33475. lajstromszámú szabadalom • Rotációs szivattyú körhagyó dugattyúval

- 2 -egyik támasztékát a (c, cl, c2) dugattyú fölülete, illetve ennek mindenkori alkotója képezi. Ahelyett, hogy második támaszték gyanánt a köpeny falát választanánk, mely eljárás, mint a bevezetésben említve volt, az (f) záróhenger forgását s ezzel együtt az egész szivattyút is lehetlenné tenné, egy (e) segédhengert alkalmazunk és ezt könnyen forgathatóan ágyazzuk egy ten­gelyre, azonban úgy, hogy ezen segédhen­ger fölszine a forgó (c, cl, c2) dugattyú hatáskörén kívül essék. Ezen berendezéssel egyfelől el van érve, hogy az (f) záróhen­ger a szivattyú működése közben forogni fog, mert mihelyt a (c, cl, c2) dugattyú forgásba hozatik, az (f) záróhenger is for­gásba jön, ami ekkor már lehetséges, mivel az (f) henger nem a nyugvó köpenyfalhoz, hanem egy könnyen forgó (e) segédhenger­hez nyomatik. Ezzel a föladat egyik része, vagyis a záróhenger forgatása meg van oldva. Az (e) segédhenger alkalmazása által azonban látszólag egy további hátrány szár­mazott, mely abban áll, hogy a segédhen­ger és a köpeny fala között nyitott hézag marad, minek következtében a (p) nyomó­tér ezen a helyen az (s) szívótérrel össze köttetésben áll. Ezen látszólag jelentékeny hátrányon úgy segítünk, hogy a köpenyfal megfelelő helyére egy szögvasat vagy effé­lét csavarolunk oly módon, hogy annak egyik (w) szára az (e) segédhenger föliiletét könnyedén érintve, anélkül, hogy a henger forgása elé legcsekélyebb ellenállást is gör­dítené. Ezen rendkívül egyszerű tömítés még azon nagy előnyt is nyújtja, hogy utánállíthtó. Ha tehát az (e) segédhenger fölülete időközben kissé megkopnék, akkor a szögvasat csak lejebb kell némileg sü­lyeszteni, míg csak (w) szára az (e) henger föliiletét ismét könnyedén nem érinti, mire a zárás ismét hosszú időre biztosítva van. Ezen tömítő szögvas tehát a szivattyúszer­kezetnek szintén lényeges elemét képezi. Az (e) segédhengerrel és a (w) tömítő szögvassal tehát el van érve, hogy az (f) záróhenger foroghat s amellett a nyomótér a szívótértől mégis el van választva. Ebben áll a szivattyú jellemző tulajdonsága és újdonsága s az ilyen szivattyú hajtása csu­pán ez által válik lehetővé. A következő tulajdonságok, ámbár szintén fontosak, csu­pán alárendelt természetűek. A dugattyú (cl c2) része, melynek fölű­letén minden kopás hátrányosan befolyá­solná a szivattyú volumetrikus hatásfokát, utánállíthatóan rendezhető vagy rendezendő el, körülbelül úgy, mint az 1. ábra mutatja A szivattyú (d) köpenyének (2, 3) nyílása oly szélesre van szabva, hogy benne az (t) kormányhengeren és az (e) segédhengeren kívül az elég széles (5) szívóhasíték és a (6) nyoinóhasíték is helyet találjon. Az (s) szívótérhez a szívóvezeték, a (p) nyomó­térhez pedig a nyomóvezeték tetszőleges helyeken csatlakozik. Ezen szivattyúnál a dugattyú alakjára nézve alapföltétel, hogy a dugattyú (cl, c2) része a (2, 3) nyílással egyenlő, vagy annál nagyobb legyen, vagyis a (cl c2) dugattyú­rész födésének pozitívnek kell lennie s a födés határesetben zérus is azonban nega­tív sohasem lehet, mivel ekkor, a (c2 cl) dugattyúrésznek az (f) kormányhenger alatti elhaladása alkalmával (mely helyzet az 1. ábrán szakadozott vonalakkal van föl­tüntetve), a (p) nyomótérből a (2) helyen folyadék vagy levegő jutna balfelől a du­gattyú mögé s ezt megkerülve, a (3) he­lyen a szívótérbe kerülne vissza, minek következtében a szivattyú nagy folyadék­veszteséggel dolgoznék, aminek természete­sen nem szabad megtörténnie. A (d) köpeny oldalai födelekkel vannak elzárva, melyeknek belső falaihoz a (b) dob, továbbá a (c, cl, c2) dugattyú homloklapjai, valamint az (f) kormányhenger és az (e) segédhenger homloklapjai lehetőleg közel feküsznek. Az (a) hajtótengely a födelekben elrendezett tömítőszelenczéken keresztül lép ki a köpenyből, úgyszintén az (e) segéd­henger tengelye is. Ha most az (a) hajtótengelyt az 1. ábrán látható nyilak irányában forgásba hozzuk, akkor, ha először a szívóoldalt tekintjük, a dugattyú (c cl) része halad előre. Ennél­fogva a dugattyú mögött légritkítás szár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom