32721. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fluidumnyomással működtetett fékeken a fékek fokozatos megersztésére
— 2 — natvezetékével van összekötve. Az (1) tok (18) hornya lehetővé teszi, hogy a (2) dugattyú meghatározott helyzeteiben fluidumnyomás kerüljön a dugattyú egyik oldaláról utóbbi másik oldalára. A (3) tolattyú (19) üreggel bír, mely oly hosszú, hogy az összes (4 5 6 7 8 9) és (10) csatornákkal közlekedhetik, ha a tolattyú a megfelelő szélső helyzetben van. Számos esetben előnyös, ha a dugattyú jobboldalán a dugattyú és a tok végfala között egy gyönge (a rajzon föl nem tüntetett) rúgót rendezünk el, azon czélból, hogy a dugattyú különböző helyzeteiben biztosíttassák. A berendezés ezen kiviteli alakja a következőképen működik: Ha a fékek teljesen szabadok, akkor a fővezetékből nyomólevegő kerül a (17) nyíláson át az (1) tokba, mely nyomólevegő a (2) dugattyút legkülső jobboldali helyzetébe nyomja, miközben a dugattyú a (3) tolattyút magával viszi. A (3) tolattyú ezen jobboldali helyzetében az összes (4—10) csatornák a (19) üreggel jönnek kapcsolatba és a hármas szelep kivezető nyílása, valamint a (11—15) terek a (10) csatornán át a külléggel közlekednek. A részek ezen helyzeténél a (18) hornyon át nyomólevegő kerül a dugattyú jobboldalára addig, míg a dugattyú két oldalán a nyomás kiegyenlítődik. Ha a fékeket meghúzzuk, akkor a fővezetékben bekövetkező nyomáscsökkenés a (2) dugattyú két oldalára ható nyomások egyikét is csökkenti, úgy hogy a dugattyú jobboldalán most túlsúlyra kerülő nyomás a dugattyút balra tolja, mely mozgás a fővezeték nyomáscsökkenésének mértékétől és a dugattyú két oldalára ható nyomások különbségétől függ. Föltéve, hogy a fékek tökéletesen meghúzattak, akkor a berendezés részei az 1. ábrában rajzolt helyzetet foglalják el. Hogy a fékeket szabaddá tegyük, a fővezeték légnyomását kissé fokozni kell, mi mellett a fékkészűlék hármas szelepe a fékhengert a hármas szelep kivezető nyílásával köti össze, mely utóbbi a berendezés (4) csatornájával közlekedik. A fővezeték nyomásának növelése a (2) dugattyút meghatározott darabbal jobbra tolja és ha ezen most említett eltolás elegendő arra, hogy a (3) tolattyú (19) üregét az (5) csatornával kapcsolatba hozza, akkor a fékhengerből a (4) csatornán, (19) üregén és (5) csatornán át nyomólevegő kerül a (11) térbe. Ennek folytán a fékhengerben lévő légnyomás oly meghatározott mértékben csökken, mely a (11) tér űrtartalmától függ. Egyidejűleg a fékek részben megeresztetnek. Ha erre a fővezeték légnyomását tovább növeljük, akkor a (2) dugatytyú további darabbal tolatik jobbra és megfelelően a fővezeték nyomásának a (6 7) stb. csatornák egyike vagy többje jön a (19) üreggel kapcsolatba, mire a fékhengerből a (12 13) stb. terek egyikébe vagy többjébe nyomólevegő tápláltatik. Ennek folytán a fékhenger nyomása még jobban csökken és a fékek további részleges megeresztése következik be. Ha a fővezeték légnyomását megközelítőleg normálissá tettük, akkor a (2) dugattyú útjának végére ér és a fékhenger a (4) csatornán, (19) üregen és (10) csatornán át a külléggel közvetlen érintkezésbe jön, úgy hogy a fékek teljesen megeresztetnek. Egyidejűleg a (11—15) terek légnyomása az (5 6 7 8 9) és (10) csatornákon át a küllég nyomásával kiegyenlítődik. A (2) dugattyú most oly helyzetben van, melyben a (18) horony folytán a (2) dugattyú két oldalára ható nyomás kiegyenlítődik, úgy hogy a berendezés működő helyzetbe kerül. A (2) dugattyú szükséges mozgásainak biztosítására a dugattyú jobboldalára ható légnyomás helyett a pontozottan rajzolt (20) rúgót alkalmazhatjuk, mely esetben az (1) tokban a pontozottan rajzolt (21) nyílás rendezendő el. A (11—15) terekkel szükség esetén, a nyomás visszatartására, szelepeket köthetünk össze, melyek rugókkal vagy súlyokkal működtethetők. Ezen szelepeket a terek helyett közvetlenül az (5—9) csatornákkal is összeköthetjük. A föltüntetett kivitelnél példaképen öt (11—15) tér van föltüntetve, azonban magától értetődik, hogy ezen terek számát és méreteit tetszés szerint változtathatjuk.
