32834. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltópénztár

- Ifi — melyek alsó (365) karjai a számjegyes korongok oldalt alkalmazott (366) nyújtványainak pályájába nyúlnak. Mindegyik számjegyes korongnak két ilyen átlósan szemben elhelyezett toldata van. A szögemelők fölső (367) karjai a következő magasabb értékű számjegyes korongok mozgató berendezéseit befolyásolják és — mint az a 69. ábrán látható — az alsó karokkal szemben megfelelően el vannak tolva. Minthogy két egymásra következő számjegyes korong mindig ugyanoly átvivő berendezés útján van egymással kapcsolva, a következőkben csakis a tizes és százas korong között alkalmazott kapcsolatot ismertetjük. A lengőlemezen egy (370) kilincs van forgathatóan ágyazva, melynek mellső (37') végét a megfelelő fogaskerékbe be lehet kapcsolni, míg a hátrafelé megnyújtott végét egy (371) kilincs rögzíti, melyet a (372) rúgó szorít a (370) kilincs felé, A szögemelő fölső (367) karja a (370) kilincset a 66. ábrán látható helyzetből kitéríti és a 67. ábrán látható helyzetbe állítja, a mint az alsó (365) kart a hozzátartozó számjegyes korong (366) ütközője lefelé forgatja, miközben a kilincs fölső vége a (371) kilincs egy megfelelő rovátkájába fogódzik, alsó (370') vége pedig a megfelelő fogaskerék egy fogának pályájába jut. A (302) főtengelyen a (361) kilincstartó fölött fix (376) ujjak vannak alkalmazva, melyek egymáshoz viszonyítva, akként vannak eltolva, hogy a kilincstartók egymásután, még pedig az értéknek megfelelő sorrendben, tudniillik a tizeskerék kilincstartói legelőször, a tízezres kerekei pedig legutoljára induljanak mozgásnak, miközben ezek megfelelő laza (377) görgőire hatnak. Ekkor ugyanis első sorban a megfelelő (370) kilincs alsó (370') vége jön a fogaskerék egy fogával érintkezésbe és ezt a fogaskereket egy fogosztással előre tolja. Hogy a (302) tengely gyors forgatásánál a számjegykorong túlságos nagy elfordulást ne végezhessen, a kilincstartónak egy (378) toldata van, mely a kilincstartó löketének I végén a fogaskerék fogazásába lép és a ] fogaskereket elreteszeli (68. ábra). A mondottakból kitűnik, hogy a százas kerék (370) mozgató kilincsét először is a (365) tizes kerék (366) toldata téríti ki a i 66. ábrán látható helyzetből a 67. ábrán | láthatóba és ezután a főtengely megfelelő (376) excentere indítja forgásnak a kilincstartót, mely a százas kereket egy osztással tovább forgatja. A berendezésnek természetesen olyannak kell lennie, hogy mindegyik fogaskerék akkor indítsa a (366) toldata segélyével a (365) szögemelőt működésnek, mikor a 9 állásból a 0 állásba megy át. A kilincs munkalökete közben a (365 367) szögemelő a kezdeti állásába tér vissza, a mennyiben a (370) kilincs hátsó fölületével a fölső (367) kar ellen hat (68. ábra). Miután a (376) bütyök a (377) görgőt elhagyta, a (361) kilincstartó a (362) rúgó hatása alatt a kezdeti állásába (66. ábra) pattan vissza és a (370) kilincset a kilincstartó eme visszafelé mozgása kezdetén a fogaskorong egy fogának mellső fölülete ugyancsak a kezdeti állásába forgatja vissza (66. ábra). A legmagasabb értékű — tehát az adott esetben a tízezres — számjegykorongot ugyancsak a leírt berendezés forgatja az előző — ezres — korongról. Az összes számjegyes korongokat a következő berendezés viszi vissza a zérushelyzetbe. A (324) számjegykorongtengelynek rúgónyomás alatt álló (380) mozgató peczkei vannak, melyek a számjegyes korongok megfelelő kivágásaiba fogódzhatnak. Minthogy mindegyik számjegyes korong kerületén a 0—9 számsor kétszer fordul elő, két egymással átlósan szemben fekvő (381) üreg van mindegyik agyon kiképezve és a (380) peczek a szám jegykorongoknak a zérusállásba állításához szükséges félfordulat végén az egyik vagy másik (381) kivágásba fogódzik. A (380) peczkek kiesését a végeiken alkalmazott vékony, megfelelő (382) hosszanti hasítékokba fogódzó (383) csapok gátolják meg. A számjegykorongok normális (zérus ) állásában az összes (381) mozgatópeczkek a