32743. lajstromszámú szabadalom • Pénzbedobás által működtetett áramfogysztásmérő

lel van ellátva, mely utóbbi segélyével a műszert fölakaszthatjuk; a leírt részek a számlálószerkezettel együtt ismert módon működnek és azon áramkör árammennyisé­gét mérik, melybe a műszert bekapcsol­juk. Hogy a műszert akképen használhassuk, miszerint a fogyasztónak oly meghatáro­zott árammennyiséget szolgáltasson, mellre az előfizető előfizetett, a következőkben leirt berendezést alkalmazzuk. A (8) tok­rész hátsó része (11) pénzcsatornával van ellátva, melynek alsó vége a (12) tartány­ban nyílik. Ezen tartány tetszés szerinti számú pénzdarabot fogadhat be, melyek időközönként az erre jogosított egyén ál­tal eltávolíthatók. A (11) pénzcsatornába a (13) kar (2. ábra) nyúlik be, melynek alsó vége csuk­lósan van megerősítve, míg fölső végét a (14) rúgó rendesen a 2. ábrában rajzolt helyzetben tartja. A vízszintes (16) tengely egyik végén a (15) tárcsa van elrendezve, mely (17) peczkekkel van ellátva. Ezen (17) peczkek a pénzcsatornába nyúlnak, úgy hogy az utóbbiba bedobott pénzdarabokkal egymásután kapcsolatba jönnek. A (17) peczkek oly számban és a tárcsa méretei­hez képest egymástól oly távolságban van­nak elrendezve, hogy a bedobott pénzdarab — mely méretei és súlya folytán a tár­csát elforgatni képes — a tárcsát annyira elforgatja, hogy a következő peczek kerül azon helyzetbe, melyben a pénzcsatornába dobott második pénzdarabbal kapcsolatba jöhet. A (16) tengely oly módon van ágyazva, hogy a bedobott, megfelelő mé­retekkel bíró pénzdarab súlya által kifej­tett erő könnyen elforgathatja. Hogy a meghatározott pénzdaraboknál kisebb pénzdarabok a berendezést ne mű­ködtethessék, a (15) tárcsa egyik oldalán a (111) segédpénzcsatorna van elrendezve, melynek fölső (112) nyílása (4. ábra) hosszú­kás alakkal bír, mi mellett ezen csatorna nyílása oly széles, hogy a használandó pénz­daraboknál kisebb pénzdarabok ezen nyílá­son átléphetnek, míg a megfelelő nagyságú pénzdarabokat a (112) nyílás nem engedi a (111) csatornába esni. A (13) kar fölső meghajlított vége arra szolgál, hogy a ren­desnél kisebb pénzdarabokat a segédcsator­nába terelje, azonban a megfelelő nagy­ságú pénzdarabok a (13) kar fölső végét könnyen oldalt nyomhatják, hogy a (17) peczkekkel kapcsolatba jöhessenek. A (16) tengely mellső végére a (18) kúp­fogaskerék van fölerősítve, mely a (19) kúpkerékbe kapaszkodik. Utóbbi a (20) rú­don ül, melynek megvastagított (21) része a rövid (22) tengelyre van erősítve. A (22) tengely mellső vége (23) jelzőkarral vagy mutatóval bír, míg hátsó vége a (16) ten­gely végében vagy a (18) kúpkerékben van ágyazva. A (19) kúpkerékbe kapaszkodó (24) kúp­fogaskerék a (16) tengely középvonalával egy vonalban van megfelelően elrendezve. A (24) fogaskerékhez a (25) fogaskerék van erősítve, mely a 3. ábrában föltünte­tett hajtókerekek egyikét képezi. Ezen hajtókerekek a (25) fogaskerék kivételé­vel a műszer (27) számlapján lévő mutatók működtetését eszközlik. Az árammérő tárcsás (1) armatúrájának forgó mozgása a (2) tengelyről a (29) át­tétel segélyével a (28) tengelyre vitetik át, mely (30) csavarral bír; utóbbi a (31) csavarkerékbe kapaszkodik és utóbbi a 3. ábrában (26)-tal jelölt hajtást működteti Ha a (20) rúd a fölső végén ülő (19) fo­gaskerékkel együtt függélyes helyzetben van, akkor ezen rúd alsó vége két fix (32, 33) kontaktus közelében van, melyek közé a (34) rúgós kar nyúlik; utóbbi állandóan a (32) kontaktussal (6. ábra) igyekszik kap­csolatban lenni. Ha azonban a (20) rúdnak az óramutatóval ellenkező irányban való forgásánál a (20) rúd a (34) rúgós karba ütközik, akkor utóbbit a (20) rúd a (33) kontaktussal hozza kapcsolatba. Mint azt a 6. ábra mutatja, a (32) kon­taktus a (35) vezeték által a (36) szole­noid (5. és 6. ábra) egyik végével van ösz­szekötve, melynek másik végével a fix (37) rúgókontaktus áll kapcsolatban. A (33) fix kontaktus a (38) vezeték által egy má­sodik (39) szolenoid egyik végével van ösz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom