32814. lajstromszámú szabadalom • Tapintószerkezet a vetélő-kicserélő működtetésére

annyira elforgott, hogy az (e) emeltyűvég 1 az (a) karról leesik, miáltal az (f) toldata (h) hasítékból kilép és az (i) kivágásbakerül, melyet elzár. A mellső vetélőszekrényfalon a (k) tolattyú (4. ábra) van vezetve, melynek (1) orra a vetélőszekrényfal egy hasítékán át kissé a vetélőszekrény belsejébe nyúlik. Ezen orr oly módon van elrendezve, hogy a vetélőnek a vetélőszekrénybe való belépésénél ezen orr a vetélő fönt említett (i) kivágásába lép be, úgy hogy addig, míg az (f) emeltyűtoldat a (h) hasíték fölső részéban van, addig az (1) orr az (i) kivágásban még akkor sem talál ellenállásra, ha a vetélő a vetélőszekrényben van, míg a csévén lévő fonal elfogyasztásánál az (1) orr az (f) toldatba ütközik. A (k) tolattyút a (k3) rúgó-a vetélőszekrényfal (m) ütközőjéhez húzza. A tolatytyú belső (kl) vége fölfelé van hajlítva (6. ábra) és a bordadorongon megerősített (n o) könyökemeltyű (n) karjához fekszik. Ezen könyökemeltyűt a verőtengelyre ékelt (p) excenter egy rúdazat segélyével oly módon mozgatja, hogy a mikor a vetélő a szekrényben van, akkor az (n) emeltyűkar megengedi, hogy a (k) tolattyút a (k3) rúgó az (m) ütközőig húzhassa, míg azon mozgásszakaszban, melyben a vetélő a szekrényt elhagyja, az (n) emeltyűkar a (k) tolattyút a szekrényvég felé visszatolja. A (k) tolattyú a visszatolás után a (k3) rúgó hatása folytán csak akkor csaphat előre, ha az (1) orr nem ütközik ellenállásba, ha azonban az (f) toldat a vetélő (i) kivágásába belépett, illetve ha a vetélőfonal elfogyott, akkor az (1) orr útja nem szabad, minthogy a tolattyú előrefutása ugyanazon időben történik, mint a mely időben a vetélő a szekrényben van, ennek következtében tehát a (k) tolattyú nem futhat előre. A szövőszék állványán az (r s) emeltyű (q) forgáspontja (3. ábra) van elrendezve, mely emeltyű alsó (s) karja azon szerkezettel van megfelelő módon összekötve, mely az önműködő szövőszékeknél a vetélő kicserélését eszközli. Az (r) emeltyűkar végén a (t) forgáscsap van ágyazva, melyre a (tl) kar és a (t2) kilincs van fölékelve; utóbbi a vetélő villakalapács mellső végére fekszik. A (tl) kar oly módon van elrendezve, hogy a (k) tolattyú előremozgásánál, a mi, mint említettük, akkor következik be, a mikor a vetélő a ládában van, illetve a mikor a ládavetés történik a (tl) kar az utóbbi művelet alatt a (k) tolattyú fölfelé hajlított (kl) vége által fölemeltetik. A (tl) kar ezen fölemelése tehát a föntebbiek értelmében csak addig tart, míg a cséve fonallal bír, illetve míg a (k) tolattyúnak a vetélőszekrény belsejébe nyúló (1) toldata a vetélő (i) kivágásában nem talál ellenállásra. Ezen esetben a (kl) tolattyúvég minden második ládavetésnél a (tl) kart és ezzel az ezen karral ugyanazon csapon megerősített (t2) kilincset is fölemeli, úgy hogy a vetélővillakalapács ismert mozgása alkalmával a (t2) kilincs alatt kilenghet. Ha azonban a vetélőfonal a csévéről anynyira lefogyott, hogy a (d) emeltyű a fönt leírt módon leesett és ennek folytán az (f) toldat az (i) kivágásba lépett, akkor az (f) toldat megakadályozza, hogy az (n) káráltál szabaddá tett (k) tolattyú a (k3) rúgó hatása folytán előre mozogjon és az (f) toldat a (k) tolattyút megakasztja. Ezen esetben a ládavetésnél a (kl) tolattyúvég a (tl) kart nem befolyásolja, hanem a kart a vetélővillakalapács mozgása közben magával viszi; ennek következtében az (r s) emeltyű oly módon mozog, hogy a vetélőkicserélő szerkezetet működteti. Az egész berendezés a vetélőkészlettartánnyal szemben fekvő vetélőszekrényen van elrendezve. SZABADAT.MI IGÉNYEK. 1. Tapintószerkezet a vetélőkicserélő működtetésére, jellemezve egy, a vetélőszekrényen elrendezett, a vetélőnek a vetélőszekrényből való minden kilépésénél működő helyzetéből kimozgatott és vetélő belépésénél szabaddá tett, a mű-