33114. lajstromszámú szabadalom • Önműködő haladást jelző készülék járművek számára
közeg a (26 26) vezetőgörgőkön fut végig, hol az utóbbiak a (7) ágyazathüvelyen szilárdan megerősített (27) tartóra vaunak ágyazva. E tartónak mindkét végénél egyegy (28) ütközőcsap foglal helyet, melyek a (24) kar lengéseinek határolására szolgálnak. A (25) vonóközeg aztán a (29) vezetőgörgő körül szintén a (14) burkolócsőbe s innen a (30) vezetékgörgő fölött a kétkarú (31) emeltyűnek egyik karjához halad, mely emeltyűnek másik karja a (21) táblát hordja, mely a szekrénynek vagy keretnek alsó szakszában van elrendezve, mint ez a 2. ábrán látható. A (22) zárókeréknek belsejében egy gyűrűhorony van kiképezve s ebben egy (33) rúgó foglal helyet, melynek egyik vége a (32) horony fenekéhez van erősítve, még pedig egy a (8) karmantyúban kiképezett hasonló gyűrűhoronnyal átellenben, mely utóbbi horonynak talpfölülete e helyen czélszerűen lekerekített élekkel bíró hasábos alakkal vagy hullámosan van kiképezve, mint ez az 5. ábrán látható. A (8) karmantyúra továbbá egy aránylag kicsiny átmérővel bíró (34) hornyolt tárcsa van ékelve (1. ábra), mely egy a járműnek megfelelő (36) futókerekével kapcsolatos, nagyobb átmérőjű (35) hornyolt tárcsa és megfelelő áttételi közeg segélyével forgásba hozatik. Míg a jármű nyugalomban van, a (9) szabályozónak golyói egymás közelében feküsznek. Ennek következtében a (12) vonóközegre húzás nem gyakoroltatván, a (17) tábla legmélyebb állásában marad s e közben a (20) ablak mögött az «ÁUj» jelzést teszi láthatóvá. Midőn azonban a jármű mozgásba hozatik, a (35) tárcsa forgatni kezdi a (34) tárcsát s evvel a (8) karmantyút, valamint a golyós szabályozót is, melynek golyói a forgás alkalmával föllépő centrifugális erő következtében egymástól eltávolodnak, e közben a (12) vonóközegre húzást gyakorolnak, minek következtében a (17) tábla a (15) emeltyű közvetítésével mindaddig folytatólagosan fölfelé emeltetik, míg csak a jármű rendes haladási sebességétéri el, mely alkalommal a (17) tábla legmagasabb állásba jut s így az ablak mögött semmi féle jelzés nem látható. Midőn a jármű haladásának sebessége csökken, a szabályozónak (9) golyói egymás felé közelednek, ennek folytán a vouóközeg kissé enged és a (17) tábla saját súlyának behatása alatt annyira lesülyed, hogy a (20) ablak mögött a «Lassan» jelzés válik láthatóvá. Ha a jármű teljesen megáll itta tik, akkor a (17) tábla egészen alászáll, úgy hogy az «Allj» jelzést mutatja. Ha most már a jármű visszafelé kezd mozogni, akkor természetesen a (35) tárcsa is fordított értelemben közli a mozgást a (34) tárcsával, minek következtében a (22) kilincskerék belekapaszkodik a (23) kilincsbe s ez által a (24) kart kilendíti, mely utóbbi így a (26) görgőkön vezetett (25) vonóközegre fog hatni. E húzásnak az a következménye, hogy a (31) emeltyű elforgattatván, a (21) táblát emeli föl, minek folytán a (20) ablak mögött a «Vissza» jelzés jelenik meg. Ha a visszafelé történő mozgás tovább folytattatik, akkor a (33) rúgó által okozott súrlódás következtében a (8) karmantyú is forgásba jön, anélkül, hogy a (22) kilincskereket magával vinné, mindamellett oly módon, hogy a súrlódás elegendő a (24) karnak elbillentett s a (21) táblának fölemelt állásában való megtartására. E berendezés következtében eszerint, ha a jármű haladási sebességét csökkent', a «Lassan» szó, ha a jármű megállott, az «ÁUj» jelzés, míg ha a haladási irány megváltoztattatik, akkor a «Vissza» jelzés válik láthatóvá, mindig megfelelőleg a teljesített mozgások természetének és minőségének. Ily módon tehát a mondott esetekben a hátul jövő jármű vezetője mindig értesíttetik az eszközlendő mozgásokra vagy megállásra vonatkozólag, a nélkül, hogy e jelzéseket eszközlő szerkezetet az elől haladó jármű vezetőjének magának kellene működésbe hoznia, vagy pedig az utána jövő vezetőjével bármily módon érintkezésbe kellene lépnie. A rajzokon bemutatott kiviteli alaknál alkalmazott (22) kilincskerék és (23) kilincs
