33384. lajstromszámú szabadalom • Újítások fékszerkezeteken
szokni osztott (a) fémtok alkotja, mely a jármű valamelyik (b) tengelyére van ékelve. Iízen tokban a sugárirányban bizonyos mértékben szabadon elmozgó súlyos (c) tömegek vannak elrendezve, melyeket kívülről a (d) gyűrű föd le és e gyűrű az (a) tok fenekét alkotó (e) laphoz támaszkodik. A gyűrű s a (c) tömegek közé (f) szalagrúgót iktathatunk be oly czélból, hogy a gyűrűnek a tömegek centrifugális hatása folytán való elmozdítását megkönnyítsük. A 3. ábrán egy egyszerűsített foganatosít:! si alak van föltüntetve, melynél gyűrű nincs a sz (f) szalagrúgót egy a (c) tömegnek sugárirányban gyakorolt hatását erősbítő egyszerű (h) rúgó helyettesíti. A mozgást a fékekre továbbító rész a centrifugális szabályozóval tetszőleges isme-Yetes kapcsolattal lehet összekötve. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a mozgás átvitelére a (g) zsinórdob szolgál, melyet a (b) tengelyen a (h) villával csúsztathatunk el. Ezen dobnak megfelelő hajlásszögek kapcsolási fölülete van, melyet a fékezéskor a szabályozó tömegekkel kapcsolódó (e) gyűrű megfelelő hajlású fölületével hozunk érintkezésbe. Ezen gyűrűre másfelől az (e) lap által kifejtett reakcióerő hat, mely lap felé azt a (g) dob oldalirányú eltolásával közelítjük. Az épen leírt kapcsolások tehát két, egymástól könnyen megkülönböztethető hatást hoznak létre. Az első kapcsolódás a (d) gyűrű belső fölületén létesül, s hatása a súrlódó tömegek által létrehozott kapcsolódás mérvétől függ, s így a centrifugális erő nagysága szerint folyton változik. A második kapcsolódás viszont nem függ egyébtől, mint a szekrény (e) fenéklapján föllépő s az oldalirányú eltolódásból eredő súrlódó erőtől; ez utóbbi kapcsolódás tehát csakis a kocsivezető által kifejtett erőhatástól függ, mely elrendezésnél fogva az önmagát szabályozó féket a legkisebb sebesség esetében is teljes hatályossággal működtethetjük. Egyébként egy szabályozó rugót (6. ábra) is alkalmazhatunk, mely a kapcsolódás mérvét egy bizonyos a kocsi terhelésétől függő határon belül tartja s ily módon a fékező erő legnagyobb értékét az útsúrlódástól (adhézió) függően állapítja meg. A zsinórdob a féket valamely alkalmas szervvel (pld. Gall-féle láncz) működteti, vagy pld. mint az 1. ábrán láthatjuk, egy (i) kötél segélyével, mely egy vagy más irányban fölcsavarodhatik reá. A megálláskor, vagy lassításkor a fékező hatást átvivő alkatrészt a kocsivezető valamely tetszőleges (j) alkotórész (kézi emeltyű, lábitó, elektromágnes stb. segélyével kapcsolja be. A fékszerkezet működési módja már most a következő: A kapcsolódás különböző mértékben való szabályozását a szokásos módon eszközölhetjük ; azonban a legszélső határig is elmehetünk még csekély útsúrlódás esetében is a nélkül, hogy a kerekek csúsznának. Ugyanis a gyűrűnek az (e) lapon súrlódással való forgásától — mely hatás aránylag gyönge s bizonyos határon túl nem mehet -függetlenül a (c) tömegek súrlódákukkal hatnak a gyűrű belső falára, és pedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb a sebesség ; ezen körülményből folyik az, hogy a (g) zsinórdob elforgása különböző mérvű lesz, minthogy a (d) gyűrűnek a (b) tengellyel való kapcsolata a meglassúdás alatt egészen a teljes megállásig folytonosan változik. A fékező hatás tehát a kocsivezető által kifejtett hatástól függ, s teljes érvényre juthat, a nélkül, hogy a kerekek csúsznának. A 4. ábrán a szabályozó centrifugális tömegei által létrehozott változó hatásoknak a fékre való átvitelére szolgáló szerkezetnek egy példaképeni módosított foganatosítási alakja van föltüntetve. Ebben az esetben a hatást átvivő (g) alkatrész a fékekre a vízszintes (m) tengely körül lengő (k) emelő segítségével hat, mely emelőnek egyik karját a kellő mértékben az ezen czélból megfelelő kimetszsésekkel ellátott (n) korong mozgatja el. Az 5. ábrán az előbb leírt fékszerkezetnek egy nehéz kocsikhoz való foganatosítási alakja van föltüntetve, melynél egy kettős (a') szekrény van a (b) tengelyre erősítve, S ebben két centrifugális erőnek kitett
