32480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémnek és fémoxidoknak oldataikból való kiválasztására

a retortába levegőt vezetünk és a retorta csövét akként rendezzük be, hogy a czinkfüst egy nyitott fölfogó készülékbe áramolják, melyben az oxid a hidegebb légköri levegő által kondenzálva, összegyűl. Alumínium. Midőu valamely érczből az alumínium tartalmat akarjuk kivonni, az érczet például egy rész savból és 15 rész vízből álló hígított kénsavoldatbaa oldjuk föl, és miután az oldatot lecsapó szerbe öntöttük és gyantának az összefutott tömegből desztilláczió útján való eltávolításával az oxidot kiválasztottuk, ez utóbbit alumínium kivonása czéljából olvasztási kezelésnek vetjük alá. Nikkel. E fémnél úgy járunk el, hogy például egy rész kénsavból és tizenöt rész vízből álló hígított savoldatban a nikkelérczet föloldjuk és az oldatot oly speciális lecsapó szerbe öntjük, mint aminőt a czinknél alkalmaztunk, az eredmény az, hogy az így kapott összement tömegből a fém a gyanta elpárolgása után igen finomul szétosztott állapotban szabadon marad a retortában, mely fémet kivesszük és megolvasztjuk. Ón. Ezen érczet a nikkelhez hasonlóan kezeljük; a savoldat körülbelül egy rész sósav és tíz rész víz. Vörösréz. A vörösréz szulfátját forró vízben kevés kén savval vagy kénsav nélkül föloldjuk, az oldatot a lecsapó szerbe öntjük, azután az összegyűjtött, összement tömeget desztillálás útján a gyantától megszabadítjuk, úgy hogy a fém igen finomul szétosztott állapotban a retortában marad és könnyen megolvasztható. Fémek felvonása bevont fémekből vagy anyagból és czinlchuUadékokból. E fémeket oly savoldatba dobjuk, melyekben föloldódhatnak. Czink és nikkel föloldására igen gyönge, azaz erősen hígított, pl. egy rész savat és húsz rész vizet tartalmazó kénsavat alkalmazhatunk; ón föloldására egy rész sósav és tíz rész vizet tartalmazó oldatot, ezüst föloldására egy rész salétromsavat és 15 rész vizet tartalmazó oldatot alkalmazhatunk. E föloldott fémeknek vagy ezek oxidjainak kiválasztására a már leírt módon járhatunk el. A gyanta desztillálására szolgáló retorták alakja olyan, mint az e czélra szolgáló közönséges retortáké és így külön ismertetésre nem szorul. Mellékelt rajzon a találmány foganatosítására szolgáló berendezés van föltüntetve. A savnak ellentálló anyagból való (A) tartány az előzőleg pörkölt érczből előállított oldatot tartalmazza; ha pl. az oldat előállításához forró vizet kell használni, úgy a tartányba ismeretes gőzkígyót szerelünk. Az oldatnak az (A) tartányból való levezetésére a (C) csappal bíró (B) cső szolgál; az (A) edény lebocsátott tartalmának fölvételére szolgáló (D) tartány anyaga szintén saválló. E tartány belső fűtésére ugyancsak gőzkigyó szolgálhat. A szokásos szerkezetű, gőzzel fűtött (P) tartány a lecsapó szert tartalmazza, amint ismertetve volt. Az ugyancsak gőzkigyóval fűtött (Ej tartány a szódaoldat fölvételére szolgál. Az egyes tartányokból (I, K, L) csövek a (G) gyűjtő tartányba futnak össze s e csövek szájnyílásai laposak s szélesek, úgy hogy az oldatok vékony széles áramokban találkoznak s keverednek az (M) részben. Az (I, K, L) csövek csapjai (N) rúdhoz kapcsolódnak s ezzel együtt zárhatók és nyithatók. Miután a fémoxid és gyantaelegyet eltávolítottuk, a (G) kádban csupán alkáli sók (Na2 S04 vagy Na Cl) maradnak vissza, melyekből a Leblánc-féle eljárással degeneráljuk szóda alakjában az alkálit s így újból felhasználhatjuk az előzőkben ismertetett eljárásnál. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fémeknek és oxidjaiknak savas oldataikból való kivonására, jellemezve az által, hogy a savas fémoldatot alkáli-és gyantavegyületbe vagy az utóbbit a savas fémoldatba öntjük, aztán a kicsapott és összement anyagot leszedjük és gyantatartalmát elpárologtatjuk oly czélból, hogy az oxid vagy a fém szabadon visszamaradjon a retortában.