33766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyomtatásra szolgáló klisék tömeges előállítására

_ 4 _ tónusú lemez egy részének metszetét mutatja, melyről a 4a. ábrán látható másolat van levéve, az 5. ábra a 2. ábrabeli másolatot tünteti föl befoglalva és az alzatra erősítve, a 6. ábra a 2. ábrabeli másolat metszete a hátsó oldal mélyedéseinek kitöltése után, a 7. ábra egy meghajlított stereotipikus lemez metszete, melynek fölületét a találmány szerinti másolat alkotja, a 8. ábra forrasztó anyaggal ellátott másolat metszete, a 9. ábra egyetlen munkafolyamatban előállított két másolatot mutat, a 10. ábra egy födőréteg metszete, a 11. ábra a sajtó egy kiviteli alakjának egy részét mutatja oldalról nézve, a 12. ábra a 11. ábra szerinti sajtóval előállított másolat metszete, a 13. ábra ugyanazou másolat metszete, miután hátsó oldala kitöltetett, hogy további másolatokhoz matricza gyanánt legyen használható. A sajtoló készülékben két vagy több alkalmasan ágyazott és hajtott (1, 2) hengerpár van elrendezve, melynek hengerei között egy (3) asztal mozog. Ez utóbbi a (4) szedést vagy effélét, illetve az eredetit hordja, melyről a nyomtatható másolat állítandó elő. A (3) asztalon egy (5) keret vagy hasonló szerkezet van elrendezve, mely a betűk szoros összetartására szolgál. Ha a szedés vagy más eredeti az asztalra van fektetve, akkor egy sárgarézből, rézből, czinkből, aczélból. alumíniumból vagy más alkalmas anyagból készült s a minta lenyomatának fölvételére szolgáló vékony (7) lemezt fektetünk a mintára s a (7) fémlemez és a henger közé egynemű anyagból, pl. vastag lágy papírból álló (6) réteget helyezünk. Ennek megtörténtével a (3) asztalt a (4) mintával, (7) lemezzel és (6) födőréteggel együtt az (1, 2) hengerek között áthúzzuk. Ez utóbbiak úgy vannak beállítva, hogy aránylag csekély nyomást fejtenek ki, mely a munka minőségéhez szabható. Ezután a mintát, lemezt és födőréteget még egyezer áthúzhatjuk a hengerek között, melyek most úgy vannak beállítva, hogy erősebb nyomást fejtenek ki. Ha pedig el akarjuk kerülni, hogy az asztalt, mintát stb. a hengerek között visszahúzzuk, akkor az asztalt az említett részekkel együtt egy második, (8 9) hengerpárba vezetjük, melynek hengerei ez esetben közelebb vannak állítva egymáshoz. További hengerpárok segélyével a lemez még tovább is kezelhető. A (6) födőréteget először egymagában is ráhelyezhetjük a mintára és a hengerek közötti áthúzás által domborulatokat létesíthetünk rajta, mire azután a födőréteget levesszük és a most már a szedésre vagy más eredetire fektetett fém- vagy másféle lemezre helyezzük s ezzel együtt még egyszer áthúzzuk a hengerek között. Ha a (7) másolat már készen van s a mintáról levétetett, akkor a 2. ábrán látható alakot mutatja s ugyanúgy, mint az elektrotipikus lemezek, hátsó oldalán kitölthető s esetleg még más szükséges kezelésnek is alávethető. A másolatok kezelése azonban annyiban lesz könnyebb és kényelmesebb, a mennyiben a fémbádogból álló lemez egyenletesebb és kevésbbé likacsos, mint az elektromos úton lecsapott fém. Hogy a szedés vagy más eredeti fölületének pontatlanságai reájuk helyezett darabkák által a lemez hengerlése vagy sajtolása alkalmával a nyomdászatban jól ismert módon kijavíthatok, azt itt csak megemlítjük. A lemez hátsó oldalát lágy fémből álló (10) réteggel kitöltve (5 ábra) s a lemezt (11) szögek segélyével egy (12) fatömbre vagy más alkalmas módon egy megfelelő alzatra erősítve, végűi nyomtatásra kész másolatot kapunk. A másolatlemez nem mutat oly derékszögű hézagokat, mint a milyeneket az eredetinek ürpótlói és a betűk fölületének (13) mélyedései képeznek, a mennyiben ezek helyébe (16) üregek lépnek (3. ábra), melyek éles szögek nélkül csatlakoznak a majdnem csiszoltnak látszó sima (17) nyomófölületekhez. Ez utóbbiak fölszíne egyenletesen sík és élesen meghatározott széleket mutat,