33847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkövek előállítására

erős melegítés mellett foganatosítjuk. A megmerevítésre alkalmas hőmérséklet és időtartam a különböző kötőszereknél különböző és minden eset számára kísérletek útján határozandó meg. Például azt találtuk, hogy lenolajfirnisz számára 60 - 80°C. és 2—3 óra nyers lenolaj « 80 -ÍOO'C. « 3-4 « repczeolaj « 90 - 110"C. « 4—5 « fókahalzsír « 100—120°C. « 5—6 « faggyú « 110 - 130'C. « 6—7 « pálmaolaj « 120—140°C. « 7-8 « A megmerevítési műveletet bizonyos határon belül félbe kell szakítani, hogy a keverék formálhatcsága megmaradjon. Amint a fönt említett példákból kitűnik, ezen időpont különböző kötőszereknél különböző hőmérsékleteknél következik be. Általában a kellő időpontot arról lehet fölismerni, hogy a keverékeknek szúrós szaga észlelhető. Ekkor a műyeietet meg kell szakítani, mert különben a kötőszernek részleges bomlása következnék be, a keverékek elveszítenék formáihatóságukat és csakhamar kemény, homokos állapotba mennének át. Némi elővigyázat alkalmazásával, különö- l sen a keverékek odaégése ellen, a különböző kötőszereknél a megmerevítésre szükséges időtartamot a megmerevítési hőmérsékletek további emelése által a föntebbi példákban megadott határokon túl még lényegesen megrövidíthetjük. Például sikerül ekkor töltőanyagokból és jól száradó olajokból álló keverékeket 140—150° C. hőmérsékletek alkalmazásával már 15—20 perez alatt megmerevíteni. Mihelyt a megmerevítés kellő foka eléretett, a keverékek úgy meleg, mint lehűlt állapotban laza poralakú tömegeket képeznek, melyek már nem bírnak nedves tapintattal, nyomás alatt azonban mégis még könnyen szilárd testekké egyesíthetők. A szilárd zsírok e mellett épen úgy viselkednek, mint az olajok és az azokkal előállított keverékek sem szilárdulnak meg kihűlésnél. A keverékek tehát úgy meleg, mint lehűlt állapotban földolgozhatok és nem kell attól tartanunk, hogy a hőmérséklet csökkentése a formálás alatt hátrányossá válnék. Minthogy a lehűlt masszák könnyebben földolgozhatok, mint a melegek, ezért bizonyos fokig még hűtést is létesítünk. A szilárd zsírokat és viaszféléket a töltőanyagokkal való összekeverés előtt megolvasztjuk és a töltőanyagokat megfelelően fölmelegítjük. Miután a szilárd zsírok és viaszfélék megmerevítési hőmérsékletei azok olvadási pontjai fölött fekszenek, azért azokat megmerevítés előtt folyadékoknak tekinthetjük és viselkedésük tekintetében azonosoknak vehetjük az olajokkal. Az úgynevezett száradó olajoknak, vegyiszerek hozzáadásával vagy a nélkül való erős főzésénél tudvalevőleg többé vagy kevésbé nyúlósan folyós állapotú firniszek keletkeznek, melyek olyan kötőszereknek tekinthetők, melyeknek megmerevítési folyamata függetlenül a töltőanyagoktól bizonyos fokig már meg van indítva. Ezen firniszeket minőségükhöz képest többé vagy kevésbbé erősen hígítani kell, hogy a töltőanyagokkal keverhetők legyenek. Erre a czélra olyan könnyen illó anyagokat hasz-I nálunk, melyek melegítésnél ismét elszállnak, mielőtt a kötőszernek tulajdonképeni megmerevítési folyamata a töltőanyagokkal való összeköttetésben a kívánt fokig befejeződnék. Töltőanyagok gyanánt a jelen eljárásnál a legkülönbözőbb nyersanyagok alkalmazhatók többé vagy kevésbbé finomra őrölt állapotban, azaz általában mindazon anyagok, melyek eléggé finomra őrőlhetők vagy már elegendő finomságban találhatók, a mennyiben azok vízben nem, vagy csak igen nehezen oldhatók, azokat az alkalmazott kötőszerek el nem pusztítják, sem pedig annyira meg nem változtatják, hogy a megmerevített por formálása már nem lehetséges és képesek a megkeményítésre szükséges hőfokot kibírni. Különben pedig az alkalmazandó töltőanyagok megválasztása azon czélokhoz alkalmaztatik, melyekre a készítendő formadaraboknak szolgálni kell. Ha elektrotechnikai czélokra szolgáló szigetelőtestek előállítása czéloztatik, akkor finom kvarezhomok, kvarczliszt, őrölt föld-