33859. lajstromszámú szabadalom • Központi ütközős karmos kapcsolás fölülfekvő elreteszelő berendezéssel és alul lefüggő segédkapcsolásokkal
tal megengedett legrövidebb ütközőket alkalmazzuk, a mellgerenda különös erősítése fölösleges, mert — mint az a 19. és 20. ábrán adott általános elrendezési rajzból kitűnik — a kapcsolófej nem sokkal nyúlik a mellgerenda elé. A 7—10. és 19. és 20. ábrán oly kapcsolások láthatók, melyek a ma szokásos átmenő vonórudat a vonó és ütköző szerkezettel akként kötik össze, hogy ezt az egész vonóerő csak bizonyos mértékben vegye húzásra igénybe, a föllépő lökések pedig egyáltalában ne, vagy csak alig hassanak rá. Ebből a czélból a vonórúdba a központi ütközős kapcsolás vonó- és ütköző szerkezetén kívül még az (u u) kiváltó szerkezet útján egy második megfelelő (x) rúgó is be van kapcsolva, melyet a vonórúd mellső (dl) része nyom össze és mely az összenyomásával arányosan hat az átmenő vonórúd középső (el) részére. A (dl) rész az (sl s2) alátétkorongok útján a húzóerőt átviszi az (el) részre, a lökést ellenben nem, föltéve, hogy a visszafelé mozgó (sl) korong az (r, r) ütközőket nem éri, melyek helyzetét annak megfelelően szabjuk meg, hogy a lökés mekkora részét kívánjuk a vonórúdra átvinni, illetve, melyet teljesen elhagyunk, ha lökést a vonórúdra átvinni nem akarunk. Ha a központi ütközős kapcsolást a vonórúd magasságában alkalmazni nem lehet, azt mélyebben, esetleg oldalt rendezzük el és egy (h) emelő útján kapcsoljuk össze a központi ütközős kapcsolást a vonórúddal, mely emelőt ismét az alvázon ágyazzuk. Ily módon lehetséges, hogy a rendes üzemben föllépő kisebb erők átvitelére az aránylag kis keresztmetszetű átmenő vonórúdat használjuk föl, ellenben a hirtelen föllépő lökésszerű erőváltozásokat a központi ütközős kapcsolás vonó és ütköző szerkezete tegye ártalmatlanná. Hogy már most a régi ütközőknél rövidebb ütközőket lehessen alkalmazni, a találmányunk szerint emez ütközőket akként alakítjuk, hogy az ütközők (r6) rúdját megrövidítjük, az ütközőrugók vezetésére pedig a rúgótokot használjuk föl, melyet két, , a mellgerendán, illetve az (r7) ütköző tárcsán megerősített teleszkópcsőszerűen egymásba fogódzó (t6 t7) cső képez (20. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Központi ütközős karmoskapcsolás, jellemezve egy szívós anyagból készült, tömör kapcsolófej által, mely alsó fölületén vagy kapúszerű kivágással van ellátva, vagy pedig minden akadályozó résztől mentes, úgy hogy a kapcsolókarom nem kapcsoló állásánál a megmaradt csavarkapocs használati helyzetében a kapúszerűen alakított térben foglalhasson helyet, illetve hogy a kapcsolófej szabad alsó fölületén egy segédkapcsolás legyen elhelyezhető, mely lehetővé teszi, hogy ezt a kapcsolást a kapcsolókarom nem kapcsoló állásában egy más kocsi régi szerkezetű kapcsolásába beakaszthassuk, míg a kapcsolókarom maga fölső és alsó végén van a csuklócsap által vezetve, az elreteszelő karja azonban akként kiképezve, hogy az a kapcsolófej fölött lengjen. 2. Az 1. alatt védett kapcsolás egy foganatosítási alakja, jellemezve az egymásba fogódzó részek javított befogódzási vonala által, nevezetesen hogy a terelő egyoldalúan kiugrással, a kapcsolókarom pedig beugrással van ellátva, hogy így a részek nagymérvű kopásuk után is biztosan vezetve legyenek és biztosan egymásba fogódzanak. 3. Az 1. alatt védett kapcsolás egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy üreges szára alul nyitva van, úgy hogy az eddig használt kapcsolás, horog, csavarorsó stb. kapcsolásra való fölhasználása czéljából megmaradhasson és hogy a kapcsolókarom nem kapcsolóállásánál a kocsinak az eddig használt kapcsolással fölszerelt kocsival való kapcsolhatása czéljából fölhasználható legyen. 4. Az 1. alatt védett kapcsolás egy foganatosítási alakja, jellemezve a kapcsolófej alsó oldalán alkalmazott segédkapcsolás által, mely a kapcsolófej hengeres fúratába húzott csapon függő, göm-