33471. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzőberendezés vasutak számára

- 3 — nál az armatúrának az eltolódó mágneses | mező által való forgatásánál egy helyi ; áramkört, például a vasúti jelző-áramkört zárjuk, míg ha az armatúra az ellensúly hatása folytán az ellenkező irányban forog, j akkor ezen helyi áramkört nyitja. (13) és (14) két összekötőcsavart jelöl, melyek a (3) födélén vannak megerősítve és a helyi áramkörbe vannak bekapcsolva. A (13) összekötőcsavar a hajlékony (15) rézszalag által a (16) kontaktussal elektromos kapcsolatban áll, mely kontaktust a (17) emeltyű tartja. A (17) emeltyű egyik vége a (3) födélén van megerősítve, míg másik vége a (18) kar által a (19) karral van összekötve, mely a (10) tengelyt tart. A (16) kontaktus arra szolgál, hogy a (14) összekötő-csavarral kontaktust képezzen, a mikor az armatúra egyik irányban forog, míg a (16) kontaktus az armatúrának a másik irányban való forgásánál a (14) összekötő-csavartól eltávozik (2. ábra pontozott vonalakkal rajzolt helyzet). A kontaktus czélszerűen akkor áll elő, ha az armatúrát az eltolódó mágneses mező befolyása forgatja el, míg a kontaktus akkor szűnik meg, ha az armatúrát az eltolódó mágneses mező nyugalmi helyzeténél a nehézségi erő ellenkező irányban forgatja el. Mint az 5. ábra mutatja, a (19) kar, (18) kar, (17) emeltyű és (16) kontaktusdarab a (14) összekötőcsavarral együtt oly viszonyban vannak egymáshoz, hogy a (12) kontaktus zárásának pillanatában egy megfelelően nagyobbodó erő lép föl, mely a (hajlékony) (16) kontaktust meghajlítja, tovább csúsztatja és a kontaktusok közötti nyomást fokozza. Más szavakkal, az esetben, ha a (8) szegmentre állandó forgató erő hat, akkor a részek fönt leírt elrendezése folytán a kontaktusok között, megfelelően kisebbedő távolságon, fokozatosan nagyobbodó nyomást létesítünk. Ezen eltolódó mezővel bíró relais egyenárammal működtetett elektromos vasutak jelző berendezéseinél is alkalmaz ható. Ha ezen most említett esetben a jelzőberendezések működtetésére váltakozó áramot vezetünk a vágányáramkörbe, akkor a relais a jelzőket mindazon külső befolyásoktól megvédi, melyeket a vasúti üzem egyenárama létesít. Ez magától értetődik, minthogy az egyenáram nem állít elő eltolódó mágneses mezőt, mely a relaist működtetné. A 6. és 7. ábrákban, melyekben a vágány egy része, az 1—5. ábrákbeli relais és a szükséges áramkörkapcsolatok vázlatosan vannak föltüntetve, (20) a párhuzamos síneket jelöli, melyek egymástól szigetelt részekre vannak fölosztva; ezen részeken a sínek elektromosan vannak összekötve. (21) jelöli a váltakozó áramú tápláló forrást, melytől a sínek hosszában a (22 23) tápvezetékek haladnak. A (24) transzformátor a vágányáramkört látja el árammal. Mindegyik vágányrész vagy szakasz külön (24) transzformátorral bír az áramnak a tápláló -vezetékekből való lekapcsolására. A transzformátor primér tekercse párhuzamosan van a tápvezetékekbe b kapcsolva, míg a szekundér tekercs a transzformátorhoz tartozó vágányszakasz sínjeivel van összekötve. A szekundér tekercs áramkörébe a nem indukciós (25) ellenállas van bekapcsolva, mely megakadályozza, hogy túlsók áram haladjon a szakaszba, ha utóbbin a vonat áthalad. A vágányszakasz másik végével az (1) relais áll elektromos kapcsolatban, a mennyiben a relais a sínekkel a (26 27) szorítócsavaroktól (4. ábra) kiinduló vezetékek által van összekötve, mely szorítócsavarok a (6) primertekercs áramkörébe vannak bekapcsolva. Ugyanezen áramkörbe az indukciós (28) ellenállás (6. ábra) is be van kapcsolva, mely megakadályozza, hogy a relais-n túlsók kis frekvenciájú áram folyjék át. Látható tehát, hogy az esetben, mikor a szigetelt szakaszon nem áll vagy halad vonat vagy kerékpár, akkor a vágányszakasz vágányáramkörében levő váltakozó árain a szakasz relaisjének (6) tekercsén folyik át és a (8) áramot oly módon forgatja el, hogy a (13 14) összekötő-csavarokat és a (29) telepet vagy más áramforrást tartalmazó áramkör záratik, mely áramkör az ismert szerkezetű automatikus (30) vasúti jelző elektromágneses működtető berendezését is tartalmazhatja. A vágányszakasz re-