32480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémnek és fémoxidoknak oldataikból való kiválasztására

6. Az eljárásnak berendezési költségei igen csekélyek. A találmány lényegét megismerve, a gyakorlati kivitel ismertetésére térhetünk át. Mindenek előtt a lecsapószer előállításánál a következőképen járunk el: Égetett és oltatlan mészre csupán annyi vízgőzt vezetünk, míg a mész finom porrá hull szét, mely port finom szitával szabadítjuk meg a kovaszemcséktől és egyéb fertőzményektől. Ezután túlhevített vízgőzzel fűtött üstben gyantát olvasztunk meg, melyet 1:16 arányban keverünk össze a mészporral. Az így előállított mészgyanta-szappannak az a tulajdonsága, hogy nagy mennyiségű alkáli fölvételére kiválóan alkalmas. Minél nagyobb az alkáli-fölvevő képessége a mészgyanta-szappannak, annál nagyobb a lecsapó szer hatásfoka. A gyantaszappan előállításánál a fölös mész leülepedik és tetszőleges módon eltávolítható. A gyantamészpépet azután forró vízbe öntjük és minden 64 részhez 10 rész. kristályos szó dát vagy ezzel ekviválens más alkálit adunk s hathatós keverés mellett legalább fél órán át forraljuk. Ezután körülbelül 10 rész alkáli oldatot és további 10 perczni forralás után kis részletekben ismét körülbelül 30 rész kristályos szódát vagy ezzel egyenértékű más maró alkálit adunk az oldathoz. Az alkalmazott vízmennyiség minden szilárd rész számára 3—4 részt tesz ki, mely vízmennyiségnek a főzés alkalmával elpárolgó része időközönként pótolandó. Az így előállított termék a találmány szerinti speciális leválasztó szer, mely lehetőleg forrón alkalmazandó, hideg állapotban hatása lassúbb. A lecsapó szer előállításánál a legjobb eredményt az adott arányok helyes betartásával érhetjük el. Gyanta helyett kátrányt is alkalmazhatunk, de nem oly jó eredménnyel. A szóda a fémoxidot választja le az oldatból, a gyanta pedig összegyűjti azt. Minthogy a pörkölt érez kilúgozásánál az alkalmazott sav fölös mennyiségben van jelen, czélszerűen annyi szódaoldatot adunk a savanyú fémoldathoz, amennyi a savf'ÖlÖsleg közömbösítésére megkívántatik, és csak azután adjuk a fémoldathoz a speciális leválasztó szert, melynek lugossága most már csupán a fémoxid leválasztására használtatik fel, ami végeredményben nagy gyantamegtakarítást eredményez. A sav lekötésére fölhasznált szóda a lecsapó savban foglalt szódának néha felét vagy még többet tesz ki. A földolgozandó savas oldatnak és a lecsapó oldatnak közel egyenlő mennyiségeit keverjük össze, bele nem számítva a sav neutralizálásra szükségelt szódaoldatot. Ezek után a találmány szerint a különféle fémeknek és ezek oxidjainak kivonására például czinkólom-ércz földolgozásánál a következőképen járunk el. Az érczet először is kellően pörköljük, úgy hogy czinkszulfid — de ne ólomszulfid — keletkezzék, azután forró vízzel vagy hígított savval lugozzuk ki a czinket. Az ólomvegyületek, mint oldhatlanok, a lugzó fenekére sülyednek, ahonnan azokat összegyűjtve, az ólomolvasztóban dolgozzuk föl, melyből az éreznek esetleges ezüst tartalmát ismert eljárásokkal választjuk ki. A savanyú fémoldatot — jelen esetben czinkszulfátot vagy kloridot — szódával majdnem közömbösítjük, aztán gyorsan összekeverjük a leválasztó folyadékkal. A czinket a szóda választja le hidroxid alakban, mely az emulziószerű gyantával túrós tömeget adva, a folyadék fölszínére emelkedik, ahonnan összegyűjtve és megszárítva a leírt módon retortában kezeljük Némely czinkólom-ércz a találmány szerint kezelve oly oxidot fog adni, mely a gyantától teljesen megszabadítva, eléggé tiszta festéket szolgáltat, míg más éreznek csak bizonyos czinkmennyisége alkalmas festékre, a többi czink pedig tiszta fémalakban a szokásos módon desztillálható, illetve szublimálható a retortában. Hogy a ciznkoxidot a lehető legtisztább állapotban kaphassuk, a kapott oxidot a gyanta desztillálása után desztilláljuk ugyanazon retortában, melyet folytonosan és mindig nagyobb hőfokra hevítünk, miközben a