32834. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltópénztár

- Ifi — melyek alsó (365) karjai a számjegyes ko­rongok oldalt alkalmazott (366) nyújtvá­nyainak pályájába nyúlnak. Mindegyik számjegyes korongnak két ilyen átlósan szemben elhelyezett toldata van. A szög­emelők fölső (367) karjai a következő ma­gasabb értékű számjegyes korongok moz­gató berendezéseit befolyásolják és — mint az a 69. ábrán látható — az alsó karok­kal szemben megfelelően el vannak tolva. Minthogy két egymásra következő számje­gyes korong mindig ugyanoly átvivő beren­dezés útján van egymással kapcsolva, a kö­vetkezőkben csakis a tizes és százas ko­rong között alkalmazott kapcsolatot ismer­tetjük. A lengőlemezen egy (370) kilincs van forgathatóan ágyazva, melynek mellső (37') végét a megfelelő fogaskerékbe be lehet kapcsolni, míg a hátrafelé megnyújtott vé­gét egy (371) kilincs rögzíti, melyet a (372) rúgó szorít a (370) kilincs felé, A szögemelő fölső (367) karja a (370) kilin­cset a 66. ábrán látható helyzetből kité­ríti és a 67. ábrán látható helyzetbe ál­lítja, a mint az alsó (365) kart a hozzátar­tozó számjegyes korong (366) ütközője le­felé forgatja, miközben a kilincs fölső vége a (371) kilincs egy megfelelő rovát­kájába fogódzik, alsó (370') vége pedig a megfelelő fogaskerék egy fogának pályá­jába jut. A (302) főtengelyen a (361) kilincstartó fölött fix (376) ujjak vannak alkalmazva, melyek egymáshoz viszonyítva, akként van­nak eltolva, hogy a kilincstartók egymás­után, még pedig az értéknek megfelelő sor­rendben, tudniillik a tizeskerék kilincstartói legelőször, a tízezres kerekei pedig legutol­jára induljanak mozgásnak, miközben ezek megfelelő laza (377) görgőire hatnak. Ek­kor ugyanis első sorban a megfelelő (370) kilincs alsó (370') vége jön a fogaskerék egy fogával érintkezésbe és ezt a fogaske­reket egy fogosztással előre tolja. Hogy a (302) tengely gyors forgatásánál a szám­jegykorong túlságos nagy elfordulást ne végezhessen, a kilincstartónak egy (378) toldata van, mely a kilincstartó löketének I végén a fogaskerék fogazásába lép és a ] fogaskereket elreteszeli (68. ábra). A mondottakból kitűnik, hogy a százas kerék (370) mozgató kilincsét először is a (365) tizes kerék (366) toldata téríti ki a i 66. ábrán látható helyzetből a 67. ábrán | láthatóba és ezután a főtengely megfe­lelő (376) excentere indítja forgásnak a kilincstartót, mely a százas kereket egy osztással tovább forgatja. A berendezésnek természetesen olyannak kell lennie, hogy mindegyik fogaskerék akkor indítsa a (366) toldata segélyével a (365) szögemelőt mű­ködésnek, mikor a 9 állásból a 0 állásba megy át. A kilincs munkalökete közben a (365 367) szögemelő a kezdeti állásába tér vissza, a mennyiben a (370) kilincs hátsó fölületével a fölső (367) kar ellen hat (68. ábra). Miután a (376) bütyök a (377) gör­gőt elhagyta, a (361) kilincstartó a (362) rúgó hatása alatt a kezdeti állásába (66. ábra) pattan vissza és a (370) kilincset a kilincstartó eme visszafelé mozgása kez­detén a fogaskorong egy fogának mellső fölülete ugyancsak a kezdeti állásába for­gatja vissza (66. ábra). A legmagasabb ér­tékű — tehát az adott esetben a tízezres — számjegykorongot ugyancsak a leírt be­rendezés forgatja az előző — ezres — ko­rongról. Az összes számjegyes korongokat a kö­vetkező berendezés viszi vissza a zérushely­zetbe. A (324) számjegykorongtengelynek rúgónyomás alatt álló (380) mozgató peczkei vannak, melyek a számjegyes korongok megfelelő kivágásaiba fogódzhatnak. Mint­hogy mindegyik számjegyes korong kerüle­tén a 0—9 számsor kétszer fordul elő, két egymással átlósan szemben fekvő (381) üreg van mindegyik agyon kiképezve és a (380) peczek a szám jegykorongoknak a zé­rusállásba állításához szükséges félfordu­lat végén az egyik vagy másik (381) ki­vágásba fogódzik. A (380) peczkek kiesé­sét a végeiken alkalmazott vékony, meg­felelő (382) hosszanti hasítékokba fogódzó (383) csapok gátolják meg. A számjegykorongok normális (zérus ) ál­lásában az összes (381) mozgatópeczkek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom