32743. lajstromszámú szabadalom • Pénzbedobás által működtetett áramfogysztásmérő

lel van ellátva, mely utóbbi segélyével a műszert fölakaszthatjuk; a leírt részek a számlálószerkezettel együtt ismert módon működnek és azon áramkör árammennyiségét mérik, melybe a műszert bekapcsoljuk. Hogy a műszert akképen használhassuk, miszerint a fogyasztónak oly meghatározott árammennyiséget szolgáltasson, mellre az előfizető előfizetett, a következőkben leirt berendezést alkalmazzuk. A (8) tokrész hátsó része (11) pénzcsatornával van ellátva, melynek alsó vége a (12) tartányban nyílik. Ezen tartány tetszés szerinti számú pénzdarabot fogadhat be, melyek időközönként az erre jogosított egyén által eltávolíthatók. A (11) pénzcsatornába a (13) kar (2. ábra) nyúlik be, melynek alsó vége csuklósan van megerősítve, míg fölső végét a (14) rúgó rendesen a 2. ábrában rajzolt helyzetben tartja. A vízszintes (16) tengely egyik végén a (15) tárcsa van elrendezve, mely (17) peczkekkel van ellátva. Ezen (17) peczkek a pénzcsatornába nyúlnak, úgy hogy az utóbbiba bedobott pénzdarabokkal egymásután kapcsolatba jönnek. A (17) peczkek oly számban és a tárcsa méreteihez képest egymástól oly távolságban vannak elrendezve, hogy a bedobott pénzdarab — mely méretei és súlya folytán a tárcsát elforgatni képes — a tárcsát annyira elforgatja, hogy a következő peczek kerül azon helyzetbe, melyben a pénzcsatornába dobott második pénzdarabbal kapcsolatba jöhet. A (16) tengely oly módon van ágyazva, hogy a bedobott, megfelelő méretekkel bíró pénzdarab súlya által kifejtett erő könnyen elforgathatja. Hogy a meghatározott pénzdaraboknál kisebb pénzdarabok a berendezést ne működtethessék, a (15) tárcsa egyik oldalán a (111) segédpénzcsatorna van elrendezve, melynek fölső (112) nyílása (4. ábra) hosszúkás alakkal bír, mi mellett ezen csatorna nyílása oly széles, hogy a használandó pénzdaraboknál kisebb pénzdarabok ezen nyíláson átléphetnek, míg a megfelelő nagyságú pénzdarabokat a (112) nyílás nem engedi a (111) csatornába esni. A (13) kar fölső meghajlított vége arra szolgál, hogy a rendesnél kisebb pénzdarabokat a segédcsatornába terelje, azonban a megfelelő nagyságú pénzdarabok a (13) kar fölső végét könnyen oldalt nyomhatják, hogy a (17) peczkekkel kapcsolatba jöhessenek. A (16) tengely mellső végére a (18) kúpfogaskerék van fölerősítve, mely a (19) kúpkerékbe kapaszkodik. Utóbbi a (20) rúdon ül, melynek megvastagított (21) része a rövid (22) tengelyre van erősítve. A (22) tengely mellső vége (23) jelzőkarral vagy mutatóval bír, míg hátsó vége a (16) tengely végében vagy a (18) kúpkerékben van ágyazva. A (19) kúpkerékbe kapaszkodó (24) kúpfogaskerék a (16) tengely középvonalával egy vonalban van megfelelően elrendezve. A (24) fogaskerékhez a (25) fogaskerék van erősítve, mely a 3. ábrában föltüntetett hajtókerekek egyikét képezi. Ezen hajtókerekek a (25) fogaskerék kivételével a műszer (27) számlapján lévő mutatók működtetését eszközlik. Az árammérő tárcsás (1) armatúrájának forgó mozgása a (2) tengelyről a (29) áttétel segélyével a (28) tengelyre vitetik át, mely (30) csavarral bír; utóbbi a (31) csavarkerékbe kapaszkodik és utóbbi a 3. ábrában (26)-tal jelölt hajtást működteti Ha a (20) rúd a fölső végén ülő (19) fogaskerékkel együtt függélyes helyzetben van, akkor ezen rúd alsó vége két fix (32, 33) kontaktus közelében van, melyek közé a (34) rúgós kar nyúlik; utóbbi állandóan a (32) kontaktussal (6. ábra) igyekszik kapcsolatban lenni. Ha azonban a (20) rúdnak az óramutatóval ellenkező irányban való forgásánál a (20) rúd a (34) rúgós karba ütközik, akkor utóbbit a (20) rúd a (33) kontaktussal hozza kapcsolatba. Mint azt a 6. ábra mutatja, a (32) kontaktus a (35) vezeték által a (36) szolenoid (5. és 6. ábra) egyik végével van öszszekötve, melynek másik végével a fix (37) rúgókontaktus áll kapcsolatban. A (33) fix kontaktus a (38) vezeték által egy második (39) szolenoid egyik végével van ösz-