34305. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés öntvénytárgyak előállítására

kokilla közelében és utóbbival érintkezés­ben áll. A mangannak a megolvasztott fémhez ily módon való hozzákeverése azt biztosítja, hogy a mangant a fém azon része, melyhez azt éppen hozzáadni akarjuk, egyenletesen elosztva veszi föl. A végül adódó vegyi folyamat abban áll, hogy a megolvasztott fém a mangan abszor­beálása után a mélyítésekben vagy áttöré­sekben levő keverékekből szenet abszorbeál, mi által az öntvény ily módon kezelt része más vegyi és fizikai tulajdonságokkal bír, mint a többi rész, a mennyiben ugyanis előbbi a kokillában levő széntartalmú anya­gok által még egyszer és tovább szenesít­tetik és manganban gazdag ötvözetet képez, úgy hogy igen erős és kemény, valamint ennek következtében igen tartós. A fönti eljárás értelmében előállított önt­vény belső főrésze oly anyagból áll, mely a kívánt meghatározott széntartalommal bír, pl. O25°/0 egész megközelítőleg0'35°/0 szén­tartalommal, míg az előállított kerék koszo­rúja és talpa aczélból áll, mely 0-75°/0 , egész megközelítőleg 1% szenet és 1%, egész megközelítőleg 2% mangant tar­talmaz. A találmány tárgyátképező eljárás értel­mében öntött tárgyak sokkal könnyebbek, mint a hasonló czélra szolgáló, az eddig szokásos eljárások értelmében előállított tár­gyak és ennek daczára nagyobb ellenálló képességre bírnak, mint utóbbiak; az eljárás által nyújtott előnyök a föntiekben példaképen vasúti kocsikerekek előállításával kapcsolat­ban vannak leírva. SZABADALMI IGÉNYEK*. 1. Eljárás tárgyak öntésére, melyek egyes részei keményebbek, mint tárgy többi része, jelemezve az által, hogy a mat­rica falainak egyikén a fém kemény­ségét fokozó anyagot (pl. koksz és homok­keveréket) rögzítünk, míg a megolvasz­tott fémnek az említett falhoz vett út­jába laza állapotban egy második anya­got helyezünk, mely utóbbi a megol­vasztott fémhez és az első anyaghoz affinitással bír, mi mellett utóbbi más vegyi összetétellel bír, mint az öntő­mintafal anyaga. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, jellemezve az által, hogy a meg­olvasztott fém által az öntőmintafalhoz haladó útjában fölvett, a fém kemény­ségét fokozó fémet oly módon rendezzük el az alsó mintadarab feneke fölött, hogy az előrefolyó fém az említett anya­got fokozatosan fölveszi és a fenék fölött a mintafalhoz viszi, hol az anyagot abszor­beált fém még azon anyagot is abszor­beálja, melyet a mintafalon rögzícettünk. 3. Az 1. és 2. igénypontok szerinti eljárás kiviteli módja, jellemezve az által, hogy az egyik mintafal nyílásait vagy mélyí­téseit (1 rész) homokból és (2 rész) por­alakú széntartalmú anyagból álló, me­lasszvízzel nedvesített keverékkel töltjük meg, ezen falat melasszvízben szétosztott, (1 rész) manganból' ós (2 rész) poralakú széntartalmú anyag keverékével leöntjük és hogy az öntölyuk, valamint az emlí­tett mintafal között meghatározott meny­nyiségű száraz, poralakú mangant ren­dezünk el, úgy hogy útóbbit a beöntött megolvasztott fém a falhoz vett útjában fokozatosan abszorbeálja, mire a fém a fal áttöréseiben levő keverékből a sze­net is abszorbeálja. 4. Berendezés az 1—3. igénypontok szerinti eljárás foganatosítására, mely beöntő­nyílással ellátott szokásos öntőmintából áll, jellemezve az által, hogy az alsó mintaszekrénynek kokilla gyanánt kiké­pezett (d) falában a széntartalmú keve­rék fölvételére (e) áttörések sorozata van elrendezve, míg a beöntőnyílás és az említett fal között a fenéken nyugvó, könnyen olvadó anyagból készített pecz­kekeii egy könnyen megsemmisíthető (f) lemez vagy vályú van elhelyezve, mely a fém keménységét fokozó anyag fölvé­telére szolgál. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés kivi­teli alakja, jellemezve az által, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom