33413. lajstromszámú szabadalom • Központi ütközős kapcsolás

- 2 — lalnak helyet, a hátsó (k2) toldatokra támaszkodnak és az (11) csavarok útján vannak biztosítva. Hogy az (1) lemezek még biztosabban legyenek fogva tartva, az (il) lemezeknek kiugró (i2) léczei vannak, melyek az (1) lemezekre fogódzanak. Ha már most a kapcsolás hosszát kisebbíteni akarjuk, az (1) lemezeket kiemeljük, az (il) lemezeket hátra toljuk és az (1) lemezeket ismét bedugjuk, a (kl) toldatok és (il) lemezek közé. A kapcsolófej (c) szára egy (m) tuskóval van csuklósan összekötve, melyhez a kengyelrudak hozzá vannak szögecselve. Az (ml) csuklócsap két vége a szár fölületébe esik, a csap kiesését pedig rendesen két (m2) peczek gátolja meg, melyek a szár fölső és alsó részének (cl) nyílásaiból kiállanak és az (ml) csap megfelelő kivágásaiban fogódzanak. A (cl) nyílások nem köralakúak, hanem hosszúkásak, úgy hogy a szárnak olymérvű eltolódását engedik meg az (m) tuskóban, melynél az (ml) csap az (m2) peczkekből kikapcsolódik és így a kapcsolófej teljes leszerelése lehetővé válik. Hogy a kapcsolás szárát a munkahelyzetben a kengyellel mereven köthessük össze, két (n nl) ékdarab van alkalmazva, melyeket a szár és kengyel közé az (o) csavar forgatásával tolunk be. Ez az (o) csavar a menetes végével az (nl) ék belső csavarmeneteibe fogódzik és egy sasszög által biztosított, az ék kifelé mozgását határoló (o2) csavarházat visel. Az (n) ék a csavar >egy (ol) kivastagítása és a csavarra húzott forgattyú között lazán van elhelyezve. Ha a kapcsolófejet oldalt elforgatjuk, az (o) csavar forgatásával az (n nl) ékeket annyira kihúzzuk, hogy az (n) ék (n2) toldatát a kengyel (b2) karimája fölé lehessen forgatni. Most már az oldalirányban elforgatott kapcsolófej szárát a csavar ellenkező irányú forgatásával kötjük össze a kengyellel. Az (nl) ék ezenközben a szár belső (c2) merevítő bordájára támaszkodik, míg az (n2) toldata a kengyel oldalfölületén fekszik. A kapcsolófejnek oldalirányban való kiforgatásánál az (ml) csap kiesését az gátolja meg, hogy a kengyel (q) körhornyaiba két, a szár belső fölületétől kiinduló (p) peczek csúszik, mely a kengyel és szár között hosszirányú eltolódásokat kizár. Mikor a szár a normál helyzetében van, a (p) peczkek a (q) hornyok egyenes megnyújtásaival állanak szemben, tehát a hornyok nem gátolják meg a szár előre tolását. Ezt azonban — a kapcsolófejnek a kengyelről való leszerelése czéljából — csupán akkor végezhetjük, mikor egy, a szár hátsó végére fekvő (r) ellenlemezt leszereltünk, mely lemezt rendszerint a vastag (s) alátétlemezt viselő (sl) csap tart a kellő helyzetben. Eme csap mellső vége horogalakú és a (b) kengyel egy szögecsét fogja körül. Ha már most a kapcsolófejet le kell szerelni, először az (o) orsó (o2) csavarházát csavarjuk le, azután az ékeket a csavar forgatásával kihúzzuk és egészen eltávolítjuk. Ebből a czélból az egyik éket a csavarról le kell csavarni, minek megtörténte után a másik éket a csavarral együtt emelhetjük ki. Végül az (sl) csavar csavarházát eresztjük meg és a kapcsolófej szárát anynyira visszatoljuk, hogy az (ml) csapját az (m2) peczkek eleresszék és a csap kiessék. Megjegyezzük, hogy a most leírt szerkezeti alaknál az (ml) csap csupán a kapcsolófejre ható húzóerők átvitelére szolgál, a lökések átvitelében azonban részt nem vesz, mert ezt főleg az (n nl) ékek végzik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Központi ütközős kapcsolás, az által jellemezve, hogy a kapcsolófej egy csap útján oldhatóan van a kengyellel összekötve, egy elreteszelő szerkezet útján úgy a munkahelyzetében, hiint ama helyzetben elreteszelhető, melyben a kengyellel szöget képez, a kengyellel és az egész vonó és ütköző berendezéssel együtt a kocsialvázban a kapcsolás hoszszának megváltoztatása czéljából két helyzetben rögzíthető. 2. Az 1. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítás! alakja, az ál-