32799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés érczek előkészítésére zsíros és gyantás szénhydrogének illetve kén alkalmazása mellett

>l<ifíjeleiil 1905. évi májún lió 9-én. MAGY. KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 82799. szám. xil/b. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés érezek előkészítésére zsíros és gyantás szénhydrogének, illetve kén alkalmazása mellett. SCHWARZ OBE TREATING G° CZÉG NEW-YORKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 november hó 12 ike A szokásos érczkiválasztó eljárás, mely i a porított éreznek vízzel és olajjal való keverésén alapul, tudvalevőleg minden eddig ismeretessé vált kiviteli alakjában arra szorítkozik, hogy az érezporhoz meghatározott mennyiségi viszonyokban víz és olaj kevertessék s az olaj által fölvett fémpornak a vízzel leülepedő meddő kőzettől való elválasztása után a fémpor a hozzátapadó olajtól akár centrifugálás, akár pedig hevítés, vagy valamely oldószer hozzáadása, vagy sajtolás által ismét megszabadíttassák. Pontos vizsgálatok azt eredményezték, hogy az ily módon a fémektől elválasztott meddő kőzet a gyakorlati kohóüzem számára túlmagas százalékban tartalmaz fémtartalmú érczet még akkor is, ha az előkészítési eljárás többször ismételtetett. Továbbá az is kitűnt, hogy a kiválasztott olaj-ércz-keverék (az úgynevezett koncentrátum) aránylag kevés fémes érczet és még mindig igen sok meddő kőzetet tartalmaz. Jelen találmány tárgyát érezek előkészítésére szolgáló eljárás képezi, melynek segélyével a fém az érczporból oly tökéletesen kivonható, hogy a maradékokban a fémnek már csak nyomai találhatók, melyek átlag 0.05%-ot sem tesznek ki. Továbbá a koncentrátum a fémes érczet a lehető legnagyobb százalékban tartalmazza, mely a nyers érez mindenkori vegyi összetételénél elérhető. Ezen eredményeket első sorban az által érjük el, hogy a zsírsav vegyületeinek és szénhydrogéneknek, pl. olaj, paraffin, ozckerit, stearin, palmitin, faggyú stb., azon képességét, hogy az érez fémes részeit fogva tartják (mely képesség legtalálóbban az adhézió szóval jellemezhető), gyantás szénhydrogének, pl. aszfalt, gyanta, szurok stb. hozzáadása által rendkívül fokozzuk, vagy pedig (bizonyos érczeknél) a kénnek vagy némely kénvegyületnek azon tulajdonságát használjuk föl ugyanilyen vagy hasonló módon, hogy a kén egyfelől finoman porított fémekkel, másfelől szénhydrogénekkel szulfátokat, szulfideket vagy szulfiteket alkot; másodsorban pedig az által, hogy a vizet, mely jelen eljárásnál a meddő kőzet kiejtésére szükséges, csak azután vezetjük a keverékbe, ha ez utóbbi már egy sajátos föllazítási folyamatnak volt alávetve, mely az érczet nagy föliileten finoman elosztott állapotban hozza és