32775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák izzótesteinek előállítására

A találmány tárgyát képező izzótesteket azonban a vanadium, nióbium vagy tantalium oxydjainak és karbidjainak keverékéből is készíthetjük. Ha az ily módon előállított, félig kész izzótesteket hevítjük, a karbidok az oxydokkal lépnek reakcióba és szénoxyd vagy széndioxyd és tiszta fém képződik. A karbid és oxyd, illetve karbidok és oxydok mennyiségét akként kell megszabni, hogy a kész izzótestbeu szadad oxyd vagy carbid hátra ne maradjon. Ha orgános kötőanyagokat alkalmazunk, az ezekből szabaddá váló szón mennyisége oly képen veendő figyelembe, hogy a karbid mennyiségét csökkentjük, illetve az oxyd mennyiségét nagyobbítjuk, miáltal a szabaddá váló szén ugyancsak kiküszöböltetik. A kötőanyag gyanánt alkalmazott paraffin figyelmen kívül maradhat, mert ez bomlás nélkül távozik. Igen nagy nyomás alkalmazása esetében minden kötőanyag használata nélkül lehet elég szilárd testet előállítani. A karbidok és oxydok keverékéhez tiszta, amorf por alakú fémet is adhatunk. A hevítésre vagy külső hőforrást, pld. elektromos kemenczét használunk, vagy elektromos áram átvezetésével végezzük azt. Ebben az esetben vezető oxydokat vagy karbidokat kell alkalmazni. Bizonyos esetekben vezetőkké válnak eme vegyületek, ha azokat fémmel keverjük. Általában, kezdetben a vezető ellenállás igen nagy, ugy hogy a kellő áramerősség átvezethetése igen nagy feszültség alkalmazását követeli meg. Amint azonban a reakció megindult, a vezetőellenállás igen gyorsan csökken és az izzótest, csakhamar összefüggő fémtömeggé alakúi át. Orgános kötőanyag alkalmazásánál az elektromosság átvezetését a kemenczében történő fölhevítésnek kell megelőznie. A fölhevítésnek természetesen a levegő kizárása mellett, tehát légürestérben, indifferens gázkörben vagy szénágyazatban kell történie. Ötvözetekből álló izzótesteknél a vanadium, nióbium és tantalium mellett más fémek, nevezetesen a thorium, zirkonium és az yttriumcsoporthoz tartozó fémek jöhetnek figyelembe, melyeknek valamennyinek magas olvadási hőmérsékletük van. Az izzótestek végül akként is készülhetnek, hogy nióbium, tantalium vagy vanadium, vagy eme fémek nehezen olvadó ötvözetei amorf porát, esetleg a föntebb jelzett vegyületeket is, melyek elektromos áram hatása alatt fémmé redukálódnak, szükség esetén kötőanyag használata mellett pálczákká, szálakká vagy más hasonló testekké alakítjuk, ezeket kemenczében előbb alacsonyabb, azután fokozatosan emelkedő hőmérséklet mellett hevítjük, míg a kötőanyag el nem szenesedik vagy el nem illan és elég szilárd test nem képződik. Eme művelet közben — ha kívánatos — az előállított testeket, szénből készült formába, esetleg szénporba is ágyazhatjuk. A szálakat azután elektromos áram átvezetésével erősen fölhevítjük, míg összefüggő fémszállá nem alakulnak. Eme szálakat hengerelés, húzás vagy sajtolás, vagy más műveletek alkalmazásával hozzuk a kellő alakra. A föntebb leírt különböző módok szerint előállított szálakat ismert módon üvegkörtébe zárva alkalmazzuk. Különösen előnyösnek bizonyult azonban, ha a körtében annyi gázt hagyunk, melynek nyomása akkora, hogy a körtében aureola nem lép föl. A nyomás czélszerűen csak akkora, a mekkora eme hatás elérése czéljából szükséges. Magától érthető, hogy a gáznak az izzószálat magas hőmérsékletnél sem szabad megtámadnia. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás elektromos izzólámpák izzótesteinek előállítására, azáltal jellemezve, hogy nióbium, tantalium vagy vanadium fémamorf porát, vagy ennek ós más nehezen olvadó fémnek amorf pora által képezett keverékét könnyen illanó kötőanyag, — minők a paraffin és hasonló anyagok — használatával képlékeny tömeggé alakítjuk, az előállítandó izzótestnek megfelelő alakba sajtoljuk és először egy kemenczében elszenesítjük, azután pedig elektromosáram átvezetésével fölhevítjük és összefüggő fémtestté alakítjuk át. 2. Eljárás az 1. alatt védett elektromos