32775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák izzótesteinek előállítására

fémporhói sajtolt test összefüggő fémtömeggé | alakuljon át. Az izzólámpák előállításánál nyers anyag gyanánt a jelzett fémek, nevezetesen a nióbium, tantalium és vanadium vegyületeit is lehet alkalmazni. Ha a nevezett fémek oxydjainak vezetőképessége elég nagy, ezeket alkalmas kötőanyaggal keverve szálalakra hozzuk, azután pedig áram átvezetésével elektrolytos úton elbontjuk, mikor a fémet izzótestek előállítására alkalmas alakban fogjuk előállítani-Ebben az esetben kötőanyag gyanánt igen előnyösen kautsukot vagy paraffint használhatunk a kötőanyag elbomlásánál szabaddá váló szén részben az oxyd elektrolysinél leváló oxygénnel egyesül, úgy hogy könnyen sikerül tiszta fémből álló szálat előállítani. Az elbontást legelőnyösebben egy légszivattyúval kapcsolt tartályban, tehát légüres térben vagy indifferens gázkörben lehet végzeni. Ily módon nagy áramsűrúséggel terhelhető, magas hőmérsékletnek ellenálló és ezért kis watt-fogyasztású és igen tartós izzólámpák előállítására alkalmas, összefüggő fémdrótokat állíthatunk elő. Magától érthető, hogy az említett oxydokat a megfelelő fémekkel vagy más fémekkel, vagy fémoxydokkal keverve is alkalmazhatjuk, mikor a kész izzótestek a megfelelő fémek ötvözetéből fognak állani. Az ízzótestben azonban akár kötőanyag, akár fertőzmény gyanánt oxydmaradékok vagy karbidok vagy más, nem fémes anyagok is lehetnek, így pld. gyakorlatilag nem károsak az előállításnál használt nyersanyagokból hátramaradt mennyiségek stb. Igen kedvezően használható nyers anyagnak bizonyult a jelzett fémek pentoxydja, vagy a megfelelő savat képező hydroxydja. Minthogy azonban ezeknek a vegyületeknek — különösen a nióbium és tantalium megfelelő vegyületeinek — említésre érdemes vezető képessége nincs, ezeket a vegyületeket előzetes oly műveleteknek kell alávetni, melyek a megfelelő alacsonyabbrendü és jól vezető oxydokat szolgáltatják. Ez a találmány szerint akként történik, hogy a pentoxydot valamely alkalmas kötőanyag, pld. paraffin vagy kautsuk alkalmazásával képlékeny tömeggé alakítjuk át, oly alakra hozzuk, minőben az izzótestet később alkalmazni kívánjuk és azután hevítésnek vetjük alá. Eme hevítés közben a formált izzótestet indifferens vagy redukáló anyaggal, pld. szénporral vagy hydrogénnel vesszük körül. Izzítás közben a pentoxyd alacsonyabb oxyddá, valószínűleg tetroxyddá alakul át, mely jól vezet. Az izzótestet most már közömbös gázkörben vagy légüres térben elektromos áram átvezetésével elektrolytos úton bontjuk, úgy hogy a fém összefüggő szál alakjában válik le. Világos, hogy a szén mennyiségét könnyen lehet oly módon megszabni, hogy a kész ízzótest szenet ne tartalmazzon. Lehetne a vanadium, tantalium vagy nióbium fémeknek az elemek periodikus rendszerénekötödikcsoportjábatartozó elemekkel, tehát a nitrogénnel, foszforral vagy arzénnel, továbbá a kénnel képezett vegyületeit is izzótestek előállítására használni. Ezek a vegyületek az elektromos áramot vezetik és az áramátmeneténél magas hőfokra fölhevülve, teljesen alkotó elemeikre esnek szét. Különösen előnyösek erre a czélra a nitrogén- és kénvegyületek. Ezeket földolgozásuk előtt esetleg a megfelelő, vagy valamely más fém amorf porával keverjük, azután kötőanyag alkalmazásával vagy enélkül oly alakra sajtoljuk, melyben az izzótesteket használni kívánjuk, ily alakban fogjuk be az elektródák közé és a levegő kizárása mellett az áram átvezetése által annyira fölhevítjük, hogy a vegyületek alkotó elemeikre essenek szét és hogy tiszta, összefüggő fémszál maradjon hátra. Kötőanyag gyanánt ebben az esetben is paraffint, kautsukot, vagy más elszenesíthető orgános anyagot használhatunk. Paraffin alkalmazásánál azonban elkerüljük a karbid képződését. Nitrogénvegyületek alkalmazásánál az alkalmazott kötőanyagból esetleg képződött karbid vagy szán cyangáz alakjában távozik. Bizonyos mennyiségű karbid azonban nem befolyásolja hátrányosan az izzótestet. A kautsukot az áram átvezetése előtt teljesen el kell szenesíteni.