32953. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó munkatranszformátor, különösen automobilok és egyéb mótorikus járművek számára szolgáló áttétel gyanánt
A 11. ábra a 12. ábra G—H vonala szerinti vízszintes metszete fölülről nézve, a j 12. ábra pedig a 11. ábra J—K vonala • szerinti metszetet ábrázol. A hajtórugók egyik végükön pl. a kor- ! Hiányozható kerekek számára szolgáló és a | 9. és 10. ábrában föltüntetett hajtófejet j hordják, a rajzban azonban a kerékagy a j (6) fogkoszorúval együtt nincs föltüntetve, 1 hanem egyszerűség kedvéért csupán a (23) ; hajtótestek vannak kirajzolva. A 11. ábrá- ! ban a kerekek kormányzás czéljából elfor- , gatott helyzetben vannak föltüntetve. Ezen foganatosítási alaknál a rúgórendszerek egy vízszintes síkban egymás mellett vannak elrendezve, miáltal az egyik hajtókerék valamivel a másik hajtókerék elé jut. A kerekeket a (23) hajtótestek közvetí- j tésével meghajtó (3 3) rúgórendszerek az j (52 53) sorosan kapcsolt elemekből állanak. Az (53) csövek végére a (2 2) hajtókarok működnek, melyek az (56) rúd segélyével egymással parallelogrammszerűen kapcsolhatók. Miután czélszerű a (2 2) hajtókarokat a motorral együtt a jármű kerekeihez képest rugalmasan ágyazni, úgy ezen esetben a rugalmasan ágyazott (48) csapágyrész a kocsi kerekeivel mereven összekötött (23) részekhez képest mozgásokat végez, a mi a (49) Hook-kulcsok közbeiktatása által van lehetővé téve. Természetesen az összes fönt leírt foganatosítási alakoknál a (2) hajtókart a járműnek rúgókon nyugvó részén ágyazhatjuk, a midőn is a 11. ábra kapcsán ismertetett Hook-kulcs elrendezést kell alkalmaznunk. így pl. két, 6. ábra szerinti rúgókombinációt is alkalmazhatunk egy közös (2) hajtókar által meghajtva, két-két Hookkulcs közbeiktatása mellett, a mint ez a 13. ábrában van föltüntetve. A rúgórendszerek bármelyikét így például a 2. és 3. ábrában föltüntetett párhuzamosan kapcsolt torziós rúdakat is alkalmazhatjuk a 13. ábrabeli elrendezésnél. A 14. ábra végül egy, a találmány tárgyát képező erőtranszformátor segélyével működtetett automobil példaképem foganatosítási alakját tünteti föl, mely két külön-külön mótor által hajtott kerékpárral van fölszerelve. E mellett az összes kerekek vagy pedig csupán egyik kerékpár lehet kormányozható. Elől pl. az álló (58) mótor van a rugalmasan ágyazott (62) keretre erősítve, mely a két mellső kereket a lengő (2) kar, kétkét Hook-kulcs és két torziós rúgókombináció közvetítésével hajtja. A (60) kerékagyak belsejében, pl. a 9. és 10. ábra kapcsán leírt hajtófej lehet elrendezve. A hátsó kerékpár hajtása ugyanígy történik, azonban az ezt hajtó (61) mótor vízszintesen van elrendezve, nehogy a kas elhelyezésében akadályul szolgáljon. Mielőtt szabadalmi igényeinket fölsorolnék, össze kell foglalnunk a jelen találmány tárgyát képező önszabályzó munkatranszformátor jellegzetes tulajdonságait, hogy találmányunk fogalomköre lehetőleg élesen határolva legyen. Első sorban egy egyetlen munkatranszformátorból (pl. 1. ábra) indulunk ki és áttérünk az ily egyszerű elemekből álló kombinációkra. Az önszabályzó munkatranszformátor a magukban véve ismeretes kilincsáttételek osztályába tartozik, ezektől azonban abban tér el, hogy működése közben sem a lengés amplitudje, sem a rugalmas részek deformációképessége nem változtatandó, hanem hogy az áttételi viszony a legyőzendő ellenállás szerint önműködően változik. Daczára ennek, a lengés nagyságát és a rúgórendszer deformálódóképességét a találmány tárgyát képező munkatranszformátornál is változtathatóvá tehetjük, a miáltal azonban ennek önszabályozó képessége egyáltalában nem befolyásoltatik, kell azonban, hogy úgy a rúgórendszer, mint a mótor a lengés és a rúgóerő legnagyobb értékeinek megfelelőleg méreteztessenek. Ezen szerkezet különben nem nyújtana semmi különös előnyt, mivel a vele járó komplikációk motoros járműveknél, melyeknél az egyszerűség egyik főföltétel. nem volnának kívánatosak.