és czélczerűen papirosból, vagy más gyúlékony vagy éghető anyagból előállított) (f) betétet (vályút, csatornát) állítunk az alsó szekrénybe. A betét a fenéken elrendezett (g) tuskókon vagy peczkeken nyugszik, melyek czélszerűen könnyen olvadó anyagból készülnek. A betétvályút vagy csatornát czélszerűen oly nagyra készítjük, hogy éppen annyi (és nem több) mangamennyiséget képes befogadni, mint a mennyit a kokilla mélyítéseiben vagy áttöréseiben levő anyaggal egyesíteni akarunk. Minthogy a betétvályút éppen meghatározott uagyságban állítjuk elő, ennélfogva a betétet a mangan mértéke gyanánt használhatjuk. Az eljárásnak a találmány értelmében való foganatosítására először az (e) mélyítéseket vagy áttöréseket oly keverékkel töltjük meg, mely szénben gazdag anyagok oly vegyi összetételével bír, hogy a megolvadt fém által fölvett anyaggal együtt a fém keménységét fokozza. Ezen keverék pl. 1 rész homokból és 2 rész porlasztott kokszból áll; a keveréket melassz- vagy czukorszörp-vízzel (5 rész vízre 1 rész melasszt veszünk) megnedvesítjük. Erre a kokillát, 1 rész mangánt és 2 rész kokszot tartalmazó, a fönti keverési aránnyal bíró raelassz-vízzel kimossuk vagy leöntjük. Mialatt a kokilla megszárad, a száraz mangant poralakban a mintába helyezzük és pedig oly mennyiségben, hogy ezen mangan a kokilla leöntésénél bevezetett mangannal együtt elegendő, hogy az öntendő tárgy a kívánt keménységgel bírjon. A mangan behelyezése következőképen történik: A könnyen megsemmisíthető (f) betétvályút a (g) peczkekre vagy tuskókra állítjuk és száraz poralakú mangannal teljesen megtöltjük ; ezen vályú oly űrtartalommal bír, hogy az általa befogadott mangan mennyisége a kokilla kimosására vagy leöntésére használt keverékben levő manganmennyiséggel együtt a fémnek körülbelül 1% egész 2%-át képezi, megfelelően az elérendő keménységnek és szilárdságnak. Ha a kokilla megszáradt, akkor a mintát elzárjuk és megolvasztott fémet — czélszerűen Siemens-Martin-aczélt, vagy savanyú vagy bázikus folyamattal előállított aczélt — a (h) öntőnyíláson át beöntjük; az eljárás további folyamata ugyanolyan, mint a vasúti kocsikerekek szokásos öntésénél, mely folyamathoz csak egy körülmény járul; ha ugyanis a (g) peczkek nem olvadnának meg, akkor leverhetők vagy lereszelhetek. A megolvasztott fém beöntése után és a fémnek az öntőlyuktól a kokillához való folyásánál a munkafolyamat a következő : Ha a fém a betétvályúval érintkezésbe jön, akkor utóbbi fokozatosan megsemmisül, mi mellett a vályúban levő mangant a megolvasztott fém fokozatosan egészen abszorbeálja. Azon körülmény folytán, hogy a megolvasztott fém folyása tulajdonképen elöregördülést képez, a mangan a minta fenekén tovavitetik és a megolvadt fémnek csak azon része abszorbeáltatik, mely az öntés alatt a