33384. lajstromszámú szabadalom • Újítások fékszerkezeteken

— 3 — rendszer működik, mi mellett két (g, g') kapcsolódó rész van, melyeknek hatását megfelelő alkatrészekkel (fogaskerekek stb.) egyesíteni lehet; ezen kapcsoló részek egyikén az (i) hűzókötél van elrendezve. A két kapcsolódó résznek bekapcsolását tetszőlegesen elrendezett s egyenlő kapcsolódást biztosító szerkezettel eszközölhetjük. Ezen szabályozó módja ugyanaz, mint az előbb leírt egyszerű kapcsolódással bíró szabályozó működési módja. A találmány foganatosításához az összes ismeretes centrifugális erőn alapuló szerkezeteket (szabadon mozgó tömegek, csuklós tömegek stb.) fel lehet használni. A hatást átvivő alkatrész igen különféle alakú lehet, valamint a kapcsolódások létrehozására is az eddigelé ismeretes összes súrlódási kapcsolókat fölhasználhatjuk a nélkül, hogy a találmány lényegén valamit változtatnánk. A B. ábrán egy oly szerkezet van föltüntetve, mellyel a fékezés mérvét tetszőlegesen be lehet szabályozni. A szerkezet lényege az, hogy a fék és a fék működtetésére szolgáló alkatrészek közé oly szervet iktatunk be, melynek ellenállása a kocsi terhelésétől, az útsúrlódástól s egyéb körü'ményektől függ, oly czélból, hogy a kocsivezető a fékező erősségét még menetközben is e különböző körülményekhez képest tetszése szerint változtathassa. A (). ábrán tisztán példaképen föltüntetett foganatosítási alaknál ezen szervet egy (0) rúgó alkotja, mely a vezénylő (j) emelő s a (k) fókrúd közé van iktatva. A rúgó kezdeti feszültségét a szabályozó (1) csavaranyával állapíthatjuk meg. A rúgó a (p) cső végét záró laphoz támaszkodik, mely cső egy második (q) csőhöz képest helyzetét megváloztathatja, s a melynek minden helyzete a rúgó másmás feszültségének felel meg. A különböző helyzetek megfelelő jelekkel vannak megjelölve. Az ábrán föltüntetett foganatosítási alakkal egy (r) tolóléczet a (p) csőhöz képest el lehet mozgatni, mikor is a tolóléczen levő (s) jel az útsúrlódást jelző s a (p) csövön kiképzett (t) vonásokhoz képest különböző helyzeteket foglalhatja el. A tolókán (v) beosztás van. mely utasok és egyéb terhek mennyiségére vonatkozik. A készülék működési módja már most a következő. Az (s) jelet először is az útsúrlódásnak megfelelő vonáshoz állítjuk s a tolóléczet az (u) csavar segélyével a (p) csőhöz rögzítjük; azután az (1) szabályozó csavart mindaddig forgatjuk, míg az utasok számát mutató megfelelő (v) vonal a (p) csövön levő (w) nyíllal kerül szembe. Az (o) rúgó ezzel a különböző körülményeknek megfelelő kezdeti feszültséget kap. Ennek folytán, minthogy a mozgató emelő a cső végéhez csatlakozik, tehát ha a rúgó űgy van beszabályozva, hogy a kezdeti feszültségen túl kissé összenyomódhatik, a (k) fékrúdra átadódó erő ezen rúgó változó feszültségével és kezdeti feszültségével lesz arányos. A (p) cső végében még (x) szabályozó gyűrűket alkalmazhatunk, melyeket a rúgó feszültségének a két (p) és (q) cső viszonylagos helyzetétől függetlenül való szabályozása czéljából kivehetünk, illetőleg betehetünk. A (j) mozgató emelőn egy ütköző (y) csavart alkalmazhatunk oly czélból, hogy az emelő vagy lábító mozgását a fékezés hatályosságának a rugótól függetlenül való növelése, vagy csökkentése czéljából határolhassuk. A 7., 8. és 9. ábrákon egy oly szerkezet van föltüntetve, mely a húzó fékeknél lehetővé teszi azt, hogy a járművek kerekének agyára egyenlő féke/ő hatást gyakoroljunk. E czél elérésére a (4, 4) fékrudak végét nem egymástól független szilárd pontokhoz kö;jiik, hanem megfelelő kapcsolatokkal egymással kötjük össze. A 7. és 8. ábrán föltüntetett elrendezésnél az összeköttetést a (7) rudakkal egymással összekötött (5, 5) szögemeltyűkkel eszközöljük, melyek egy-egy szilárd (6) pont körül elforoghatnak. A 9. ábra szerint az (5) emeltyűk helyett (8) zsinórkorongok vannak alkalmazva. A (7) rudak közé (9) szabályozó csavarszerkezetet iktathatunk be oly czélból, hogy a két féknek egyidejű