32822. lajstromszámú szabadalom • Készülék sorok kizárására alkalmas űrpótlóknak perforált regisztráló szalagos betűöntő és szedőgépek segélyével való öntésére
A (k) értékét a 11 harántsorban lévő lyukak számának megtelelő értékek összege adta meg, melynek maximuma 1 —(— 2 —|— 3 —|— -4-4+10= 20 lehetett. Ennélfogva azon legnagyobb érték, melylyel egy (e) űrpótló helyesbíthető, 20-j-1 = = 21 volt. A (p) értékét az I harántsorban lévő egyetlen lyuk határozta meg, melynek értéke legfeljebb 5-ig emelkedhetett. A jelen gépnél ugyancsak 7 hosszanti lyuksorral bíró szalag talál alkalmazást, azonban a találmány szerinti kizárási eljárás czéljaira csak 5 sor használtatik föl. A és 7. sor használatlan marad, azonban más, nem a jelen találmány keretébe tartozó műveleteknél talál alkalmazást. Az 1 — 5 sorok a következő jelentéssel bírnak: Ilosszsor 11 harántsor I harántsor 1 ! helyesbítési egység 1 űrpótló 2 2 « « 2 « 3 3 « « 3 « 4 4 « « 4 « 5 11 « « 11 helyesbítési egység Az elektromos összeköttetések alkalmas berendezése következtében az 1 harántsor 5 lyuka a (k) helyesbítés meghatározásának műveletében a II harántsor lyukaival való összeműködésre használható föl. A (k) legnagyobb értéke tehát 1 -(- 2 -)+ 3 + 4 + 11 + 11 32 lehet. Ennélfogva az (e) űrpótló helyesbítésének fölső határa 32 + 1 = 3 3 egység, vagyis 12 egységgel több, mint az előbbi esetben. Másfelől az 1 harántsor több lyukat tartalmazhat, úgy, hogy a (p) legnagyobb értéke 1 + 2 + 3 + 4 = 10 űrpótló. Ha a kizárási egység 0-l mm.-ben van megállapítva, akkor az új eljárás csak három hézaggal bíró sornál is lehetővé teszi a maximális kiszélesítést, mely pedig a legkedvezőtlenebb eset. Ezen esetben a II harántsor által minden űrpótlón eszközölt vastagítás 32 egység volna, tehát a három űrpótlónál 3 X 32. Azonkívül a I harántsor 3 egységet adna, vagyis minden űrpótlónál egyet. Ennélfogva a betűsor teljes meghosszabbítása 32 X 3 + 3 = 99 egységet, vagyis 9-9 mm.-t tenne ki. Ezen hosszúság fölött a szóknak az egyes sorok végén való elválasztása czéljából teljes mértékben rendelkezhetünk. A régi eljárásnál ellenben a szóknak a sorok végén való elválasztása czéljából rendelkezésünkre álló 100 egységnyi kiterjedés csak fiktív volt, a mennyiben 50 egységet tartalmazott a negativ és 50 egységet a pozitiv kiigazításra. És ha ezen utóbbi 50 egység minden esetben teljesen föl is volt használható, nem így állott a dolog a negativ egységekkel. Ha pl. elég nagymérvű, pl. 45 egységnyi negativ kiigazítást kellett volna végezni és a sor csak 3 hézagot tartalmazott volna, minden űrpótlót 15 egységgel kellett volna megvékonyítani és mivel e 15, a megmaradó űrpótlók vastagsága 15 — 15 = 0 lett volna. Ezen szélső esettől eltekintve, gyakran megtörtént, hogy az űrpótlók oly vékonyak lettek, hogy az öntőgép segélyével való öntésük és alakításuk lehetetlenné vált, mint azt már előbb is említettük. A szalag készítésénél a hátrányok elkerülése végett a sorok végének elválasztása czéljából megállapított elméleti terjedelemnek csak egy részét lehetett hasznosítani. A kiigazítás terjedelmének most kifejtett növelésén kívül a jelen találmánynál az öntőforma magjának helyzetét szabályozó szerkezet is lényegesen egyszerűsítve van, mely szerkezet segélyével minden űrpótló a szalagon regisztrált kiigazítások összegével összhangzásban állíttatik elő. Az algebrai összegezés helyett ugyanis itt már csak aritmetikai összegezésről van szó, minek következtében a levonandó helyesbítésekre vonatkozó mechanikai berendezések, valamint a jelváltozásokkal járó kommutátorok is elhagyhatók. Az alábbi leírásból ki fog tűnni, hogy ezen lényeges szerkezeti egyszerűsítés
