33475. lajstromszámú szabadalom • Rotációs szivattyú körhagyó dugattyúval
_ 3 — mazik s a szívócsőben folyadék szívatik be. Egyidejűleg a nyomóoldalon a (c2 c) dugattyúrész halad előre s az előtte fekvő levegőt vagy folyadékot a (p) nyomótérbe szorítja. Eközben az (f) kormányhenger az (e) segédhenger forgatható elrendezése folytán állandóan forog s egyúttal lassanként (*) szöggel emelkedik, míg csak az 1. ábrán szakadozott vonallal föltüntetett legmagasabb (fl) helyzetét el nem éri, mire a (c2 cl) dugattyúrész a henger alatt nyugodtan elhalad. Ezután az (f) henger, legmagasabb (fl) helyzetéből, a (cl c) dugattyúrész mentén legmélyebb helyzetébe sülyed. mire az előbbi játék újból ismétlődik. Az (f) záróvagy kormányhenger forgása azonban a a dugattyú minden állásánál teljesen szabályosan történik. Megjegyzendő, hogy az (f) záróhenger több darabból is készülhet (2. ábra), ami különösen széles szivattyúknál mutatkozik szükségesnek. A hengerrészek illeszkedési helyére czélszerű egy kellő vastagságú erős (x) gumtnigyűrűt fektetni, miáltal elérhető, hogy a henger homloklapjai a köpeny födelein majdnem léghatlanul vannak tömítve. Azonkívül az ilyen, hossztengelyének irányában kissé rugalmassá tett záróhenger sokkal könnyebben beilleszthető a szivatytyúba és vehető ki abból; másfelől pedig a hőmérsékkülönbségek, melyek a záróhenger hosszát termétszetesen befolyásolják s a hengernek a köpenyfödelek közötti rnegszorulását idézhetik elő, ily módon kiegyenlítődnek, úgy hogy a hengernek minden megakadása vagy beszorulása ki van zárva. A találmány második foganatosítása olyan szivattyúkra vonatkozik, melyeknél a folyadéknyomás által a forgó dugattyúhoz szorított záró- vagy kormányhenger egy támaszba, vagy pedig egy tolókába vagy rekeszbe van ágyazva. A kivitel itt is csak a jelenlegi nézetekkel való szakítás által valósítható meg. Ha ahoz ragaszkodunk, hogy a kormányhengernek egész hosszában (a megfelelő alkotóval) a dugattyúra kell feküdnie, akkor nem találunk más lehetőséget, mint hogy a kormányhengert egész hosszában egy őt részben körülvevő csapágy perselybe kell helyezni. Ekkor azonban a henger nem forog, vagyis mindig nyugalomban marad, úgy hogy a szivattyú működése egyszerűen lehetetlenné van téve-Az eddigi nézetekkel ellentétben a kísérletek kimutatták, hogy a 'folyadéknyomás alatt álló (f) záróhengernek (4., 5. és 6. ábra) egyáltalában nem szükséges a forgódugattyú egész szélességén végignyúlni, hanem a henger keskenyebbre is készíthető, sőt, mint az 5. és 6. ábra mutatja, több henger is alkalmazható, melyeknek összes szélessége kisebb, mint a dugattyú szélessége. Ennek fölismerése után a közelfekvő gondolat volt az (f) hengert vagy az egyes (f) hengereket egy (y) tengelyre ágyazni, mert akkor (7, 8,) (71 , 81 ), (7", 8") csapágytámaszpontok létesülnek (5. ábra), ami az ismeretes szerkezeteknél, melyeknél azt hitték, hogy az (f) hengernek föltétlenül oly szélesnek kell lennie, mint a dugattyúnak, melyen el van rendezve, nem történik. Lehetne ugyan attól tartani, hogy a nyugalomban maradó (7, 8), (71 , 81 ) stb. csapágyak, melyek az (f) henger forgásában nem vehetnek részt, a forgó dugattyún lekopnak, midőn ahhoz féksaruk módjára szoríttatnak. Azonban közelebbi megfontolásnál azonnal világos lesz, hogy a (7, 8), (7\ 81 ) stb. csapágyaknak semmi terhet sem kell viselniök, mivel csupán az (f) hengerek veszik föl a reájuk nehezedő folyadéknyomást s azt teljesen ártalmatlan módon az (y) tengelyre viszik át. Ennélfogva itt is sikerül a záróhengert forgásba hozni. A 4., 5. vagy 6. ábra szerinti záróhenger a 3. ábrán tartóval, a 7. ábrán pedig egy retesszel van összekötve. Ámbár ezen két szerkezetet a reájuk nehezedő víznyomás erősen a forgó (c, cl, c2) dugattyú kerületéhez szorítja, a kormányhenger mégis pontosan és szabályosan foroghat, mivel nem fekszik egész hosszában a dugattyúra, ami eddig nem volt elérhető. A 3. ábrabeli tartó és a 7. ábrabeli retesz mellett maradó hasííék egy (u) nyelvvel záratik el súrlódás nélkül. A tartót vagy a reteszt s ezzel együtt az (f) hengert a forgó dugattyú kerületéhez
