33600. lajstromszámú szabadalom • Berendezés pályajelzőknek előre jelentése a lokomotivokon

megfelelő távolságban vannak alkalmazva, ezt a távolságot akként szabtuk meg, hogy a vonalon alkalmazott jelzők távolságával legyen arányos, a korong két oldalán pedig az ütközőket — melyek közül mindig csak a korongnak épen hátsó oldalán lévő ütközők jönnek működésbe — akként rendeztük el, hogy az egyik oldalon az ütközők az egyik (pl. Budapest-Zimony), a másik oldalon a másik (tehát Zimony-Budapest) menetiránynak megfelelően legyenek alkalmazva (lásd a 2. ábrát), vagy pedig az egyik oldalon alkalmazott ütközők más vonalon való menetnek felelnek meg. Az ütközők elrendezése legelőnyösebben olyan, hogy az első ütközőnek a korong zérus pontjától való távolsága kisebb legyen, mint a mekkora a választott kisebbítési 1 aránynak tényleg megfelelő távolság a kiindulási állomás és az első jelző között, úgy hogy a berendezés a lokomotivvezetőt mintegy 600 m.-rel a jelző előtt figyelmeztesse a jelzőre, a következő ütközők egymástól való távolsága azonban tényleg megfelel a jelzők egymástól való távolságának. Mikor a (4) korong forog, az (5) ütközők egymásután érik a (6) kart és ezt magukkal viszik. Ez a (6) kar (3. és 6. ábra) a (7) tengelyi-e van ékelve, melyre a (9) görgőt viselő (8) kar is fölvan ékelve. A (9) görgő nyugalmi helyzeténél a (10) kar egy kivágásában fekszik, a (7) tengely forgásánál azonban kilép ebből (7. ábra), úgy hogy a (10) kar, melyet a (8) kar meg nem támaszt, a (11) rúgó hatása alatt elfordulhat. Ekkor a (10) kar a (8) karra, illetve (9) görgőre tovább is nyomást gyakorol és ezt a (7) tengellyel együtt mindaddig forgatja, míg a (10) kar a teljesen leforgatott (8) karra ennek egész hosszán rá nem fekszik. Ugyancsak a (7) tengelyre van a (12) fogasív fölékelve (3., 4. és 5. ábra), mely a (7) tengely jelzett forgásánál ismert, pl. a 4. ábrán látható módon egy csöngetyűművet működtet. A fogasív helyett egy egyszerű kart is lehetne alkalmazni, mely a gőzsípot húzza meg, vagy a figyelmeztető jelzés adására egy elektromos áramkört zár. Eme most leírt részeket a következő berendezés állítja vissza nyugalmi állásukba. A (10) kar vagy emelő körülbelül a középpontján van a (13) tengelyen forgathatóan ágyazva és másik végén egy ferdén elvágott (14) nyomópofával fölszerelve, mely egy középpontja körül forgó (15) emelőre, illetve erre ágyazott görgőre támaszkodik. Az emelő alsó vége villás (6. és 7. ábra) és a villaágain alkalmazott peczkek vagy görgők útján a (2) tengelyen eltolódó (17) kötésfél (16) hornyába fogódzik. Mikor a (10) emelőt a (6) kart érő. (5) peczek a 6. ábrán látható helyzetből a 7. ábrán látható helyzetbe állította, az elforduló emelő (14) nyomópofájával a (15) emelőt is elforgatja és így a (17) kötésfelet a (2) tengelyre fölékelt (18) kötésfélbe bekapcsolja, úgy hogy a (17) kötésfél is forgásnak indul. A (7) tengelyre még egy (19) emelő is föl van ékelve, mely eme tengely forgásánál annyira lefelé forog, hogy a (21) emelő (20) görgőjére ráfekszik (7. ábra). A (21) emelő a (13) tengelyen szabadon foroghat. A (17) kötésfélnek (22) karja van, mely nyugalmi helyzetében a (23) görgőjével a (21) emelő végére fekszik (3., 6. és 7. ábra). A mint már most a kötés bekapcsolásánál a (17) kötésfél forgásnak indul, a (22) kar a (23) görgő útján a (21) emelőt magával viszi, ez a (20) görgő útján a (19) emelőt is megemeli, mely a maga részéről a (7) tengelyt forgatja (6. és 7. ábra). A (7) tengely tehát az ellenkező irányban forog, mint előbb és ezért a (10) emelőt a (8) kar megemeli, míg a (9) görgő a (10) emelő kivágásába nem fogódzik és ezt a (11) rúgó megfeszített állapotában el nem reteszeli, A (21 8 10 19) stb. részeknek ezt a korong forgása közben többször ismétlődő együttműködését a 6. és 7. ábrán tüntettük föl. Minthogy a (10) emelő visszafelé mozgásánál az ezen alkalmazott (14) nyomópofa is fölemelkedik, a kötésfelek között létesült kapcsolat a (24) rúgó hatása alatt megszakadna (9. ábra) és a különböző részek időelőtt állanának meg, ha