32814. lajstromszámú szabadalom • Tapintószerkezet a vetélő-kicserélő működtetésére

Megjelent 1905. évi május hó 9-én. MAGY. SZABADALM KIR. 111VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 82814. szám. XlV/b. OSZTÁLY. Tapintószerkezet a vetéló'kicserélő működtetésére. GUSTAV TIIIELE CZÉG NEUGERSDORFBAN ÉS RUMBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 augusztus hó 10-ike. Az önműködő vetélőkicseréléssel bíró szövőszékeknél, mint ismeretes, hibátlan árúk előállíthatása végett arra van szük­ség, hogy a vetélő még a vetélőfonalnak a csévéről való teljes fölhasználása előtt kicseréltessék. Egy kevés fonalmaradéknak még ugyan hátra kell maradnia, e mellett azonban az árúnak nem szabad kettős ve­tülékeket vagy félvetülékeket tartalmaznia, a mi tapintószerkezet nélküli oly önmű­ködő szövőszékeknél fordul elő, melyeknél a vetélő- vagy csévekicserélését a vetélő­őrző létesíti. Jelen találmány tárgyát már most oly berendezés képezi, mely minden tetszés sze­rinti szerkezetű orsóvetélőnél alkalmaz­ható és mely berendezés kapcsolatban egy egyszerű, a vetélőszekrényen elrendezett szerkezettel, a vetélőkicserélő szerkezetet működteti. A mellékelt rajzon ezen berendezésnek egy kiviteli példája van föltüntetve Az 1. ábra a vetélőt telt csévével mutatja; a 2. ábra a vetélőt azon állapotban mu­tatja, melyben a vetélőfonal már csaknem elfogyott; a 3. ábra a láda, a vetélővillakalapács és a kicserélő szerkezetet működtető berende­zés oldalnézete; a 4. ábra a vetélőszekrény elölnézete; az 5. ábra a vetélőszekrény mellső falának elölnézete; a 6. ábra a vetélőszekrény mellső falának fölülnézete. A vetélőben a vetélőorsó forgáspontjá­nak közelében a (c) peczek körül lenget­hető (a b) kampós emeltyű van elrendezve,, melynek oldalt hajlított (b) karja a vetélő­csévét a bugakúpnál alulról érinti. Az (a b) emeltyű fölső kengyelalakú (a) karja nehezebb, mint a (b) tapintó, mely utóbbi ennélfogva állandóan a fonalhoz fek­szik és a cséve vékonyodásának mértéké­ben fölemelkedik. Az (a) karon a (g) csap körül lengethető (d) emeltyű lapos (e) vége nyugszik (1. és 2. ábra), mely emeltyű egy merőlegesen kiálló (f) toldattal bír; utóbbi a vetélőíal­nak a (d) emeltyű mozgásának megfelelő alakkal bíró (h) hasítékában van vezetve. A (h) hasíték alsó vége a vetélő külső fa­lán alkalmazott (i) hosszkivágásban nyílik. Míg az (e) emeltyűvég az (a) karon nyug­szik, addig az (f) toldat a (h) hasíték fölső részében foglal helyet. A (b) tapintó oly módon van beállítva, hogy az esetben, ha a csévén már csak né­hány tekerület fonal van, akkor az (a) kar

Next

/
Oldalképek
Tartalom