32953. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó munkatranszformátor, különösen automobilok és egyéb mótorikus járművek számára szolgáló áttétel gyanánt

— 7 -A találmány tárgyát képező munka­transzformátor önszabályozó képessége je­lentékeny haladást jelent, mivel a lehető legnagyobb egyszerűség mellett a jármű üzemét sokkal biztosabbá teszi, mint az ed­digi áttételek, mely az út változó ellenál­lásának megfelelőleg a jármű vezetője ál­tal állíttatik be. Míg az ily rendszerű átté­telek mellett a kocsi vezetője által elkésve észrevett útellenállás vagy az útnak rosz­szul megbecsült emelkedése következtében a' mótor könnyen megáll, a jelen találmány tárgyát képező önszabályozó szerkezetnél ez egyszerűen lehetetlenné van téve, mi­vel a motort sohasem vehetjük jobban igénybe, mint a mily igénybevételre a szer­kesztő a rúgórendszert már előzőleg mé­retezte. Ezen előny mellett még a bonyo­lódott szerkezetű változtatható áttételek, továbbá még a differenciális hajtóművek is elesnek. Az önszabályzó munkatranszformátor te­hát oly rúgószerkezettel ellátott kilincses áttétel, melynek rúgószerkezete azon de­formációt, a mely a jármű kerekének tel­jes nyugalomban való maradása és a hajtó­műnek egyidejű továbbmozgása alkalmával föllép, kitartani képes és ez esetben oly hajtóerőket fejt ki, melyeknek középér­téke egyenlő a megkívánt maximális hajtó­erővel. Az önszabályzó munkatranszformátor en­nek folytán a következő részekkel bír: a) a változatlan amplitude-del lengő rész, mely a hajtó lengő mozgása fölvételére al­kalmas, b) az esetleg rezerválható kilincsmű, c) a rúgószerkezet és némely esetben czélszerű kiegészítésként, d) a fönt leírt biztonsági súrlódási kap­csolás. Ezen elemeket egymással a legkülönbö­zőbb elrendezéssel kombinálhatjuk. Hogy a különböző csoportosítások egy­néhány példája egyszerűbben legyen ismer­tethető, a szerkezetben megkülönböztetjük a lengő részt, mely az (1) hajtócsaptól a kilincskerék fogazásáig terjed és a haladó részt, mely a kilincskerék fogazásától az erőt leadó kerék kerületéig terjed. A (6) kilincskerék például vagy a haladó részben, mint az 1. ábrában, vagy pedig a lengő részben lehet elrendezve, ha a (6) kilincskereket a (4) karral fölcseréljük, vagyis ha a (6) kilincskereket ékeljük a (3) rúgó végére és a (4) kart erősítjük a forgatandó kerékhez. A (6) kilincskerék fogazása belső (1. ábra) vagy külső (ferde vagy oldalon al­kalmazott) lehet, sőt teljesen hiányozha­tik,ha ai kilincseket súrlódási kilincsek gya­nánt visszük ki. A föntiekben leírt rúgókombinációt pe­dig a következőképen rendezhetjük el: a lengő részben (pl. 1. ábra); a haladó részben, ha pl. az 1. ábrabeli szerkezetnél a (6) kilincskereket közvet­lenül a mótor által hozzuk lengésbe, miál­tal a (4) kar forgó mozgásba jő, melyet a (3) rúgó másik végére a (2) kar helyébe erősített kocsikerékre visz át; a lengő és haladó részben egyidejűleg oly módon, hogy több rúgót sorosan kap­csolunk (lásd pl. az 5. ábrában a (3) rú­gót és az (50 50) rugalmas tömböket], A rúgórendszer maga a következőképen kombinálható: párhuzamosan kapcsolt elemekből (lásd pl. a 2. és 3. ábrát); sorosan kapcsolt elemekből (lásd pl. a 6. és 7. ábrát); párhuzamosan és sorosan kapcsolt ele­mekből (pl. az 5. ábrabeli elrendezés, mely­nél az (50 50) rugalmas tömbök egymással párhuzamosan, a (3) rúgóval pedig soro­san vannak kapcsolva). Az igénybevétel szerint, melyet a rugók szenvednek húzási, összenyomási, hajlítási (pl. 5. ábra) és torziós rugókat (1. ábra), vagy összetett igénybevételű rugókat al­kalmazhatunk. A mi a rugók alakját illeti, úgy azon rú^ókombinációk a legelőnyösebbek, me­lyek főképen axiálisan elrendezett, egye­nes rúdalakú, körkeresztmetszetű (pl. 1. és 2. ábra), vagy tetszőleges szögletes ke­resztmetszetű (pl. 3. és 4. ábra), avagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom