32618. lajstromszámú szabadalom • Gép tégláknak és más hasonló tárgyaknak festéssel vagy mázolóanyaggal való bevonására

gásánál fölületén az anyag egyes részecskéit fölemeli. A (b) dob fölött van a (c) henger ágyazva, melynek az a föladata, hogy a dob által fölemelt anyagot a téglára vigye át. A téglákat egy oldalon a (d) szállítószalag szállítja a (c) hengerhez, a (c) henger ettől a szalagtól a téglákat átveszi és a második (e) szállítószalagnak adja át. A (c) átvivő henger fölött egy (í) nyomóhenger lehet elhelyezve, mely a téglát az átvivő hengerre szorítja és így az átvitel egyenletességét biztosítja. A (c) átvivőhenger fölső alkotója természetesen magasabban fekszik, mint a szállítószalagok, hogy ily módon a nyomást csakis az átvivőhenger vegye föl. A (b) dob vagy korong és a (c) henger között egy fix ékalakú (h) lehúzó van a'kalmazva, mely a (b) dob által magával vitt anyagot visszatartja, úgy hogy ez az anyag a (b) dob, (h) lehúzó és (c) henger között úgyszólván megtorlódik és a (c) henger egy lapos edényben forog, melyből forgásánál anyagot távolít el és melybe a (b) dob újabb anyagot szállít. A (c) átvivőhenger (1, a 3. ábrát) előnyösen valamely lyukacsos, rugalmas (i) anyaggal, pld. nemezzel, szivacsos gummival, reczézett gummival stb. vonható be, mely anyag az átviendő anyag fölvételére alkalmas és mely ezt az anjagot annak következtében, hogy a tégla fölületéhez jól hozzásimul, a téglára egyenletesen viszi át. Hogy azonban a tégla az (i) bevonatba túlságosan mélyen be ne feküdhessék és hogy a bevonat ennek következtében a tégla oldalfölül, teit el ne szennyezhesse, az (i) bevonat fölött még egy drótszövetből vagy más lyukacsos, aránylag merev anyagból álló (k) bevonat van alkalmazva. A 4. ábra szerint a (c) hengernek hoszszanti irányban hornyolt (1) magja van, melyet az (m) drótszövet föd. Eme drótszövet fölött fekszik a lyukacsos (i) bevont és a (k) drótszövet. A most leírt elrendezés lehetőve teszi, hogy a bevonóanyagban esetleg bezárt levegő az (n) csatornákon elszállhasson, míg ha ezek a csatornák alkalmazva nem volnának, a levegőnek fölfelé kellene 2 -tá/óznia és ezen közben a bevonóanyagot szétfecskendezné, tehát egyrészt anyag veszteséget okozna, másrészt a tégla oldalfölületeit is elszennyezné. Az 5. ábrán látható foganatosítási alaknál az (i) bevonat, mely reczézett gummibd áll, a levegő elvezetése czéljából (j) furatokkal van ellátva. Minthogy a téglák vastagsága nem pontosan azonos, másrészt minthogy a gép maga is kopásnak van kitéve, az átvivő és nyomóhenger kerületi sebessége könnyen lehet különböző, mi ismét a tégla bevonatának egyenletességét befolyásolja hátrányosan-Hogy ezt a hátrányt elkerülhessük, az átvivőhengeren a 3a. ábra szerint kettős drótszövetbe vonatot alkalmazhatunk, melyek közül a belső (k) bevonat a rugalmas rétegen van megerősítve, míg a külső (ki) bevonat erre lazán van fölhúzva, úgy hogy könynyen eltolódhatik. Ez az elrendezés a kerületi sebességeket önműködően teszi egyenlővé. Hogy már most a teknőben lévő bevonóanyag összetétele állandó legyen, az anyagot állandóan keverni kell, mi meggátolja a nehezebb részek leülepedését. Erre a czélra külön keverőmú alkalmazható. A rajzon látható foganatosítási alaknál a keverést a (b) dob végzi, mely ebből a czélból a teknő fenekének legmélyebb pontjáig ér és esetleg még keverőtagokkal is föl van szerelve. Eme keverőtagok (z) lapátok, (o) csészék vagy lapátok ós csészék lehetnek, esetleg azonban az is elégséges, ha a dob fölülete érdes. A folytonos keverés következtében az anyag összetétele mindig állandó, tehát mindig ugyanoly bevonóanyag jut az átvivőhengerhez és a téglához. A keverőmú gyanánt szereplő emelődob levegőt visz a bevonóanyagba, mely ennek fölületén buborékok alakjában gyűlik össze. A buborékokat az emelődob magával viszi és az átvivő hengernek adja át. Ha már most a buborékok a téglával érintkeznek, elpattannak és a bevonóanyagot szétfecskeudezik, ini a tégla elszennyeződését vonja maga után. Hogy ez meg ne történhessék, egy lehúzót alkalmazunk, mely a henger