32966. lajstromszámú szabadalom • Nyomáscsökentő szelep fluidumnyomással működtetett fékek számára

— 3 — szik. Ezen helyzetben a (12) szelephez haladó (10) csatorna zárva van és a fékhengerben a nyomás hirtelen a legnagyobb fokra emelkedik. Az (5) dugattyú (15) csatornája a dugattyú mögött lévő (4) és (8) terek köbtartalmához képest oly mérettel bír, hogy meghatározott időtartamra van szükség, míg a fékhenger nagy nyomása ezen csatornán át kiegyenlítődik. Ha a dugattyú oldalán a nyomás annyira megnövekedett, hogy körülbelül egyenlő a fékhenger nyomásával, akkor a (6) rúgó a dugattyút és tolattyút rendes helyzetébe visszavezeti. Ennekfolytán a (12) szelephez haladó (10) csatorna ismét nyíttatik, úgy hogy a fékhenger nyomása azonnal a (13) rúgó beállítása által meghatározott mértékre csökken, a mennyiben a túlnyomás a (12) szelepen át a küllégbe távozik. A leírt elrendezés folytán a fékhenger kibocsátó szelepe a fékek hirtelen meghúzásánál, előre meghatározott időtartamon át zárva tartatik, mely időtartam alatt a legnagyobb fékező nyomást kell föntartani és mely időtartam elmultával a nyomás azonnal meghatározott fokra csökken. A 2. ábrában föltüntetett kiviteli alak értelmében a (4) dugattyúteret (71) és (72) csatornák kötik össze a nagyobb (8) térrel. A (71) és (72) csatornák a tolattyútükörből indulnak ki és a tolattyú által szabályoztatnak. A tolattyútükörtől továbbá egy (17) csatorna a külléggel létesít kapcsolatot, míg a tolattyú (101) csatornával bír, mely rendesen a (10) kivezető csatornával közlekedik. A tolattyú továbbá (19) üreggel van ellátva, mely a (71) és (72) csatornák közötti kapcsolat előállítására szolgál, mely kapcsolat folytán egy meghatározott helyzetben a (4) és (8) terek egymással közlekedhetnek. A rendes helyzetben a (71) csatorna el van zárva és a (72) csatorna a (17) csatornán át a külléggel áll kapcsolatban. Ezen elrendezés alkalmazásánál a (16) csatorna elhagyható, minthogy a dugattyútér oly méretekkel bír, hogy a fékek meghúzásánál a fékhenger nyomása a (15) csatornán át kiegyenlítődhetik, és pedig oly gyorsan, mint a mily gyorsan a nyomás a fékhengerben megnövekedik; ennekfolytán az (5) dugattyú helyben marad. Azonban a fékek hirtelen meghúzásánál a dugattyú és tolattyú a hirtelen belépő fluidumnyomás folytán a (6) rúgóval ellentétben, a rajz értelmében jobbra mozog, mint azt föntebb leírtuk. Ezen mozgás következtében a (10) kivezető csatornát a tolattyú elzárja és utóbbi egyidejűleg a (4) teret a (71 19 72) csatornákon át a (8) térrel köti össze. Ennekfolytán a (15) csatornán át fluidum nyomással megtöltendő teret megnagyobbítjuk és azon időtartamot, mely alatt a (3) tolattyú ezen helyzetben marad, meghosszabbítjuk, miközben a (12) szelep zárva tartatik. Ha a tolattyú rendes helyzetébe visszatér, akkor a fékhenger és (10) csatorna között a közlekedés helyreáll és a (8) tér a (72) és (19) csatornákon, valamint a (17) kivezető csatornán át a külléggel jön összeköttetésbe. A most leírt berendezés előnye abban áll, hogy a nagyobb (8) teret nem szükséges a fékek minden rendes meghúzásánál a fékhengerből fluidummal megtölteni, miért is kevesebb fluidumra van szükség. A 3. ábra további kiviteli alakot tüntet föl, melynél a (13) rúgó (18) üregét alkalmazzuk az 1. és 8. ábrákban rajzolt (8) pótterek helyett. E czélból a (18) üreget ezen kivitelnél légmentesre kell készíteni és a (72) csatorna helyett a (20) csatorna halad a (19) tolattyúüreghez, mely utóbbin át a (20) csatorna a fékek hirtelen meghúzásánál a (71) csatornával és a (4) dugattyútérrel hozható kapcsolatba. A (18) üregből továbbá egy (23) segédkivezető csatorna halad a tolattyútükörhöz, mely a tolattyú (21) üregén át rendesen a (22) kivezető csatornával közlekedik. A fékek rendes meghúzásánál a fékhenger nyomása a dugattyú (15) fúratán át a kis (4) térben kiegyenlítődik és a dugattyú és tolattyú rendes helyzetben marad, melyben a (10) csatorna nyitva tartatik és a (18) rúgó üreg a (23 21) és (22) csatornákon át a külléggel közlekedik.