33847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkövek előállítására
vagy mészpát, őrölt üveg és más szigetelő j anyagok alkalmazhatók. Köszörűkövek és í csiszolókövek előállításánál töltőanyagok | gyanánt olyan többé vagy kevésbbé finomri j őrölt nyersanyagokat választunk, melyek j köszörülési vagy fényesítési czélokra szol- | gálnak, mint pl. smirgelt, karborundumot, csiszolóvöröset, bécsi meszet és más effélét. Ha tarka műköveket akarunk készíteni, akkor olyan töltőanyagokat, melyek a festék hatását lehetőleg kevéssé befolyásolják, mint pl. kvarcz, liszt, őrölt földpát, mészpát, világos szinű agyag és más effélék, alkalmas arányban keverünk az ismert födőfestékekkel, a milyeneket pl. a czementlapok gyártásánál alkalmaznak. Lehet ilyen festékkeverékeket vékony rétegbsn olyan alapanyagokon való összesajtolás útján is, melyek főképen szitált kvarczhomokból á'lanak, rávinni és ilyen módon színpompás mintázott lapokat előállítani. Ha a műköveket más czélokra kívánjuk alkalmazni, akkor megfelelően más töltőanyagok választandók. Ha a formadarabok sajtolására igen nagy nyomást használunk, a kötőszer százalékarányát kicsire (lefelé egész 50 , o-ig) vehetjük, de fölmehetünk vele, elegendő hosszú megmerevítésnél, 20°/o-ig és magasabbra is. Ilyen magas százalék kötőszer azonban nem szükséges, mert igen nagy keménységgal és vízállósággal bíró termékeket már közepes nyomásnál 10—15 térszázalék kötőszerrel is készíthetünk alkalmas hőmérséklet alkalmazása mellett. Ellenben azon hőmérsékletek, megyek formálás után a formadarabok keményítősének befejezésére alkalmazandók, habár bizonyos mértékben a kötőszerek szerint szintén különböznek, de mégsem olyan tág határok között, mint a megmerevítési hőmérsékletek. 110—120°-nyi hőmérsékleteknél a formadarabok már meglehetősen szívósak lágyan, ekkor azonban még csekély keménységgel bírnak és a törési helyeken szívnak. Az úgynevezett száradó olajok és firniszeik már 120 és 130° C. közti hőmérsékleteknél igen jó eredményeket adnak, míg más olajok valamivel magasabb és a szilárd zsírok még magasabb keményedési hőmérsékleteket igényelnek. Általában a legjobb eredményeket 150—180° C.-nál érjük el. Igen magas, 200° C. fölötti hőmérsékletnél a keménység ismét csökkenni kezd, míg végre a kötőszer megbontatik. Az elmondottak szerint az eljárás menete például a következő: A többé vagy kevésbbé hígfolyós, vagy olvasztás, illetve illó anyagokkal való hígítás által elegendően higfolyóssá tett kötőszereket összekeverjük a többé vagy kevésbbé finomra őrölt töltőanyagokkal és nedves porrá földolgozzuk. A nedves keverékeket azután levegő hozzájárulása mellett alkalmas, minden kötőszerre kísérletek útján megállapítandó hőmérsékletekre hevítjük (mi mellett az esetleges illó anyagok elpárolognak) és ez által a kötőszerek öszszeköttetésben a töltőanyagokkal annyira megmerevíttetnek, hogy a massza többé vagy kevésbbé száraz, nyomás alatt azonban még könnyen összetapadó port alkot. Ezután a masszát formáljuk és a formadarabok keményítési folyamatát 120—18C° C.nál 12—24 óra alatt befejezzük. Az előzőkben leírt eljárás szerint előállított termékek rendkívül nagy ellentálló képességgel, szilárdsággal, szívóssággal és vízállósággal bírnak, mely tulajdonságok azokat a legkülönbözőbb czélokra alkalmasakká teszik. így pl. czélszerű töltőanyag megválasztása szerint ezen termékek köszörűkövek és csiszolókövek vagy elektrotechnikai czélokra szolgáló szigetelőtestek és sok más egyéb czélokra alkalmazhatók. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás műkövek előállítására töltőanyagokból és olajból, zsíros firniszekből, zsírból vagy viaszból álló formakövek melegítése útján, jellemezve az által, hogy a töltőanyagok és zsírok vagy más effélék keverékét mint laza port, adott esetben melegítés mellett, a levegő behatásának tesszük ki. PAUA8 RÉSZVÉNY rÁRSASÁU NYOMOÁJA 1UDAPE6TEN
