32881. lajstromszámú szabadalom • Újítások szalagtéglasajtókon

- 4 — (1) emelő ezen utóbbi irányú mozgása által nem befolyásoltatik. Ez által az (1) emelőnek minden (y) irányú mozgásánál a (15) szán a kocsihoz képest harántirányban mozgattatík, azonban az emelőnek hátramozgásakor (az (x) nyíl irányában) az első emelőmozgás alkalmával elfoglalt állásában marad és csupán a legközelebbi (y) irányú emelőmozgás alkalmával tér vissza eredeti helyzetébe. Az (1, 2) emelőnek (x) irányú mozgása alkalmával a következőképen emeltetik ki a (23) rúd a (22) kerék fogazásából: A (22) fogaskerék az (1, 2) emelőknek minden (y) irányú mozgása alkalmával 180°-kal elforgattatik, úgy hogy (9. és 10. ábra) minden löket végén a (22) fogaskerék tengelyére ékelt, ugyanazon átmérő irányában fekvő (24) karok a (23) fogasrúdra merőlegesen állanak, 111. a 9. és 10. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el. Ezen két (24) kar a (9. és 10. ábrában árnyékolt végén lejtős fölülettel van ellátva (11. ábra), úgy hogy a karok az (y') nyíl irányában való forgáskor a (25) kilincs alatt elcsúsznak, ellenben az ellenkező irányú forgásban megakadályoztatnak. A (22) fogaskerék tehát az (x') forgásirányban ható impulzusnak, a milyen az emelőnek az 5. ábrabeli állásba való visszaállításakor lép föl, ellenáll és az (x) nyíl irányában mozgatott (23) fogasrúd a (26) rúgó ellenében a (22) fogaskerékből az által emeltetik ki, hogy a (25) kilincs által fogva tartott (24) kar vége a (23) fogasrúdon alkalmazott (27) fölfutófölületre működik. Ezen a 10. ábrában föltüntetett kiemelt helyzetben a (23) fogasrúd az egész (x) nyíl irányú mozgás tartama alatt megmarad, mivel a (24) kar által befolyásolt (27) fölfutófölület az egész löketnek megfelelő hosszal bír, úgy hogy a (24) kar csupán a löket végén csúszik le a (27) fölület ellentett végéről és engedi meg a (23 rúdnak a (22) kerékkel újbóli kapcsolódását. Az (1, 2) emelők, ill. a (23) fogasrúd hátramozgásakor ez a (22) fogaskerékkai kapcsolva marad, mivel a (24) nyomókar a (22) fogaskeréknek adott első forgató impulzus alkalmával a fogaskerékkel együtt forog és a (27) fölfutófölülettel nem jut érintkezésbe. A középső (m) fölső bordát (12. ábra) vágó (t) drótot (5., 7. és 8, ábra) közvetlenül az (1, 2) emelők mozgatják az által, hogy a helytálló ferde (28) kulisszákban vezetett (29) harántvas két végén alkalmazott (30) csapjaival az emelők (31) kivágásaiba nyúlik, úgy hogy az emelőknek (y) irányú mozgása alkalmával a (29) harántvas a (28) kulisszákban ferdén lefelé vezettetik, mi által a (32) kengyelen alkalmazott (t) vágódrót is analóg mozgást végez és az (m) középbordát ferdén levágja. A (p) orrot (13. ábra) vágó (w) drót (5., 7. és 8. ábra), mely nyugalmi helyzetében a sajtóból kijövő alsó (n) bordát a cserép alsó (r, r) lapjának síkjában vágja le és csak a megfelelő pillanatban mozgattatik lefelé (8. ábra), a kocsi oldalfalai között lenghetően ágyazott (32) kereten van elrendezve, mely (33) forgáscsapjai közé csavart (34) rúgók által 5. ábrában föltüntetett nyugalmi helyzetében tartatik. Az (1, 2) emelőknek (y) irányú mozgása vége felé az emelőkön alkalmazott (35) karok végei a (32) keret (33) forgáscsapjaira ékelt (36) karokba ütköznek és ez által a (36) karokat, ill. a (w) drótot lefelé mozgatják, mely a levágott bordát teljesen leválasztja és az által a (p) orrot képezi. A (q) szemölcs (13. ábra) képzésére a (w) orrvágódrót által részben lemetszett (n) bordát, mint már említettük, két helyen tövéig levágjuk, úgy hogy a kivágott részek között megmarad a (q) szemölcs. Ezen vágások oly módon hajtatnak végre, hogy a kisajtolt szalag alatt elrendezett (s o) drótok a kocsi bizonyos mozgási fázisában az (n) borda tövének síkjába emeltetnek, a kocsi mozgásirányával ellentett irányban mozgattatnak és ismét leejtetnek, mielőtt még a hátsó (o) vágódrót azon helyet elérte volna, melyen a mellső (s) vágódrót az (n) borda anyagába hatolt. A két (o s) vágódrót a vízszintes (51) kereten van elrendezve, mely mindkét végéq