32834. lajstromszámú szabadalom • Önműködő váltópénztár

(382) kivágásokba fogódzanak. Mikor a számjegyes kerekeket a nyíl (66. ábra) irányában elforgatjuk, a (324) tengely annak következtében, hogy a (380) peczkek a (381) kivágásokba fogódzanak, ugyancsak el fog fordulni, ellenben a többi fogaskerék nyugalomban marad, minthogy ezek peczkei lerézsült végeikkel még befelé Szorulnak. Ha több számjegyes korongot forgatunk egyidejűleg, a tengely ama számjegyes korong forgásában fog részt venni, melyet a legnagyobb szöggel forgattunk el. A (324) tengely végének egy hasítéka van, melybe a (385) kulcsot (61., 63. ábra) dugjuk be, melynek oldalt kiálló (386) peczke van. A kulcs bedugásánál a megrajzolt (387 388) ütközők miatt csakis arra kell ügyelni, hogy ez a (386) peczek a két (387 388) ütköző fölött álljon, mert a kulcs forgásszögének pontosan 180"-nak kell lennie. Most már a kulcsot addig forgatjuk balfelé (63. ábra), míg a (386) peczek a (387) ütközőt nem éri, azután pedig visszaforgatjuk, míg a peczek a (388) ütközőt nem éri. A kulcs utóbb jelzett forgása a 66. ábrán látható nyíl irányával ellentétes irányban történik és az összes számjegyes korongokat a zérusállásba viszi vissza, miközben egyidejűleg az összes (380) mozgató peczkek is becsappanak a megfelelő (381) kivágásba. Minthogy a számjegyes korongot a zérushelyzetbe viszszaforgatjuk, nem pedig ellentétes irányban forgatjuk azokat, az átvivő berendezéseket a visszaállítás nem befolyásolja. Ha valamely számjegyes korong egy félfordulatnál nagyobb elfordulást végzett, a zérusra való visszaállításánál a (380) mozgató nem abba a (381) kivágásba fogódzik, melybe a korong előre forgásánál fogódzott, hanem az evvel átlósan szemben fekvő kivágásba csappan be. A kulcsnak jobbról balfelé (63^ ábra) forgatása azért szükséges, mert egyes számjegyes korongok félfordulatnál nagyobb elfordulást végeztek, úgy hogy ezek kivágásait először a mozgató peczkek pályájába kell állítani, hogy a kulcs balra forgatásánál működésbe jöhessenek. A leírt összegező működési módja röviden a következő: A befizetendő, illetve a hozzáadandó öszszeget a beállító emelők (billentyűk) lenyomásával beállítjuk. Ekkor a (314) fogaskerékszeletek és (312) fogaskerekek a (311) közbeeső tengelyeket megfelelően elforgatják. Most már a (302) főtengelyt forgatjuk el a forgattyúja segélyével, 360°-kal. Eme forgás kezdetén a (345) kart a (347) kiugrások eleresztik és az összes (311) közbeeső tengelyeket a (336) lemezek a megfelelő (315) tengelyekkel kapcsolják. Azután a (356 354) fogaskerekek és a (353) hajtórúd közvetítésével a (306) tengely fordul el, miáltal a billentyűk a kezdeti állásukba térnek vissza. Eme mozgásban a (317) fogaskerekek résztvesznek és a (316) számjegyes korongok a megfelelő billentyűk beállításának megfelelően elfordulnak. A (302) tengely további forgásánál a (346) excenterkorong a (311) és (315) tengelyek között a kötéseket újból kikapcsolja, minek megtörténte után a (376) bütykök egymás után működésbejönnek és az illető számjegyes korongok egyegy osztással előre forognak. A kéziforgattyú egy teljes fordulata után az összes részek — természetesen a számjegyes korongok kivételével — a kezdeti állásukba térnek vissza. Megjegyezzük, hogy mikor az összegező berendezés a pénztár egy részét képezi és evvel közös tokba van zárva, a (310) billentyűk elmaradnak és ezeket a (9) beállító emelők helyettesítik, míg a (303) fbrgattyút a (21) forgattyú helyettesíti. Bár föntebb a váltópénztárnak amerikai pénzrendszernél használható foganatosítási alakját ismertettük, magától érthető, hogy azt lényeges módosítások nélkül bármely pénzrendszer alapján is meg lehetne szerkeszteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő váltópénztár, az által jellemezve, hogy a (48) pénzkiadó tolókák bekapcsolására szolgáló különböző szerkezetek (99) kapcsoló dobok előre és hátraforgatásával akként vannak a (7)