32822. lajstromszámú szabadalom • Készülék sorok kizárására alkalmas űrpótlóknak perforált regisztráló szalagos betűöntő és szedőgépek segélyével való öntésére

— 2 — séges volt. mechanikai berendezések által helyettesítettek. A 30482. sz. szabadalomhoz hasonlóan az I, II, IV lyukkombinációk a sorok megkezdésére és kizárások vastagságának meghatározására szolgálnak, azonban az I, II lyukkombinációk jelentése módosulást szenvedett. Az ismeretes gép és a jelen találmány tárgyát képező gép által elért eredmények közötti jellemző eltérések a következőkben foglalhatók össze: Legyen (L) a kizárt sor hossza, (a, b, vi, d ) a kizárások által elválasztott szók és jelek hossza, (e) a kizárások normális vagy ideiglenes vastagsága, (N) a sorban lévő N + 1 szót elválasztó kizárások száma, (E) a kizárás által kiegyenlítendő hosszkülönbség, akkor E = L — (a -f- b -f- c + d+....+Ne). Az idézett szabadalomnál az (E) különbség pozitív vagy negativ lehetett és N számú hézag között osztatott szét, ha a kizárásuk száma, vagyis N egy bizonyos P számnál, az elosztási helyek számának fölső határánál (a fölvett esetben 10-nél) kisebb. A szétosztás ugyanis csak (P) hézag között történt, ha N nagyobb volt mint P. A javítások szétosztásának ezen két módja a következő két képletnek felelt meg: Ha N < P, akkor 1. E = N k + p (± 1) = (N — p) k + p (k ± 1), ahol (k) és (p) egész számok, melyek az E-nek N-el való osztásánál föllépő hányados és (hozzáadó vagy levonandó) maradék gyanánt tekinthetők. Ebből következik, hogy az (e) vastagságú kizárások közül (N — p) kizárás (k) egységgel, (p) kizárás pedig (k + 1) egységgel helyesbítetett. A helyesbítések pozitivi k vagy negatívok voltak, a szerint, a mint E pozitív vagy negativ volt. Azon esetben, ha N > P, 2. E = (P — p) k -f p (k ± 1). A helyesbített kizárások közül tehát (P — p) kizárás vastagsága e + k, (p) kizárásé e + (k f 1) és N — 1' kizárásé (e) egység volt. A gép tehát háromféle űrpótlót állított elő és megtörténhetett, hogy (e — k) vagy e — (k -j- 1) igen vékonyak voltak. Jelen találmánynál az (E) különbség mindig pozitív és kétféle módon osztatik szét, a szerint a mint (N) kisebb vagy nagyobb mint P, a hol ezen módoknak a következő képletek felelnek meg: Ha N < P, akkor 3. E = N k + p = (N — p)k + p(k+l). Ezen képlet szerint (N — p) számú (k) egységgel helyesbített űrpótlót és (p) számú (k -(- 1) egységgel helyesbített űrpótlót alkalmazunk. Ha N > P. akkor 4. E = (P - p) k + p (k -Hl) + (N - P) q, a hol (q) egy pozitív állandót jelent. Ekkor tehát (P — p), űrpótló (k), (p) űrpótló (k -f- 1) és (N — P) űrpótló (<]) egységgel helyesbítetik, a hol az összes helyesbítések pozitivok. Most tehát négyféle űrpótló fölött rendelkezünk, melyeknek vastagsága (e), (e -f- k), (e + k -f 1) és (e + q), úgy hogy az igen vékony és egymástól nagyon eltérő ürpótlók alkalmazása el van kerülve. Bármilyen legyen is a kizárás, a szók között mindig elég széles hézagok maradnak és az összerakott sor külseje szabályos lesz. Az alábbiakban kimutatjuk, hogy az új kizárási eljárás szerint a regisztráló szalagban kisebb számú hosszanti lyuksort alkalmazva, minden űrpótló pontosabban helyesbíthető, mint a régi eljárás szerint lehetséges volt. Az ismeretes gépben ugyanis 7 hosszanti lyuksorral ellátott szalag talált alkalmazást és a (k) és (p) számoknak megfelelő I és II harántsorokban lévő lyukak a következő jelentéssel bírtak: Hosszsor II harántsor I harántsor 7 + + i 1 helyesbítési egység 1 űrpótló 2 2 « « 2 « 3 3 « « 3 « i 4 « « 4 « 5 10 « « o «